I just have a face for it ;) …

Mielőtt arról beszélnék, hogy a bőrömből ugrok ki a boldogságtól, mert végre van hivatalos lakásszerződésem és a mesteri cserém is végre befejeződött, kissé mesélnék arról, hogy igaz, hogy a RUHA TESZI AZ EMBERT!!! Ha nem a ruha, legalább a szakáll.

Kb. kettő éve hordok folytonosan szakállt. Mikor körszakáll, mikor kecske, mikor bajusz, mikor 5 napos borotválatlan. Jelenleg az öt napos borotválatlan a stílus. Mindig is kedveltem a kapucnis felsőket, rajta tavaszi kabáttal de most már egyre kedvelem a kalapokat és símédereseket is. Sőt az egyik új kalapommal tisztán Rocky Balboanak mutatok. Most mi az érdekes ebben? Hogy valami módon én nagyon is vonzom azokat az embereket, akiket mások elkerülnek. (Plusz, hogy sötétebb bőrű és hajú kelet európai is vagyok. Már többször megkérdezték ha nem-e Marokkó kedves tájairól pottyantam ide ).

Íme a példák:

-         Múlt évben Utrechtben szegény Adela nem tudott lopott bingához jutni, mert egyik bringa kupec sem állította meg. Engem mindem második este, valamelyik sötét utcában megállítottak a szürke alakok és kérdezték „Fietsen, Fietsen? – Bringa, Bringa?”

-         Általában, amikor segíteni akarok az öreg hölgyeken, mogorván visszautasítanak. Előtte persze mindig fentről le átvizsgálnak. „Aham, trógerül öltözik, bevándorló, szakállas. Biztos akar valamit tőlem” – kb ez megy végbe a nyanya fejében.

Na de azért ma már egyenest drogkereskedőnek néztek. Fél órát kellett várjak az állomáson, hogy az új lakótárssal beszéljük meg a szoba dolgot. Várás persze, hogy a Maastrichti vonatállomás előtt történt, és persze, hogy ez az a hely ahol minden drog kupec (bevándorlók mind) tanyázik. Ugyanis itt folyik jól a drogturizmus. A belga és a német ifjaktól hemzsegnek a coffeshopok.

Na és várás közben 4-szer kérdezték meg tőlem a kupecek ha netán akarok valamit. Először hollandul, majd arabul, aztán már angolul is. Közben az utca másik felén figyeltek a rendőrök is. Ezek tudják, hogy mi megy végbe de sosem szólnak bele. Én ráztam a fejemet, hogy „Nem”. Na közben megjelenik egy hülye-lüke-drogmuki, aki kb. úgy nézett ki, mint a Trainspotting főszereplője (gatya a segge alatt, mosatlan, kb 19 éves és drogos, besüppedt szemek, nyálazó száj és fehér, mint a fal) és ő már egyenest kereskedőnek nézett. Ő már hozzám jött, hogy vegyen „some stuffot” tőlem.

Persze, hogy a hülye gyerek alig akarta megérteni, hogy nekem nincs árulni való „stuffom” és még megsértődve ment el, hogy nem akartam neki semmit sem eladni. Lehet még anyámba is elküldött, de most mit kezdjek ki egy efféle salakkal.

Na e mellett a jegyellenőrök folytonos kétkedése, amikor a nyakkendős ingyen utazó kártyámra néznek minden áldott alkalommal (és jól megnézik, hogy biztos én vagyok az) éppen csekélységnek tűnik.

Maastricht, 2 November 2009

Swiss bike-trip..wrap up

I wanted to make a proper and long article about it, but I think it is useless as the photos will tell the story Just a couple of words about the trip. It was tiring, it was physically a lot more challenging than the previous Dutch-Belgian trip but the places you see, the scenery you get is just incredible!  It was great meeting up with Javi again and once again we proved that a new challenge good be done and who knows when is the next one going to take place.

It is hard to get an impression of a country in a couple of days, but Switzerland is a country that is worth being explored. We crossed the French and the German parts and in both places the people were extremely friendly and helpful (Honestly, not kidding) and it is strange to see how they greet you on the streets. It is a country that combines perfectly the modern cities with its rural, traditional areas. 5 minutes away from a city you will be standing next to old Swiss houses, decorated with flowers, where cattle grazes silently in a foggy morning. It somehow offered me the experience I had on my previous bike-trips back home, but don’t forget that it is a country touched by modernity. It is really hard to find truly remote and isolated places. There will always be a high-ways, road, railways or army bases not so far away.

