Category Archives: Deutsche Tage / Német napok

Mit utálok az utazásban? Igen, nem mindent szeretek benne…

A válasz rövid tömör és egyértelmű. A bürokráciát. Mert bárhol is lenne, valamit valaki mindig elcsesz (Kivéve a németeket, eddig. Őszintén, eddig náluk minden cájszz..) A románok, hollandok és dél-afrikaiak valamit mindig elcsesznek.

Két szó Afrikáról és arról, hogy miből is áll. Az anyagi oldalát nézve. Repülőjegyet (arra vissza) már szeptember végén lefoglaltam. Hisz akkor ugyebár olcsóbb. 7OO euró olcsó. Közben az ember lakást is kell keressen, mert a németeken kívül (na végre nem szapulom szegényeket) minden más egyetem képtelen volt eddig bentlakást szolgáltatni (értsd több hónapi lakás keresések minden alkalommal, idegen országokban, idegen szerződések, idegen tulajdonosokkal. Valahol mindig leszívatnak és pénzedet elzsebelik). Egy kerek havi keresés, és „nem” válaszok után, végre szobára találtam Dél Afrikában, ezelőtt két héttel. Havi bér 23O euró, ami remek ár havi 35O és 37O-hez képest. Na de hol a bibi? Bárkivel beszélsz, minimum 6 hónapig kell béreld. Egye fene. 5 hónapot ülök, de ráfizetek még egy hónapot. Na de közben ki kell fizetni a garanciát is (még egy 23O euró). Szóval 1O nappal ezelőtt le kellett pergessek 46O eurót Dél-Afrikába, a német decemberi bérem mellett (még egy jó 325 euró).

Közben az egyetem is levonta a maga, havi 2OO-át. Már épp, hogy a lapos guta körözött, amikor megjött az „jó hír” Dél-Afrikából. Két hónapi késéssel, megérkezett az egyetemi befogadó levél (értsd, e nélkül a magasságos Mumba isten sem ad nekem vízumot). Ennek megörvendtem, a levél második részének nem. Habár egyetemi partneri alapon megyek hozzájuk, nem ártana ha szépen kifizetem a 24O euró adminisztratív költségeket (értsd, havi késéssel megjövő e-mailek) és 26O euró student account izét (mármint egyetemi fénymásolók és világháló – há mi a vén frász!!! Tán 5 MB/s internetjük van?).

Nos, hogy a guta ütés legyen pontos, a kedves „adminisztrációnak”, amelyik elkéri a 24O-et, nem jutott volna eszébe, hogy értesítsenek a vízumi követelményekről. Kiderül, hogy kell „tanulmányi engedély”. Nem elég, hogy útlevél megvan, egészségügyi biztosítás (még egy 80 euró), befogadó levél, lakás szerződés és minden más izé, ami elég egy normális országban. Szükségem van kérem szépen rendőrségi kivonatra (police records) és teljes röntgen vizsgálatra, TBC tesztre és mi egymásra!!!! (direkt megkérdeztem őket július végén, amikor még olcsó Romániában voltam, hogy kell-e valami egészségügyi teszt???….NEEEEEMMM…felelték nagy balfaszul).

Közben kiderül, hogy a 12O euros német egészségügyi biztosítás ilyesmit nem fedez (szart nem ér). Há mi az, hogy orvosi kivizsgálás, az ejsze nem az egészségem része? Közben levelet írtam a brüsszeli román konzulátusnak, hogy kérhetem-e tőlük a rendőrségi kivonatot (káziér zsudicsiár) és ha igen, lehet-e angolul, hogy ne még fizessek frász tudja mennyit fordítóra. Közben várom, a dél-afrikai nagykövetség válaszát, mert kezdek bepánikolni.

Holnap jön vizitbe az asszonyka, két vizsga a nyakamon, én megyek vissza 8 napot Hollandiába. A 8 nap alatt el kell intézzek minden papírt a brüsszeli nagykövetségeken, és még olcsó orvost is találjak, aki kivizsgál. Ja és persze a holland államnak (aki ad némi pénzt a drága kis testemnek) be kell bizonyítsam, hogy idén mennyit kerestem Hollandiában. Értsd fizetési papírok, 3 munkaengedély, 2 munkahelytől papírok és nem minden fed egymást, mert a szar Holland bürokrácia késve adta ki a papírjaimat és vannak hetek amikor „nem dolgoztam” (habár igen) mert az engedély csúszott… Na meg az egyetem által ígért, visszakapod a tanulmányi díjat mert jól tanultál, még sehol.

