Category Archives: Pillanatok

Véletlen gondolatok véletlen pillanatokban.

Keresem a múzsám…

Nem jönnek okos gondolatok a fejembe az utóbbi időben…Néhanapján egyszerűbb egy rajzzal kifejezni, azt amit akarok…Nos mi a teendő? Valószínűleg az is az oka, hogy egész nap egy képernyő előtt kell üljek és az irodai munka gondolata megfélemlített. Nem tudom mennyire akarok majd napi 8 órát egy széken ülni egy képernyő előtt. Ugyanakkor maga Brüsszel eléggé felemás szájízzel hagy, hisz jó a hangulat, sokszínű, de mégis egy szétszórt, koszos város, ami nem érdemli meg az aurópai főváros címet… Más ok pedig, hogy újból kell pakoljak, szedjem a sátorfámat és ez már egyre nehezebb, hisz megint jönnek a hosszútávú kapcsolat viszontagságai. Ugyanakkor a gyakornoki posztból származó fizúval is alig lehet beérni, hisz Dániában az első pár nap már le kell tegyek 1.420 euró bért és garanciát és az első dán fizúig még 7 hét van hátra….Na szóval, töprengek hisz maholnap 25 éves leszek és meg kell majd gondoljam, hogy mi lesz az elkövetkező pár évben, hisz az egyetemista élet már a hátam mögött. Három évre leszerződtem magam, de közben már ausztráliai csere programon áll az eszem. Érzem a velem egykorúakon, hogy sokan keresik az új lehetőségeket, az új munkahelyt. Sokan megkérdőjelezik eddigi tanulmányaikat, hisz egyre nehezebb  munkát találni és az emberek egyre felkészültebbeket. Ilyen szempontból sokkal jobban állok, mint sokan mások. Már megvan a dániai repülőjegy, lakás is akadt 5 hónapra, a szerződést is aláírtam. Tehát fel a fejjel. Nemsokára itt a tavasz, a 25-ik életévem és egy új kezdet 🙂

Brüsszel, 2012 február 9

 

Advertisements

Elmenés előtti kis duma egy újabb generációval…:) Pre-departure chit-chat with a new generation

Holnapi indulásom előtt megkért volt osztályfőnököm, Zsolt, hogy immár harmadik osztályának mondjak egy pár szót arról, hogy mit és miért teszek az életemben és, hogy egy pár jó tanácsot adjak az új generáció 15, 16 éveseknek.

Remélem nem fárasztottalak le túlságosan 🙂 Nehéz reggel kilenckor egy idegen kalapos dumájára figyelni, de hiszem, hogy valami rátok ragadt és sok minden még rátok fog ragadni maradék 3,5 lici éveitek alatt.

Ügyes társasággal volt ma reggel dolgom, habár kissé megszeppentetek. Rájöttem, hogy majdnem tiz év alatt (elnézést, de ezen a billentyűzetemen nincs hosszú “i” 😛 ) sok minden változott és ezek a fiatalok már máshogyan férnek hozzá az információhoz. De valami mindig ugyanaz marad. A szereplők változtnak, de a szindarab (újabb hosszú “i” 🙂 ) nem. Egy 15, 16 éves kamasz gondjai a napi házi feladat, a fizika feladat vagy netán a kórus felkészitő. És ennek most igy kell lennie. Minden kornak megvannak a maga gondjai.

Kitartást kivánok nektek és ne feledjétek, ügyeljetek az apró dolgokra az életben 🙂

Prior to my departure my ex class master, Zsolt, asked me to share a couple of words and thoughts about what, why and how I do in my life, and to give some good advices to the new generation of 15, 16 year olds.

I hope I didn’t tire you guys too much 🙂  It’s difficult to listen at 9 am to the recalls of a strange guy with a goofy hat. But I know and hope that a part of what I said found stable grounds and a lot more will follow in the remaining 3.5 years of high-school.

I had to deal with a wonderful, but somewhat frightened bunch, this morning 😛 I realized that in almost ten years a lot have changed and youngsters nowadays have a better access to information than we did. But something always remains the same. The actors change but the play remains the same (sorry for the cliché). The day-to-day worries of a 15, 16 year old remain the same; homework, complicated physics classes and choir rehearsals. And this is how it should be at this age. Every age has its own problems.