Following the bike-lanes you will discover that it is not like Holland. Bike-lanes can vary from dirt-forest tracks, to proper bike-lanes to the edge of a national road. But still it is a country that can offer you incredible hospitality and scenery. Both of us were struck by the huge number of army bases in such a neutral country. Almost each city has an army airfield and it might sound strange but you will see tanks, helicopters and fighter jets all around Switzerland.

Couchsurfing in Switzerland is really reliable and we have to give a big thanks to hosts Denise in Friburg and Marco in Luzern. Hostels up in the mountains can be relatively cheap and you will probably find some great rooms at this time of the year.

Don’t forget that it is an expensive country and most of your money will go on supermarket food and train-tickets.

Overall it was an amazing trip. It wasn’t easy getting up in the morning, especially because it got dark after 5 p.m. so we always had to get up at 6 a.m. and depart at 7. The mornings were chilly (actually never forget gloves and warm clothes) but by the afternoon the weather was extremely pleasant. The smell of cows and goats will follow you all the way through and please stop at one of the rural houses and try out their milk or honey, because it is amazingly good. But enough of the words. Here is the trip in pictures and numbers.

Lausanne – Payerne – Fribourg – approx. 70 km – moderately difficult, lot of climbing when coming out of Lausanne, mostly hilly terrain after wards. Bike-lanes can get confusing

Fribourg – Bern – Thun – Interlaken – approx. 105 km – quite easy terrain, not a lot of climbing, mostly hilly and flat terrain. In the back-ground the Alps

Interlaken – Meiringen – Brünig Pass – Luzern – approx. 95 km – extremely difficult terrain, sometimes 20 % climbs but amazing scenery and plus a lot of downhill extreme dirt riding

Luzern – Cham – Baar- Zurich – really easy terrain, only one bigger climb. Hilly landscape but take care because the bike-lanes are part of the extremely busy national roads

Last day in Zurich we enjoyed the company of a couple of liters of beer so we got on the train to Lausanne “slightly” tipsy and laughing like crazy people. At 4 a.m. I had to take the train to Geneva airport, I nearly missed my flight (they were already calling my name), I landed at 8 a.m. in Amsterdam and started working in Utrecht from 9.30 a.m. till 7 p.m. and arrived to Maastricht at 11 p.m….Now I’m sleeping all day long

Swiss bike-trip begins

 

Getting up at 5 o´clock in the morning is not easy, but I have to thank the services of ¨Hotel Fanja¨ (she´s a friend of mine, it is just nick-named a hotel ´cause when I pass through Utrecht I stay at her place) and of course a cute Estonian girl who woke up this morning and got with me to the train-station on her bike. So basically imagine this. 5.45 a.m. in Utrecht, everyone is sleeping, I am riding a bike with a blond girl in the back who is pulling my trolly luggage with her hand….It was like a miniature noisy morning train disturbing the sleeping residents.

Take the train to Schiphol, fly out to Geneva, Switzerland where my HERMANCITO Javichel was waiting for me. Long time since I´ve seen Javicito. One and a half years have passed since the end of the Parnassos team…hhhyeaa… So we visited Geneva, took the Japanese style photos then got the train to Lausanne.

We just got back from a really good deal as well. Only 25  swiss franks (approx. 17 euros) for a really good 24 speed bike. We are just packing in this very moment, but of course in the mean-time we stopped to get a beer as well.

Getting home was one of Javi´s great inventions. So we had only one bike, it was down hill, but theres was a basket on the back of the bike. So we could not sit in a basket. Sooo… I was sitting on the bike-sit, while Javi was pedaling and sitting in the air. I cannot describe you guys how it looked like, having to guys sitting on the sit of one mountain-bike, but imagine it. Once again it felt great. Leaving trouBles behind, flying with the bike on the streets of Lausanne. Yepp…Just exactly what the doctor ordered.

Tomorrow we depart at 7.a.m. The route is the following: Lausanne – Payenne – Fribourg. Approx 65-70 km and we are gonna sleep at couchsurfer host, Denise´s place.