Közben hosszteleket foglalni, mert jön a famili nagy vizitbe és a mindennapok. Imádok utazni, remélem minél többet a jövőben, de utálom, amikor pénzem és idegem úszik el más emberek balfaszságán. Na ennyi. Most jobban érzem magam 🙂

Hamburg, 2O1O, Dec. 2

Some words about Berlin

I just got back from Berlin… After some considerable travels I now think that I have a good basis of comparison when it comes to big cities in general. Comparing Berlin to New-York, Miami, Washington, London, Budapest, Rome, Brussels and what not, I would dare say that Berlin is something more and something less…Its history is unique; its recent past is harsh and its modern identity mixed and in formation.

If you are looking for architectural wonders, glamorous avenues, narrow medieval streets or huge sky scrapers, Berlin is not the place to be. A Friday-Sunday weekend is not enough to get the full image of a world city, but I do consider that I got the main feeling and vibe of it. I will be biased and say that I do prefer cities with a tidy, well planned architecture but this is just not applicable to Berlin. Probably November is not the best month to visit a city, but besides this I will try being objective as I just ignored the rain 🙂

Historically it started developing later than its European counterparts, the 18th century saw its rise, when it became the new capital of Prussia and later on the German Empire…Its recent 60-70 years of history though left the biggest impact on the city. Some old buildings are still visible and scattered around the city, such as the Dome, the Pergamon Museum, the renovated Reichtstag, the Brandenburg gates or some fancier streets in Charlottenburg. But we must not forget that this city suffered incredibly much in the 20th century. And once you get the historical perspective into place, then you can probably put aside the lack of organization, old architecture and what not. It has been the place of one of the bloodiest battles in history. During the battle of Berlin in 1945 more than 3 million soldiers, 7000 tanks, thousands of aircrafts fought for control over the city. One cannot imagine the devastation, the city basically being raised to the ground. This was followed by the Division between the Soviet, American, English and French occupation zones, the splitting up into West-East Berlin, the devastating wall and the communist architecture which predominates the East Berlin suburbs.

Berlin is just an incredible mix of everything and nothing. I cannot say I came back with one overall feeling. I expected at one point to have a certain emotion that every other city has triggered in me: walking on chique shopping streets, narrow medieval paths or ultra-modern high-rise buildings. Berlin has a bit of everything; it is just a huge lasagna with lairs of pre-modern era architecture, devastation of war, communist architecture and a more posh Charlottenburg.

The division between East and West can still be felt once you go to the suburbs and I most be honest, the Eastern suburbs reminded me of the neighborhood I grew up in, and all the “wonderful” effects communism had over out cities back home.

Economically, comparing it to Munich or Hamburg, the city does face some difficulties. The streets can be dirtier, certain city parts are littered with baggers, unemployment is higher and 10 min. away from the centre you can find some nasty industrial zones. But besides this, tourists just flock the city because the historical significance of this city is just overwhelming. I think I’ve never been to a city where I felt the pressure of recent history on my shoulders and to which I could relate in so many aspects. One minute I was in posh Charlottenburg, with streets resembling those next to the Alster in Hamburg and 20 min later I was back in just another communist type neighborhood. I felt the history of this city on my skin, and the recentness of events just kept baffling me. It is a symbol for the fall of the Iron Curtain, it is a symbol of every Eastern European nation and it is a city where I saw myself being an almost 3 year old kid watching the tanks role on the streets of my city when the 1989 Romanian Revolution broke out…

But Berlin is modern. It became a truly cosmopolitan city with every possible language being spoken on the streets, where alternative people try finding their identity and where East and West had to mingle in something new and not yet settled. The identity of Berlin is that of an old scarred war veteran given a second chance to live and rejuvenate himself. The events of the near past are still too recent, and unlike Rome, London or Paris, with their settled identities, Berlin is still finding hers. Or maybe that’s her identity, the struggle to find it again  🙂

Must see places:

–          renovated Reichstag

–          the Brandenburg Gate

–          Alexanderplatz

–          Potsdamerplatz

–          Pergamon Museum

–          DDR Museum

–          Dome

–          Streets of Charlottenburg

–          Check-point Charlie + Wall memorial next to it

–          Preserved Wall section+ Wall memorial on Bernauer Strasse

–          East Side Art Gallery/Wall on Mühlenstrasse

–          Random shisha place on Oranienburgstrasse  🙂

–          Get lost on some streets, find a cheap corner diner and eat a cheap “gulyas” soup, with some wieners and waffles

Costs – approx. 110 euros

–          Hamburg – Berlin: gas money paid to driver – 32 €

–          Hostel – 21 euros (2 nights)

–          Transportation in the city – 6 euros (try not paying, no-one will check)

–          Beers, Shisha, Partying – 20 euros

–          Souvenirs, museums – 15 euros

–          Food – 20 euros

Berlin 5-7 Nov. 2010

Mi történik Hamburgban egy átlag Kedd este?