I wish you guys good luck and strength to carry on and don’t forget to always pay attention to the small things in life.  🙂

Gashi

Personal Rehab

Minden reggel ugyanaz a görcs a torkomban, ugyanaz a gyomorideg. Dél tizenkettőig nem tudok egy falatot számba tenni. Kurzusokon nézem az üres falakat és mindenki látja körülöttem, hogy valami nincs rendjén… Reggel hatkor megébredek. Kezdődik a görcs és a gyomorideg. Fejemben a gondolat, hogy már mással van, más országban, a világ másik felén…A takarót már nem osztom vele, a kagylóban csak egy tányér és pohár, a zuhanyzóban egy törülköző. A párna és ágy sem közös már. Nincs már reggeli csók, vad éjszakák, huncut tekintetek és útszéli hirtelen csók. Más ágyát melegíti, más karjaiban örül a reggeli csóknak és mással űzi a vad éjszakát.

Három éve már, hogy nem éreztem így valaki iránt…És pontosan nem is tudom mit érzek. Tudja, hogy rosszul viselem és próbál segíteni. Csak nem tudom mennyire hat…Délben már kezd helyreállni a rend. Már másképp megy a munka, elfoglalom magam, elfoglalom gondolataimat. Este újból arcát kezdem látni, de a fáradtság ágyba ver. Reggel kezdődik újból…Gondoltam hónapokig nem fogom látni, de jövő héten három napig itt lesz. A találka már megbeszélve. De nem tudom már mit érzek iránta, hogyan fogok hozzászólni, szemébe nézni, vagy egyáltalán mit fogok tenni… Három éve már, hogy nem éreztem így valaki iránt és nem tudom, ha épp szükségem volt most erre…Még mielőtt valaki szót is szólna, nagy részben megérdemeltem, hogy ez történjen. Nem mondom ennek okát

Maastricht, 2O1O, jún 26

Az nem csajozás volt hé…

Reggel ott volt a reggeli, mosoly meg minden…hátam, mellkasom szétkarmolva… pfuáj, szép tavasz volt…

Mi az, hogy csavargó….és mért érzem úgy, hogy az utóbbi időben elfelejtettem az lenni…

Nem fogok most Hobó – A csavargó tíz parancsolatára hivatkozni. Inkább pár szóban elszeretném mondani, hogy mi az amitől valaki csavargóvá válik… Nincs erre pontos meghatározás… Kezdjem azzal, hogy már hetek óta elleptek a mindennapi gondok. Fejemre másztak a teendőim és szoros présük alól nem igazán tudtam kinézni….Újabb ilyen nap után bringáztam hazafele. Már sötét…Szokásos bicikli lakat kioldás, kesztyű a kézen, elemlámpa a bal felső zsebedben. Jobb kezeddel fogod az elemlámpát, lábaid hajtják a pedált…Kint már sötét, a levegő hűvös és nedves, de már enyhébb. Hátadon táska, amit nehéz könyvek szorítanak a válladra. Agyad nem tiszta. Egyetem, munkahely, a hágai verseny, számlák, banki papírok, állami levelek, kázusok, törvények rakodtak agytekervényeidre és mint vaskos réteg .bénítják szemeidet. Kelsz és fekszel, eszel és jársz, de nem igazán nézel. Nem igazán látsz.

Lábaid hajtják a pedálokat. Nem látsz, nem hallasz, csak méssz. Fölérsz a hídra, de már nem a következő kanyaron áll az eszed. A hídon vagy. Valami miatt megállsz…Alattam halkan álldogál a Maas jeges vize. Hirtelen minden fölébred. A sötétkék égen az elmúló telihold. A folyó partjain pislákoló ablakok, a hídon pislákoló bicikli lámpák… Pillanatra megállok. Körülnézek. Fölszusszanok. Hol voltam ezekben a hetekben? Nem tudom…

Egy csavargó mindig megáll és néz. És nemcsak megáll de mindig néz és lát. Túllát a mindennapokon, szemléli az egyszerűt, látja a Holdat, hallja a vizet, érzi a levegőt… Egy csavargó nem fél saját magától, nem fél álmaitól, nem fél az újtól és nem tudja pontosan hova megy, vagy mért megy oda…De megy, mert ez a dolga. Mindig egy új állomás, egy kis pihenő, majd egy újabb állomás. Közben örül az égnek, megköszöni a segítő kezet, keresi az embert, keresi a gyermeket, köszön az idegennek és beszél a koldussal. Örvend, hogy csak egy batyu nehezíti vállát, de annál nehezebb batyut hordoz magában… Nem érdekli mit mond más, nem hajlandó meghajolni, előtte nincs szegény és gazdag csak ember.