So good luck for tomorrow and all the best

Javito and Gashito

Upcomming week and Swiss bike-trip

Friday: 7.00 a.m. – 9.00 a.m. – go from Maastricht to Utrecht – 200 km by train

9.30 a.m. – 19.00 p.m. – work at AH, pick up OV-kaart

20.00 p.m. – 11.p.m. – Meet Csabi in Amsterdam – 70 km by train

12.00 p.m. – Sleep at Fanja’s place in Utrecht

Saturday: in Utrecht all day, not sure what to do yet

Sunday: 8.50 a.m. – 10.20 a.m. – Flight from Schiphol Amsterdam to Geneva Switzerland – approx. 1000 km by plane

- visit Geneva then catch a train to Lausanne and meet up with Javier. Rent the bike as well. Sleep at Javier’s place. – 40 km by train

Monday: Bike-trip begins;

-         Lausanne – Freibourg – 70 km by bike

-         Sleep at Denise’s place in Freibourg – Couchsurfing

Tuesday: – Freibourg – Bern – Interlaken – 95 km – by bike

-         not  sure yet where to sleep, probably couchsurfing or hostel

Wednesday – Interlaken – Lucerne – 75 km – by bike

-         Sleep at Marco’s place – Couchsurfing

Thursday – Lucerne – Zurich -65 km by bike

-         10.p.m. – catch last train from Zurich to Lausanne approx. 150 km by train

Friday morning – 05.21 a.m. catch first train from Lausanne to Geneva – 40 km by train

-         6.15. a.m. – 8.00 a.m. – flight from Geneva to Amsterdam – approx. 1000 km by plane

-         8.30 a.m. – 9.00 a.m. – catch train from Amsterdam to Utrecht – 35 km by train

-         9.30 a.m. – 19.00 p.m. – work at AH

-         20.00 p.m. – 22.00 p.m. – train from Utrecht to Maastricht – 200 km by train

In total: – 2000 km by plane

– 735 km by train

– 305 km by bike

NOW THIS IS WHAT I CALL ONE HELL OF A WEEK!!!!!

Approaching Swiss bike-trip…Csavargó’s getting back in business

 

I’m gonna put things short. I have still two exams left, but after the two exams I’m heading back to Utrecht to work for a day, then  getting the plane from Schiphol to Geneva Switzerland. Now why would I go there? My former Parnassos room-mate, Javiiiitoo, studies in Lausanne at the present moment. Now you might think I’m going there for a couple of days of rest, sunshine and mojitos…Well first of all winter is approaching, sunshine is scarce and for a good mojito go to Mexico. No, my hermano and I decided to do a second wacky bike trip together, just for good old memories. Now I know it’s cold, windy, chilly, snowy but whooo cares???? Another good adventure awaits. I’m gonna drink the mojito at freacking sixty, not now….So Javichel get ya bike ready ’cause I’m coming.

The route is still rudimentary but it includes: “Fribourg, Bern, Lucern and Zurich, starting from Lausanne.” Hell ya.

CHeck the previous Dutch-Belgian Bike trip (this was in January and February 2008 ) http://gashicsavargo.wordpress.com/2008/02/06/met-de-fietsen-in-de-benelux/

Maastricht 16th Oct.

Egy leszart ország…

Valahol Belgiumban….

 

Nemrég sötétedett, a csomag már itt kéne legyen…Sehol semmi jel. A cég képviselőjével álldogálok az állomás melletti szűk utcában. Velünk szemben épp a kurvák fitogtatják seggüket a függönyös vitrinekben. Harminc év körüli, eléggé megviselt férfi. Kiderül, hogy ráadásul még magyarul is beszél…

-         Már három hónapja nyomorgok ebben az országban…És miért? 350 euróért havonta? Először ígértek 5OO-at, majd minden héten levontak egyet’s mást…

-         S akkor kb. mikor lesz itt a csomagom?

-         Nem tudom pontosan. Itt kellett volna legyen fél nyolckor. A sofőrök azt mondták, hogy késnek…

-         Remek. Valahol lehet panaszt tenni?

-         Ó menj és ne hülyéskedj már…Panaszt? Kinek. Két ember kezeljük egész Belgiumot.. Engem hívnak reggel 4-kor, este 1O-kor, hogy hol a csomag, hogy ez s az mért volt nehezebb a kellettnél…Múltkor hív az egyik asszony, hogy hol a részeg férje. Kiderül, hogy elhúzott a pénzükkel Madridba és a szerencsétlen asszony nyomorog otthon 5O lejjel…Ez ország?