Őszintén? Semmi…ez a gond…a német hétköznap dolgozik, hétvégén bulizik. Hétköznap Arbeit nap, hétvégén  pedig Feiern, ami azt jelenti, hogy mindenki elhúz a Reeperbahn-ra vagy a Sternschanze-ra és hullára leissza magát, kibömböli az elmúlt hét fáradalmát és netán felcsíp egy kurvát a vörös negyedben, vagy netán részegen üget a metró állomásban, vagy netán bőg egy fa tövében, vagy frász tudja még mit nem csinál 🙂 Na jó kissé túlzok, de nem is túlzok. Azok, akik még nem látták a Reeperbahn-t egyszer el kell ide is látogassanak. A Beatles nem itt született, de itt vált a Beatlesé. Sokak szerint elvesztette eredeti varázsát…Első látásra szokatlan, durva, agresszív egy hely. Egy főút és számos mellék utca éjjeli kuplerájokkal, sztríp klubokkal, kurvákkal és stricikkel, idős és fiatal bulizokkal, estéli szórakozó helyekkel. És nem egy estét töltöttem itt főleg Augusztusban… (persze nem kurvákkal). De még a Reeperbahn is üres Kedd este…Egyszerűen a város halott…Mai napig nem értem ezt a fajta elkülönítést a németek életében. Ugyanezt a benyomást keltetették a karneválok is, hisz még mai napig nem szoktam hozzá a holtig részegre ivás fogalmával. Megértem, hogy amikor dolgozunk, dolgozunk és amikor bulizunk, bulizunk…de néha hiányzik a spontaneitás. Igenis egy hosszú egyetemi nap után jól esne egy jó sör egy kolozsvári kocsmában, nyári kertben. Egy spontán találka pár haverrel egy sör mellett…De na….Németországban élek most.

Hamburg, 2010 November 2

Megtanultam ugrókötelezni/I learned how to jump rope

Nem tudom hány diploma, meg első helyezés, meg oklevél, meg minden más díszíti már önéletrajzom, de rég nem örvendtem valaminek úgy, mint annak, hogy ma…igenis…ma október 31-én, 2010-ben, 23 évesen és 8 hónaposan megtanultam ugrókötelezni!!!!

I have no idea how many diplomas, first place certificates, and other nominations does my CV include, but it has been a long time since I’ve felt so happy for something, as I did today…yes, today…on the 31st of October 2010, aged 23 and 8 months I learned how to jump rope!!!

Discrimination? I don’t know, but it’s up to you how you qualify it…

Whenever I am passing through German airports a “light motive” keeps reoccurring (it happened in the UK and in the Netherlands as well btw). My Romanian passport seems to be the only one being double scanned, looked at, then some typing occurs, then some phone call happens and I can finally cross the border.

Today, while coming back from the Netherlands, I took the bus from Maastricht (NL) to Aachen (DE) in order to get my train connection to Hamburg. I was pleasantly surprised to meet my Belarusian friend (Yury) on the bus, who in the meantime got an internship at Brussels… So after a good chat and one hour spent on the bus we arrive to Aachen. Around 25 people get off the bus at the Central Station, but 3 police officers decide to do a random ID check on the two English speaking eastern looking ones; basically, Yury and yours truly. So this is how the conversation went:

–          Your passports please – says the not so friendly looking one in the middle. Meanwhile in accordance with Dutch and German weather habits it starts raining. Yury gets his passport and I get my ID card (EU or call it however you want it).

–         Ahaaa… Rooomania – continues the one in the middle with a teasing voice after taking my ID.

–         Yeah…Romanian – says yours truly.

–         Sooo…What is the purpose of your visit to the Netherlands and Germany? – asks the not so friendly one while letting the rain soak Yury’s passport and my ID.

