Ma olvastam Czika Tihamér egyik cikkét…A karácsonyi magyarokról, székelyekről, erdélyiekről szól….De épp-úgy szólhat a karácsonyi bárkiről akik már csak Karácsonykor és Húsvétkor néznek haza…Mért toldom meg ez a cikket? Mert már én is a karácsonyi bárki kategóriába tartózok és pár évig (vagy ki tudja meddig) ez így fog maradni.
Hazafiság vagy nem
Hogy mifféle hazafiak vagyunk azok, akik innen elmentünk? Nem tudom ezt megmondani, nem is keresek választ rá. Épp olyan kérdés, hogy ki a hazafi vagy nem, hogyan határozzuk meg a hazafit? Egyik üknagyapám Amerikába ment a 2O század elei kivándorlási hullámmal. Sajnos már csak történetekből hallottam róla. Több évig élt kint, hajón vergődött oda, vasút építéssel kereste kenyerét és spórolta pénzét. Végülis hazajött. Csak szülőföldjén kötött ki. Ő talán nem volt hazafi?
Erre a kérdésre a válasz nem a hazafiság, hanem az egyéni felépítésünk. Alapvető emberi tulajdonságunk, hogy sosem elégszünk meg azzal amink van és mindig a jobbra vágyunk. Mindenki más okokból megy ki. Jobb élet, odahaza semmittevő lenne, nincs munkahely lehetősége, kalandra vágyik stb. Én jómagam kalandra vágyok és nem voltam megelégedve az itteni egyetemi éveimmel. Saját döntésem vitt Nyugatra, mert, mint egyén akartam magam fejleszteni szakmámban. És erre ott jobb lehetőségeim vannak. Amúgy sem várhatjuk el senkitől, hogy otthon maradjon, főleg ha ezzel kompromitálná saját egyénét.
Társadalmilag pedig mondhatám „We are the generation who wanted and could”. Amerikai filmeken nőttünk fel, ott láttuk a Nyugatot és ott láttuk mindazt, ami itthon nem volt meg. És egyesek ezt megakarják látni, át akarják élni, mert erre mi már képesek vagyunk.
Tökésíti az itthoni gazdaságot
A népmozgás mindig is volt és mindig is lesz. És ez nem csak itt gyorsult fel az elmúlt 10 évben, hanem Kelet Európa más tagállamai is úgyszintén ezen mennek keresztül. Az ötvenes évek végén olaszok lepték el Németországot és Belgiumot, a nyolcvanas években portugálok özönlöttek Luxemburgba és spanyolok Svájcba. Mai napig több százezres tömegek élnek ott ezen népcsoportokból. Elitélendők? Ha otthon maradtak volna mégis mit tehettek volna? Valószínűleg ez a folyamat majd nálunk is leáll, de egyelőre még nem értük el azt a gazdasági szintet. De ezek az emberek nem elitélendők.
Ha haza tudja csalni a karácsonyi magyart.
Ez megint személytől függ. Az ottani világ kényelme nem mindig létezik. Sokan tévednek, ha még kolbászos kertű országokat képzelnek el. Szeretném látni hány ember vállalná el azokat a munkákat, amiket én 4 év egyetem után elvállalok. Szeretném látni hány ember vergődne hónapokig szoba nélkül, bérlet nélkül, esőben biciklizve. Szeretném látni hány ember örül annak, hogy végre van fedél a feje fölött, nem vágják le e-miatt egyetemista segélyét és örvend egy busz bérletnek, mintha az épp az Isten lábát fogta volna meg. Szeretném látni hány ember ingázna kétszer hetente 400-400 km-t azért, hogy egy szar munkahellyel biztosítsa állami segélyét, egyetemét, betevőjét és bérét. E-mellett egyetem, a mindennapi teendők, a rendszerrel való folytonos küzdelem, mert senki sem vár odakint tárt karokkal.
Sokan elfelejtik, hogy ahhoz, hogy leszállj 3O kiló csomaggal egy idegen országba, semmi segítség nélkül, ahhoz bátorság kell, ahhoz gyors emberismeret és sok küzdelem. Ott már nincs anyád és apád akire rászorulj, nincsen ott a megértő barát. Síma lappal kezded az egészet. Sokan elfelejtik, hogy az, aki kimegy üres zsebbel megy ki…Saját példám. Nem ösztöndíjjal mentem ki, mert senki sem adott. Kétkezem munkájával élek kint. Új oldallal kezded az életed, a társadalmi ranglétre aljára jutsz és küzdesz. Nem egy spanyol munkással beszéltem utazásaim alatt, akik megalázkodtak, azért, hogy mindennapi betevőjüket megkeressék.
Lehet a mentalitás
Lehet ezért is vannak, akik ott akarnak maradni. Mert a szomszédod első kérdése nem az, hogy mennyit keresel. Lehet az egyetemre egy bringával kocognak és nem kalimpálnak otthon, hogy nekik is kell kocsi. Lehet a tanár egyenrangúként kezel és nem lekezel. Sok minden van, ami ott tarthatja az embert.
Nettó kivándorló-termelők vagyunk
Lehetséges, netán biztos, de nem tehetek arról, hogy ilyen országba születtem. Egy ország jelenlegi helyzete sok mindentől függ. Politika, gazdaság, történelem, társadalom. Egy itt született egyénnek mégis milyen befolyása lehet? Kihez megy el ugrálni és „fölkelni”, hogy ő majd megváltó lesz? Ez egy ilyen rendszer és már elég sokan elpusztultak azért, hogy megváltoztassák. Ha tehet valaki a jelenlegi helyzetről, azok a felmenőim és a történelem. I am trying to make the best of what I have.
Nem itélek el senkit. Mindenkinek saját jogában áll sorsát megválasztani. Hogy Románia mikor lesz Írország, vagy a mostan feljövő Szlovénia….Nem akarok pesszimista lenni. De nem egyhamar.
Amúgy most a szerzőhoz szólok. Értékelem a cikket. Valós amit leírtál, de ez ennél bonyolultabb jelenség. Némi megvetést éreztem a cikkben a kimentek iránt. Persze kéne, persze jó lenne, de Tihamér ne feledd, hogy te is két évig külföldön éltél. Te tudod, hogy mért jöttél vissza és csak te tudod, hogy visszaméssz-e még, de szerintem ha neked is alkalmad adódik még rá, te is kihúzol.
Kolozsvár 31 dec 2009
Eredeti cikk itt található – http://manna.ro/bedaralo/karacsonyi_magyarok_erdelyi_kivandorlas_2009_12_30.html