 

Megmozdul a mellettünk levő húszon egynéhány éves tag. A kurva vitrinek előtt ballag. Nézi az afrikait. Nem igazán teccik neki. Nézi a dundibbat. Kopog az ajtón…Fél perc múlva kijön. Valószínűleg túl drága…Vagy netán túl kövér neki? A harmadik vitrin előtt is megáll. Ez valami fehér alsóneműs, olasz (lehet román, bulgár) kinézetű. Oda is bekopog. Ajtó becsukódik. Függönyök behúzódnak….  

-         Ott van ember a feleségem otthon. Most terhes. Várja a pénzt ő is minden héten. Ki akartam hozni ötet is, hogy lássa milyen az ország. De van nekem pénzem arra? Ezek itt lehúzzák a bőrödet. És nem a belgák basznak ki veled. Az otthoniak. Ennél csúnyább és rosszabb nemzetet nem láttam. Csakis a saját fajtánk rosszát akarják.

-         Mond, mégis mikor érkezne meg a csomag? Én Hollandiából jöttem ide és nekem sem mindegy, hogy ma jön meg, vagy holnap.

-         Nem tudom mit mondjak. Múltkor itt volt az egyik szerencsétlen asszony. Csomagot akart hazaküldeni. Öt órát állt a hidegben. Mondom neki, Menjen haza. Mit fagyoskodik itt. Nem, ő itt akart ülni, amíg megjön a busz. Várták az otthoniak a csomagot. Ennyire nyomorultak vagyunk.

 

A levegő minden percben hidegebb és hidegebb lehelettét nyomja ránk. Már kezd beállni a tél. Tovább sötétedik. Kijön az előbbi tag a kurvától. A kurva félretolja a függönyöket. Elrendezi magát. Újból elkezdi lóbálni magát… Egy ötven év körüli férfi ácsorog. Látszik mit akar. De ő sem tudja melyiket…Elmegy és befordul az utcasarkon…Pár perc múlva visszatér. A mellettem levőhez szólok. Ejsze nem volt pénze. Hazaszaladt még pár euróért. Ez is bekopog. A kurva mosolyog. Újabb kliens. Kezdődik a rutin. Ajtót bezárni, függönyt összehúzni, gatyát letolni.

-         Nem tudod elképzelni milyen csőcselék nép jön ezeken a buszokon. Előző években még voltak rendesebb népek is. De most csak kurvákat, pénz beszedőket és cigányokat küldünk ki.

-         Nem kell mondjad. Utaztam már velük. Utazz 48 órát ezekkel Spanyolországba és még beszélünk. Van elég nyomorult akinek nincs más választása.

-         Nézzél rám. Nem egyetemet végeztem? Beszélek németül és angolul is. ÉS itt rothadok meg. Nap, mint nap fogyok, nincs elég pénzem ételre. 10 évet dolgoztam egy cégnél. A válsággal az is megszűnt. Nem volt már munka otthon.

 

Gatya fel, függöny ki, ajtó ki. Újabb klienst vár a kurva. Úgy látszik a fehér alsóneműs ma szerencsés. A másik kettő széttárt lábakkal várja az új pénztárcákat, de nem igazán kopognak ajtaikon. Egy sovány, egyetemista szerű kölyök is kopog az ajtón. A mellettem levőhöz fordulok. Nézd a csórót. Ennek még ott az iskolás táska a hátán. Ejsze most jön az egyetemről. A sovány, sápadt kölyök is bemegy a kéjek barlangjába. Pár perc után ki is jön. Hmmm…nem volt túl hosszú, mi? – Úgy látszik nem. Elég hamar kikészítette. Elég szerencsés a kurva. Vagy 150 eurót bevasalt fél óra leforgása alatt…Az idő egyre csak hűl. Már egy órája ácsorgok. Közben aggódnak otthon a szülők. Hol a csomag? A csomag még sehol.

-         Lopnak mindenhol. Ez az egész cég lopásra épül. A múltkor ad nekem valaki egy kis levelet, hogy adjam a sofőrnek. Vigye haza az anyjának. Adott 1O eurót is, hogy adjam oda a sofőrnek. Odaadom neki. Ez a fataró elzsebeli a 10 eurót. Gondoltam ad nekem is valamit belőle. Rám néz a paraszt Inkább leszophatsz, minthogy egy eurót adjak neked. Hát ilyenekkel kell én dolgozzak?! Ha nem lopsz akkor nem éri meg itt dolgozni. Olyanok is voltak, akik több ezer euróval tudtak hazamenni. Azok, hogy loptak annyit? Ezek vagyunk mi, saját magunkat lopjuk.