–         I was visiting my girlfriend in the Netherlands. Plus I study in both the Netherlands and Germany. – so I get my German and Dutch student cards and show them to him. He takes them and casually lets them soak in the rain together with the ID and the passport. Then he takes out his walky talky and calls up someone from the headquarters and continues on in German…

–         Mjeah…We have a Romanian young man here. Could you run a background check on him? (In German ofc)

–         “Hmm…background check you stupid jerk…” – I say to myself. “Who am I? Osama bin Gashi or something? And could you please just not soak those freaking IDs in the rain!!!!” – meanwhile I keep my patience and smile…

While he’s waiting for the answer from his colleague on the other side of the line, he continues:

–         So you boys don’t happen to have any illegal narcotics?

–         “First of all, ‘boy’ is your grandpa…I have more education than all three of you combined.” – I continue in myself. – You mean drugs? – I ask the officer.

–         Yes. Narcotics, drugs.

–         Well officer, as you can see on my stuuudent cards (I make this small comment with a slight pinch of irony and sarcasm) I study law. So I perfectly know the consequence of such an action, so no, I don’t have any narcotics on me.

The officer looks at me with the same indifference and doesn’t wait for the results of the background search. – Okei. Here you go. – and gives us back our IDs.

So we continue to the Hauptbahnhof with Yury.

–         What was that all about – Yury asks me

–         I donno mate. Maybe you should ask these guys what they have against Eastern Europeans.

You see. You can enact as many laws as possible against discrimination and you can talk to me about how we are all a big, happy, fu..ing European family, but the truth is different. And there is no law to stop these kinds of incidents. Because what are they? Is it police harassment, is it discrimination? No, it isn’t. But it’s the way they look at you, the way they talk to you. And against this you cannot have any law.

 

Maastricht, Aachen 30th Nov.2010

 

The publicity panel guy…

A Thursday October day in the Hamburg Central Station or as Germans would call it…the Hauptbahnhof…The alarm clock startled me at 9 in the morning, but I couldn’t be bothered to wake up. Of course this lead to a quick five minute packing…Finally the day arrived when I can once again see my lil’ woman…

It is quite chilly, I lost my scarf somewhere and I am slightly irritated by the fact that I still have 50 more minutes till the train arrives…I wanted to buy a Wok, but didn’t feel like Chinese take-away so I ended up with these two German sandwiches in my hand…Ham and cheese, but I can’t really seem to find the ham in it… Or maybe they referred to “Schinken” as a paper thin piece of a former pig’s buttocks. So it seams… There is nothing unusual happening in the Hbf…Trains arrive and depart every couple of minutes or so. People are rushing to catch their ride, some stand civilized in a line, others are more pushy. I took the liberty of taking an empty bench…Next to me a Middle Eastern family is planning to go somewhere. The parents talk to each other and to their small daughter in their own language but she responds in German. Well, I think Angela Merkel’s integration efforts reached fruition in this case….An old couple sits down next to me. Well at least the lady because the old man was unfortunately in a wheelchair…So hhhyeah…nothing extraordinary happening in the Hbf today. Not even people-watching seems that interesting…

While I’m chewing the last morsels of my ‘imaginary ham’ sandwich a worker comes up on the other side of the track… Nothing fancy about him; a young man, around his thirties, with a dirty overall and a baseball cap. Quite a tall chap I might add, and he definitely doesn’t take care of his back. A small hump is already visible on his upper back…He brings a broom, a bucket and a package of folded paper. Nothing interesting is happening yet. Next to him a huge publicity board with a restaurant’s name and offers. “Come to Hansi’s place, you won’t die of food poisoning…Well at least not while you’re in the restaurant” – I think to myself while looking at the ad. He takes a ladder and puts it next to the board. “Interesting” – I say to myself and start looking at the guy with greater attention. The small Middle Eastern girl next to me also stops playing for a second. Maybe she finds it interesting as well…It comes apparent what the guy does for a living. HE changes publicity board advertisements. But how does he do that? I honestly never saw anyone do it before, or maybe I did once but don’t remember it.