Fölkapja a batyuját és megy. Nem tudja mikor áll meg, vagy ha megáll. Ha megáll elméje mindig az utakon fog kószálni. Megszokta az újat, megszokta az utat, várja a következő kalandot. Tanul és élettől, tanul az újtól, tanul az embertől és növeszti batyuját… Szereti a zenét, hallja azt is amit csak kevesen hallanak. Táncol és fütyörész. Kezeit zsebére vágja….

Idézzek egy női személyt, ki nem rég ezt mondta…”Olyan vagy, mint egy kóbor kutya…Mindenhova beszimatolsz, mindenhol megállsz”. Ez egy csavargó….mindenhova beszimatol, mindenhol megáll…

U.I. Most érkezett meg az egyetemi jóváhagyás. Szeptembertől Hamburg, Jövő Februártól Dél Afrika…

Maastricht, február 3, 2010

“Attol fugg honnan nezed”

Ket feher pohar ul csendesen a feher fuggony alatt…Kek takaroban folytatodik a sarga faltakaro….Egy uveg rum es egy teli hamuzo. Szeme kek. Netan zold. “Attol fugg honnan nezed”- mondja. Rum es fust. Fust es rum…Csend. Meg a ket feher pohar is szunnyad a fuggony alatt. Haja szoke, kisse barna. “Attol fugg honnan nezed”. Egy halkulo Monty Python epizod a teveben. Rum es fust. Fust es rum…Nyitott es ugyanakkor zart. Hajlik a rosszra, de kitart embere mellett. “”Attol fugg honnan nezed”.

– Zavar ha nezlek – szemeimet arcara szogezem.

– Nem tudom. Kisse. De nem gond. – feleli halkan. Rum kavarog a fusstel. Halkan recseg a TV. Szunnyad a ket feher pohar. Kek takaro, sarga fuggony.

– Mert hivtal hozzad. Mert pont ma? – lassulnak mozdulatai. Lassulok en is.

– Unatkoztam…nem tudom. Unatkoztam ejsze… – tompulo ujjaival kiengedi hajat. Haja szoke, kisse barna. “Attol fugg honnan nezed”.

– Tartasz hozza?

– Igen…-  benez a semmibe – Minden honapban meglatogatom. – rum es fust. Fust es rum. Szunnyad a ket feher pohar. Kek takaro, sarga fuggony.

– Irigyellek. .. kinezek a semmibol -Nem vagyok ilyesmire kepes… – szemeimmel vegigjarom arcat. – Nem biznek magamban.

– Nem konnyu. – megall egy pillanatra. Rum es fust.Fust es rum. Szunnyad a ket feher pohar. Kek takaro, sarga fuggony. – “Attol fugg honnan nezed. ”

– Megfoghatom kezed? Hianyzik az emberi kapcsolat.

– Nem ellenzem… Jo kifogas amugy. – rum es fust. Fust es rum. Szunnyad a ket feher pohar. Kek takaro, sarga fuggony.

– “Attol fugg honnan nezed” – halkan kezere teszem kezem. – Mert pont ma este hivtal ide? – megallok – Faggatlak?

– Kisse…Nem tudom. Unatkoztam. Ejsze…”Attol fugg honnan nezed”.Kellett valaki egy pohar rumhoz es egy fusthoz…Almos vagyok…

– En is…Szep almokat.

– Neked is.

Rum es fust. Fust es rum. Szunnyad a ket feher pohar. Kek takaro, sarga fuggony.

Köd

Cseppek csapdossák izzadt bőrömet….Halkan és egyenletesen zúdul rám a víztömeg…néma csendben úszik fáradt agyam… Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Egy fogkefe halkan kuksol a csempe falon. Szappan és víz keveredik egy napi izzadtsággal…Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Halkan ütik dobhártyámat és nesztelenül suttognak. Zúg a fejem. Egy épp gondolatot nem tudok megragadni. Lábszáraim már alig tartják térdeimet…Szemhéjaim kinyílnak. Vízcseppek lepik el szemeimet. Egy ködös szürkeségbe nézek, melynek végét nem látom… Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Tapogatózom a ködös semmiben, de minden szétfoszlik egy ködös vízcseppben. Érzem, amint lassan uralni kezdi végtagjaimat. Nem tudok neki ellenállni. Először érzem, hogy szembe állok a véghetetlen köddel. Tehetetlennek érzem magam… Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Hátratolom a fülke ajtaját. Pára fedi a magányos tükröt. Letörlöm kezemmel. Szembenézek…megöregedtem.

Utrecht 2009, aug.27