Hallgatom az ember sopánkodásait. Próbálok nem igazán figyelni rá. Vizsgáim a nyakamon. Most nem épp a romániai társadalmi problémákat akarom megvitatni.

-         Előttem egy kis ribanc dolgozott itt. Egyik este várok itt, fagyoskodok, megjön öt ilyen veled egykorú fickó. Egy öt kilós csomaggal. Rámnéznek. Hogy-hogy férfi? – kérdi az egyik. Hol a Mária? – Az már nem dolgozik fickó. Igen, most férfi dolgozik. Van valami gond? – Ja nem. Csak akartunk a Máriával kissé beszélgetni. – Fiúk. Nem vagytok ti kissé túl sokan egy öt kilós csomagnak? – Ezek elkezdtek hebegni. Így ment haza a Mária több ezer euróval. Kurváskodott ez is. Otthon pedig biztos elmondta az anyjának, hogy milyen jól viszi és milyen sok pénzt keres.

-         Tudom. Ahány olasszal és spanyollal beszéltem eddig, ugyanaz a panaszuk. A kurvák javarésze romániai, a pénz beszedők úgyszintén.

 

A negyedik kliens is kopog az ajtaján. Ma este jól megy a biznisz. Egyik kliens a másik után. Egy újabb idősebb férfi kopog ajtaján. Kezdődik a rutin. A másik két kurva unottan néz az utcára…Két indiai alak jön felénk. Utcaemberek. Ráhozzá még csövesek is. English, Deutsch? – Mit akartok? – kérdem angolul. – Aprópénz. Aprópénz. – Na kotródjatok innen. Felém fordul a cég képviselő. Lehet még otthoniak? – Nem, nem. Az egyik kérdezte, ha nem beszélünk Urdu nyelven. Biztos indiaiak vagy pakisztániak.

 

Az órák telnek, a panaszok folynak új ismerősöm szájából. A kurva már az ötödik kliensét emészti. 200/250 euró meglett ma estére. A fél nyolcból fél tizenegy lesz. Közben anyámék nyugtalanok, hívnak. Telefonszámla nő, csomag sehol, pillanatra elveszítem türelmemet de nincs mit csináljak. Elveszítem utolsó vonatomat, ha nem sietek. Elbúcsúzok a tagtól. Szombat reggel, amikor visszaindul megpróbálok itt lenni. Addig tartsd hideg helyen, mert ha nem megrothad az anyám sültje és a zakuszka. – Jól van. Máma valószínűleg már nem érkezik meg, de szombat reggel legyél itt. – Megpróbálok itt lenni. Mondok neked valamit. Menj haza. Légy az asszonyod mellett. Itt csak kínlódsz. Ha mégis itt akarsz maradni, kopogj az ajtókon és keress ezeknél munkát. Az otthoniak csak kibasznak veled, de ezek legalább megbecsülnek. – Kösz a tanácsot. – Légy a gyermeked mellett. Én azt mondom.

 

Elkapom az utolsó vonatot. Kimerültem, de ugyanakkor fölemelt fejjel nézek magam elé. Én mégsem viszem olyan rosszul. Pénzem még tart, már csak a bürökrácia járna le és a vizsgák, hogy tudjak felszusszanni.

 

Kedves BASESCU és egyéb más PARLAMENTI KÉPZŐDMÉNYEK. Ez a cudar romániai valóság. Amíg ti egymás szemét vájjátok ki az ország megy tönkre. Millió azok száma, akik külföldön dolgoznak, nyomorognak, kurváskodnak. Európa undorodik útleveleinktől, 2O éves nyugati kölykök dicsérik a román kurvákat és felnőtt emberek panaszkodnak a lopások és csalások miatt. Egyetemet végzett emberek törik a testűket gyárakban, egyetemisták ezrei húznak ki külföldre. Az ország szarokra emészti föl maradék pénzét. Hitelekből él a gazdaság és ha nem tesztek semmit, akkor ez csak tovább fajul. Európa kacagásai lettünk. Román, magyar, szász és cigány. Elhagyod az országot. Egy vagy. Román. És ennyi….Az emberek már nem hisznek. Anyák keresik fel újszülötteikkel az apákat. Apák még nem is ismerik gyermeküket. Nagyanyák törik a testüket 2 napon keresztül, hogy vigyék a táskában az otthoni tölteléket. Nők kezdenek kurváskodni, egyetemisták hada nem is akar hallani a hazatérésről. Ha ez nem egy krízis akkor mi a vén Isten az?

