Teremből hazafele…Veszélyesebb egy rali versenynél/ Going home from the gym…more dangerous than a race

Valami okból kifolyólag, azon emberek közé tartózom, akik a fél kilométerre levő kondi terembe, üzletbe vagy akármibe épp gyalog szeretnek elmenni. Netán, ha egyetemről jövök akkor busszal…Pár perccel ezelőtt toppantam be a szobámba és valóságos kaland volt a fél kilométernyi, 8 perces utat megtenni.

A Gyula Mallnak köszönhetően, a régi épületből (melyben a termem fekszik) való kijövetel is életveszélyessé vált. Három fel-, le-, közép-, meg tudom is én milyen járok veszik körül az épületet. Átlépek a küszöbön, még két méternyi járda és mire letegyem a nagylábujjam (amelyikre épp ma pottyant egy 1O kilós korong) egy otromba mafla ledudál, hogy ne-ne, ne is merjem letenni szegény sebesült lábujjamat, mert elgázol. Oké. Semmi gond. Tovább halasztom utam. Átmegyek a Gyula Mallján, megtekintem az elhízóban lévő tiniket, amint az egyik Food Courtban majszolnak, megtekintem a két japánnak beöltöztetett csajt, akik épp szórólapokat osztogatnak és megállok két percre, hogy megtapsoljam a bejáratnál táncoló pulyákat.

Nagy nehezen lebicegek a lépcsőkön, az átjáró felé veszem az irányt. Vuuuuummmm!!!! Egy vaddisznó teljes gőzzel repeszti az átjárón, kb. 7O-8O-al a vadonatúj bémvééé verdájával. Na megállott kissé a szívdobogás. Mondjam úgy, belém fagyot még a sz..r is. Na semmi gond. Folytatom utam…Péntek kora este. Millió egy kocsi az úton. Mindenki kezdi kihúzni a csíkot a hétvégére. Itt-ott már alakulnak a forgalmi dugok. A régi vám mellett haladok el. Pár TIR leparkolva. Egy köcsög a kis szappanos dobozával akar nagyot mutatni. Meggázolja jól a szappantartóját (őszintén ne kérdezzétek milyen kocsi volt. Akkora és olyan színű volt, mint egy vineta/padlizsán), leereszti a kéziféket és a barom majd belemegy egy törvényesen közlekedő palinak.

Újabb átjáró. Most már a Cantemir egyetemmel szemben. Négy sávos az út, átjáróval ellátva, de úgy látszik sokan nem igazán tanulták meg a Törvénykönyvet, a Ledzsiszlációt. Megállok. Körülnézek erre is arra is. Teszek egy lépést, de még senki sem hajlandó megállni. Közben látom, amint a szappantartós már valahol elől repeszti a kocsik között. Még egy lépést teszek. Most megállnak az egyik sávon, de a másik sávon még nem hajlandók megállni. Szép óvatosan, nagy nehezen átjutok az út túloldalára. Még kétszáz méter és otthon vagyok. A Honvéd utca (Dorobantilor) előtti utcasarkon újabb vérfagyasztás. Az utca sarkon, az út közepén ledudál a barom. Ha jól emlékszem, az utcasarkon, ha nincs átjáró a kocsiknak az elsőbbség, de ha én már elkezdtem az átkelést egy egysávos úton, akkor a baromnak meg kell állnia. Nem vagyok sem béka sem szupermen, hogy őfelsége dudálására átugorjak a járdára.

Hát kb. ennyi minden történt 5OO-6OO m és 8 perc alatt. Ja kihagytam a sofőrök melegebb vidékekre való küldésének idézését. Azt a ti fantáziátokra bízom. Hmmm…nem ártana valami kis radar mütyüket felszerelni az utcákra. Aztán meglátnám még kinek lenne kedve városban, egyetemi és bevásárló központ mellett 8O-al repeszteni…

____________________

For whatever reason I seam to belong to a certain kind of people, those who like to walk to the nearby gym, store or wherever. Or maybe I use the bus coming from the Uny…I’ve stepped into my room only a couple of minutes ago, and boy the half a km, 8 minutes long journey was somewhat of an adventure.

Thanks to the recently built Mall, coming out of the old building (where my gym is located) is almost life threatening. There are new roads going up and down and in the middle, surrounding the building. I cross the doorstep, a couple of feet of pavement and just about when I was prepared to put my big toe (on which I unfortunately dropped a 10 kilo weight) on the asphalt, this dumbass redneck started honking, so that it shouldn’t even cross my mind to make one more step as he will run over my poor injured Big Toe. Okey. No problem. I move on. I cross the Mall; stare at the teenagers eating junk food and getting fat in one of the Food Courts; I also look at two chicks dressed as Japanese women, giving away some fliers and I stop for a second to applaud the kids dancing at the entrance.