The guy starts whistling slowly and climbs up the ladder. He takes the broom, dips it into the bucket of glue and starts smearing it over the restaurant ad. He does the top left side of the panel then goes down the ladder and gets a stack of folded paper…Now I see that it is not paper, but the ad itself. So he goes up the ladder and sticks the folded paper on the top corner. Then he unfolds it downwards. After he made this initial “line” he unfolds it even more, but this time going to the right side…In the meantime the old couple got interested as well. The Middle Eastern parents stopped their chat and turned their attention to the guy. As the hour came closer to the train’s departure, more and more people started filling up the tracks…

The guy goes on with his work, whistling, dipping the broom into the glue, going up the ladder and unfolding the second bundle of paper. The ad becomes more and more visible; a blond and a brunette girl in new winter clothes… Meanwhile more and more people gather and start looking at him. I look around. People of all ages and occupation stopped their train station chit-chat and now are focusing at this one chap with his dirty overall. The broom goes up and down the panel, the glue spreads, the paper sticks, the ad unfolds more and more each time. By this time everyone is just staring at the guy. Kids, grandparents, tired faced businessmen, clerks pushing paper all day, housewives cooking for their children, lawyers filing lawsuits, engineers designing buildings…We all look at this one person. In this moment he has the best job in the world, and he does it like a pro. He’s the centre of our attention and he managed to raise the curiosity of half a train-station, without even trying…The ad unfolds, he takes away the ladder; the broom and bucket go on a small trolley. He never stopped whistling. He rolls away with his trolley, whistling, his dirty overall and baseball hat. All eyes follow him. For a few minutes he was the one pulling us out from our everyday boredom…”H&M, Winter collection, 29,95 €”…

Hamburg Hbf 21.10.2010, Maastricht (next to me woman) 24.10.2010.

Még azért is vettem egy noteszt…

Fel sem keltem ma reggel és máris fájt a fejem. Túl sok minden volt az agyamban, tehát elhatároztam, hogy eljött az a nap, amikor noteszt kell vennem. Valakitől hallottam egyszer, hogy könnyebb ha papírra veted a napi teendőidet. Néha volt notesz, néha nem, de általában pár hét után meguntam (vagy elvesztettem)…Na de most már igazán szükségem volt rá, hisz alig végeztem a vizsgáimmal (juuuupppiii, pár évvel ezelőtt otthon bezzeg ilyenkor még híre se pora sem volt vizsgáknak) és máris leterheltek az elkövetkező hónapok teendői. Tehát legyen ez a cikk a noteszem, ahova lejegyzem mit kell csináljak az elkövetkező hónapokban:

–         Október: holnap vonattal Hamburg-Aachen-Maastricht – 9 napot ülni az asszony karjaiban (jó lenne, ha több is lenne, de ennyire jussa 😛 ja és maastrichti egyetemmel való cécók elintézése); befizetni egy német nyelvvizsgát, mert valahogy rá kell kényszerítsem magamat, hogy megtanuljam, ezt a nyelvet.

–         November: kezdődnek megint a kurzusok; kéne még valami meló a maastrichti egyetemtől, mert kell a della; asszony kéne jöjjön látogatóba Hamburgba; foglalni repülőjegyet Romániából vissza (január); megszerezni az elfogadó levelet a dél afrikai egyetemtől; keményen németezni; Berlin vagy Koppenhága, vagy mindkettő.

–         December: meglátogatni az asszonyt Maastrichtban (kb. 5 nap); keményen nyomni a németet; valami melót keresni Afrika utáni periódusra (Brüsszel, Genf stb.); újból vizsgák a nyakamon; család jön látogatóba és haza visznek kocsival (ezt lebonyolítani, közben Bécs, Prága vagy Amszterdam; 4-5 nap rámegy); Karácsony, Újév és távol az asszonytól :-/

–         Január: repülővel vissza Dortmundba, onnan vonattal Maastrichtba; 3 hetet tölteni az asszonnyal, mert hát sokáig nem fogom látni; német keményen; hónap végén német nyelvvizsga Rotterdamban; papírok elintézése a holland állammal (kell kis pénz, mert ha nem üres lesz a has); közben dél-afrikai vízum és oltások megszerzése (az utolsót inkább neeee); jan.29-én Dél Afrikába repülni 5 hónapra.

Szóval van egy kis stressz a nyakamon hisz ez, mind idő, pénz, idegesség (van az is benne bőven) új élmények meg miegymás. Közben a nagy kérdések a fejemben. Mi lesz Afrika után? Jó lenne egy meló Genfben, vagy Brüsszelben, de közben kecskét(karrier) és káposztát(asszony) is ki kell békíteni. Na de majd meglátjuk. Most papírra vetettem és levehetem a gondomat róluk 🙂