 

Maastricht 16.10.2009

Liege 15.10.2009

Újabb holland bürökrácia – IB Groep beszélgetés – nyelvtan mellőzve

Fél kettő…Péntek…Utrechtben…Kaja szünet helyett újabb bürökcrácia…beszélgetés az IB-Groep alkalmazottal…

-         Jó napot

-         Jó napot

-         Mivel segíthetni?

-         Kettő darab kérdéssel jönni önhöz. Első, hol lenni pénz szeptemberre, kettő mikor kapni meg ingyen utazó kártyát?

-         Ön már leadni kérvényt?

-         Ja, három hónappal mai nap előtt.

-         És még nem kapni meg pénzt?

-         Nem, azért lenni itt. Szóval nézni meg a rendszerben mért nem kapni én meg pénzt.

-         Sajnos rendszer nem működni ma…

-         Hmm, lenni tipikus. Na de próbálni meg még egyszer.

-         Tehát. Itt az lenni, hogy ön jogosult pénzre.

-         Igen, én tudni. Kérdés mért nem lenni pénz én bankszámlámon?

-         Itt azt írni, hogy ön jogosult lenni rá, de pénzt levonni ön kölcsönéből. Ami lenni 52O Euró…

-         Milyen kölcsönről beszélni ön? Én nem venni fel semmi kölcsön maguktól. Ön nézni szépen utána.

-         Sajnos rendszer nem működni ma…

-         És csak úgy nem adni nekem meg pénzt, anélkül, hogy szólni….Na jól lenni, mi mellőzni ezt most. Hol lenni ingyen utazó kártya?

-         Itt az írni, hogy lenni elküldve…

-         Na igen, de hova lenni elküldve? Én most Maastrichtban lakni és küldeni levelet egy hónapja, hogy megváltozott enyém cím. Megvan levél?

-         Hm, én nem nézhetni meg most  .

-         Igen, én tudni. Sajnos rendszer nem működni ma…

-         Pontosan.

-         Tehát mégis hol lenni kártya?

-         Hát mi küldeni levél ön címére. Levélben kód, kóddal el kell menni postára. Postán venni fel ingyen utazó kártyát.

-         Na ez lenni nagyon jó. (Érezni iróniát beszédben)  És melyik címen lenni levél?

-         Én nem tudni. Sajnos rendszer nem működni ma…

-         Enyém úr, nekem két cím lenni Utrechtben. Most én menni el mindkettőhöz?

-         Sajnos igen. Amíg rendszer nem működni, addig nem tudni megmondani hol van levél. De hétfőn lehet visszajönni…

-         Ön nem érteni meg, hogy én azért lenni itt, mert túl drága lenni út Maastrichtból. Én nem tudni itt lenni minden nap.

-         Ja, igen. Menni akkor Sittardba, város közelebb lenni Maastrichthoz és rendszer működni majd jövő héten.

-         Köszönöm. Viszlát

-         Viszlát

 

Közben lejárni ebédszünet. Felhívni menedzsert, hogy én késni, de majd bepótolni este. Buszjegy, szaladás. Megnézni régi címeken postaládát. Csak egy levél, hogy ők levonni segélyt nem létező „kölcsönből”. Semmi levél ingyen utazó kártyáról. Elrohanni postához. Beszélni szép nagy kék szemekkel duci nénivel. Duci néni kedves lenni és keresni kártyát kód nélkül, csak név szerint. Duci néni nem találni kártyát, én lenni ideges és kezdeni átkozódni. Most várni a jövő hétig, mert sajnos rendszer nem működni ma…

U.I. Kezdetleges nyelvtan használata, hogy olvasó érteni meg, miféle emberekkel van írónak dolga minden héten.

 

Lenni írva Maastrichtban…2009 Okt. 10

Könyvtárban…Párbeszéd a kelet-nyugat európai fejemben…

Pénztárca, szemüveg, fénymásolt könyv, üdítő és toll az asztalon. Laptop az ölemben, táska mellettem, szőke német alak az asztal alatt….Hol? Az asztal alatt…És mit csinál ott? Alszik, mi mást csinálhat az asztal alatt….Német csávó asztalán vaskos könyv, laptop, ernyő, asztala mellett szék, asztala alatt Ő…Igen a német csávó…Mit csinál? Már mondtam, hogy alszik…Mért alszik? Valószínűleg a vaskos könyv az oka. Na de mért pont az asztal alatt alszik? Hát most törje a hátát a széken? Hát, igen de azért mégis könyvtárban vagyunk. Na és? Ő hol kéne most pihenjen? Ott van hely, a szőnyeg puha és tiszta, feje alatt a táskája… Hát ja, de azért ez mégis nem a jólneveltség jele. Nézzél körül…Szerinted zavar valakit? Szerintem nem. Nem csinált semmi rosszat. Fáradt volt, a szőnyeg puha és valószínűleg jó meleg. A táska kényelmes. Mért ne feküdjön be az asztal alá?

Felkel a csávó. Rám néz álmos szemekkel, megvakarózik.

- Jól aludtál tesó?

- Jól biza. Szükségem volt rá…

- Kényelmes?

- De még mennyire.

Párbeszéd vége. Fejben és fejen kívül is.

Maastricht, fél kettőkor, valamikor október elején, a könyvtárban, 2009-ben

The second Irish referendum and the new Supreme Court of the United Kingdom

Besides other major news this week, like the Samoan and Indonesian catastrophes, the European legal world has experienced two major (I would dare say improvements) events in the legal sphere. And the legal aspect is what concerns me right now. My compassion for all the victims of the earthquakes.

First of all, believe it or not, the UK finally has a Supreme Court! Well some people might say, so what, didn’t it have one? Well you see Britain has a really complicated legal (common law) and judicial institutional system. Bottom line is that, before October 2009, the highest judicial body in Her Majesty’s realm was the House of Lords. For anyone who studied/studies civil law, this is something quite uncommon. Why? Because from Montesquieu  onwards we have the so called separation of powers principle, basically saying that The Legislative (Congress, Parliament etc.), The Executive (Government, Prime Minister, President) and the Judicial (the Courts) have to be separate from each other, especially the Courts cannot be influenced by any other powers! The United Kingdom had quite an odd system, as in its case the highest judicial body (basically meaning the “Supreme Court”) was the House of Lords. Now the House of Lords is the upper chamber of Parliament (the Legislative), technically you could compare it to the Senate in other countries.

As you might think, in this way the highest judicial authority and the upper chamber of the Legislative were pretty much the same. Put it into other words, a section of the Legislative was the “Supreme Court”. So of course, this raised issues of judicial independence and impartiality, even in front of the ECHR and it lead to the adoption of the 2005 Constitutional Reform Act, setting up the Supreme Court of the UK.[1]

I see this as a step forward in the development of the sometimes overly conservative UK judicial system and of course a lot of people can’t wait to see how the new Supreme Court will function.[2]

Second, and even more important, is the second Irish referendum regarding the Lisbon Treaty. Now for all you Lisbon Treaty skeptics, today’s results quite shocked me, as on the second referendum two thirds of the population said YES. Two years ago, the whole ratification process was stopped by the negative, 53% percent referendum, but now it looks like the Irish have changed their mind. Only the Czech president has to sign it, and both the Polish and Czech governments have to deposit the ratifying instruments, and the Lisbon Treaty has a green light.

Why am I so interested in it? Well besides all the other innovations, like the abolition of the pillar system, the entry into force of the Niece Charter of Human Rights etc., the EU judicial setup will sort off change. This is a really delicate matter and I will not dig into it deeply, but I wrote my Bachelor thesis on it. Basically, the EU will accede to the European Convention on Human Rights. Now this is quite interesting, especially from an EU Human Rights protection and an EU Constitutional point of view. If in the EU, the European Court of Justice (Luxemburg) was the highest judicial authority, by acceding to the Convention, in human rights matters the ECJ will be technically lower than the ECtHR, and in human rights matters the ECtHR in theory will have the power to rule against ECJ decisions. Of course this is not so sure, as there is such a thing called the Bosphorus compromise, in which the ECtHR basically said that the ECJ offers equal (“comparable”) protection to the ECtHR in human rights matters, so it will only examine such cases when extreme breaches have occured.[3]

This is an extremely interesting subject (I will not bore you guys with it) as the entry into force of the Lisbon Treaty is really near and a lot of people will want to see the new constitutional and institutional changes. It will create a lot of chaos, renumbering articles, restructuring and so on, EU lawyers will curse and administration workers will think twice about their jobs, but it will definitely bring some fresh air into the EU system.

Just wanted to remind all those interested in international and EU legal matters, of the new events.

Maastricht, 3^rd of October 2009

---

[1] For further reading on the topic. Dragoljub Popovic, ECHR Justice – European Court of Human Rights and the Concept of Separation of Powers, available at http://www.enelsyn.gr/papers/w4/Paper%20by%20Judge%20Dragoljub%20Popovic.pdf

[2] For the newly functioning UK Supreme Court see the official website http://www.supremecourt.gov.uk/about/history.html

[3] For further reading: and Leonard F.M. Besselink – The European Union and the European Convention on Human Rights – From sovereign immunity in Bosphorus to full scrutiny under the Reform Treaty?, Utrecht Law Review 2008 Kathrin Kuhnert – Bosphorus – Double Standards in European human rights protection? – Utrecht Law Review, Vol.2, 2006

Gashi (Gási) vagy Szilárd?

Hmmm…Na ez jó kérdés. Keresztlevelemben még ékezetes SZILÁRD szerepel. Majd jött az ötödik osztály és akarva, akaratlanul rám ragadt a GÁSI becenév (név?). Nyolcadik osztály végén már a kis kártyán is ott szerepelt a becenév. Amikor elkezdtem a líceumot már annyira rám ragadt ez a becenév, hogy szüleimen és közeli rokonaimon kívül, már mindenki GÁSI-nak szólított. Telt múlt az idő. A négy év líceum alatt már a tanárok is így szólítottak, az utcán mindenki így szólított: román, magyar, amerikai. Közben néha-néha Kicsi GÁSI lettem, mert a testvérem ő volt A Nagy GÁSI. Ez már nem egy egyszerű becenév lett. Így ismert mindenki, pár emberen kívül, így szólítottak ki a táblához, így szólítottak meg az utcán, így kerestek az otthoni telefonon és egyszerűen Gási lettem. Sok olyan ember volt aki már nem tudta valódi nevemet, hiszen hosszú is, meg néha magyaroknak is nehéz észben tartani, hát még akkor románnak vagy külföldinek.

Azután jött az egyetem. Egyetemen már egyenest így mutatkoztam be. Itt kezdődött a becenév elnemzetköziesítése (na ez aztán szó) is, GASHI végeredménnyel. Ezzel a névvel kezdtem a Bogáncsban táncolni, így ismertek a Szamócában, a Kollégiumban, most már az egyetemen is. Közben az egyetemi tanárok vagy egyéb más kollégák, csak egyszerűen GÁSPÁR-nak szólítottak. (néha még az ÚR vagy Domnul jegyzőt is odabiggyesztették).

Két évvel ezelőtt a bloggomat is elindítottam. Itt már gashicsavargó-ként jelentem meg, de az alap az mégis ott volt, a nemzetközibb GASHI. Utrecht, a Parnassos és minden új nemzetközi kolléga csakis így ismert. Ez volt a legegyszerűbb bemutatkozási forma.

Pár hónappal ezelőtt a dolgok változni kezdtek…Új holland tartózkodásom már másképp kezdődött. Két hónap  munka alatt, már a Szilárd (vagy ékezet nélkül) név ragadt újból rám. Ez volt a name tag-emen, így szólított a menedzser és mindenki más. Szerinte ez könnyebb, mint a Gashi. Érdekes módon azelőtt mindenki más fordítva mondta.

Maastrichtban már újból Szilárd lettem. Több magyar kolléga így szólít, így szólítanak az olasz lakótársaim, a JESSUP csapattársaim, a tanárok. És több, mint tíz év Gási/Gashi után újból a Szilárd kezd előtérbe kerülni. Volt egy időszak amikor valódi nevemre egyszerűen már nem reagáltam. Nem tudom ha azonosulás kérdése lesz, vagy nem, de valószínűleg kezdek a Gashi-ból alábbhagyni. Már rendesen reagálok a Szilárd névre (újból) és majd meglátom ha lesz valami identitás dolog is mindebben, vagy nem. De szólítson mindenki úgy, ahogy megszokta, csak érdekes, hogy újból kezdek valódi nevem szerint bemutatkozni.

Maastricht, Okt.3, 2009