With some effort and pane, I bounce down the stairs and go straight to the pedestrian crossing. Woooommmm!!! A stupid pig passed me with his brand new Bee Emm Double UUU, doing about 70-80 km/h. My heart stopped for a second. I basically almost shat my pants. Once again…No problem. I’ll just head my way…Early Friday evening. Thousands of cars on the streets. Everyone is leaving the city. At almost every intersection, traffic jams start to form. I pass the old customs office. A couple of trucks parked on the road side. A young yeehaa wants to show off with his “faster than the speed of sound”, automatic soapbox. Full throtel, he lets the hand break loose and almost crashes into another guy (don’t ask me what kind of car was the yeehaa driving , but his soapbox wasn’t bigger than an egg plant, and it even looked like one).

Another crossing. Now it’s just next to the Cantemir Faculty. There’s a four lane road with crossing and everything you need for civilized traffic, but it looks like that not all of the drivers read the Legislation. I stop and take a look to the right and to the left and even see the yehaa with his soapbox up front. I make one step forward, but no one stops. I make another step and they stop on one of the lanes, but not on the other one. Slowly and cosiously I cross the street. A couple of hundred yards and I’m home. Just before Dorobantilor Street, at a smaller street corner I almost have another heart attack. Just as I was crossing the road, being in the middle of it, another asshole honked at me. Yeah, I know that at an unmarked street corner cars have priority, but not on a one lane street, when I already started crossing it. I’m not a frog or superman to jump from the middle of the street on the pavement.

Well this is what happened on 500-600 m long path, in approx. 8 minutes. Oh, I almost forgot the citations of how I sent the drivers to warmer climates. But I think I’ll leave this up to your fantasy. Hmm… It wouldn’t hurt to install some speed radars in this city, as it is intolerable to see guys going with 80 in university-, shopping mall- and residential areas.

Kolozsvár 2OO8 okt. 31…Hállóúúinkor..egy tasak jéggel a nagy lábujjamon

Cluj-Napoca 31 oct. 2008… Just before Halloween, with a bag of ice on my “Big Toe”

MP3 lejátszó nélkül…

Egyike korunk nagy találmányainak…legyen bármilyen elnevezésű, de egy pár fontos tulajdonsága van: kis semmiség a zsebben, nagyanyád nem igazán tudja, hogy ez miféle új ördögi találmány, rendkívüli mennyiségű zene számot tud tárolni (most attól függ, hogy kinek mire jussa) és elzár a kinti világtól. Amolyan kis egyedi odúnkba szállít, ahol attól függően, hogy akkor pont milyen szám megy, lehetünk bárkik és bármik. A vénáit vágó szerencsétlen, aki épp a Goo Goo Dolls Irisát hallgatja, a klubban felfordulást okozó szupersztár, ha netán Rihanna Disturbiájára vált át és a fülig motivált alak, ha Yves La Rock Rise Up-ja szólal meg. Na de ma valami csoda történt.

A szokásos reggeli rituálé kezdődött. Nincs meg a pénztárca, a telefon a párna alatt maradt, a kulcsok valahol az ágy alatt és hol az mp3 lejátszó?(szerencsések a csajok, mert hiszen nekik van „mindentudó” kis táskájuk, ahol mindent meglehet találni). Eltelik egy perc, kettő perc; az ötödik perc keresés után már föladom a harcot hisz már így is késésben voltam. Bezárom az ajtót, a buszt is idejében elkapom, de most kezdek kétségbeesni. Nincs mit hallgassak. Mivel fog eltelni ez a 15-2O percnyi idő?

Miközben a buszban gyúródok fölfigyelek. Húúú…hm…valami vagy valaki bűzlik. A mellettem levőre nézek és nem kell sok idő, amíg rájövök, hogy valószínűleg jó pár hete nem találkozott zuhanyzóval. Előre nézek és egy kb. velem egykorú egyetemista csipás szemekkel kukucskál, de látszik, hogy a fülében szóló zene nem igazán engedi látni. Néz a csipás, de nem igazán lát. Mért is látna, hisz valahol a saját világában kuksol…Leszállok a buszról és belém botlik valaki. Szevasz ember. Már meg sem ismersz? – látom Sorin barátomat, akivel ezelőtt egy éve még együtt dolgoztam. Kiderül, hogy a tegnap is látott, de annyira el voltam a saját világomban, hogy elhatározta nem zavar meg. Elnézést kérek tőle, hisz valószínűleg nem az első aki nem szólít meg ez okból kifolyólag.

Tovább halasztom utam. Átszaladok az út másik felére, egy alak otrombán el kezd dudálni. Amint föllépek a járdára egy mentő autó száguld el sikító szirénájával. Eltűnök egy kisebb mellék utcában. Már minden csendesebb. Egy palacsinta árus mellett haladok el. Hm….irtó jó illata van annak a palacsintának. Megállok és veszek kettőt. Közben az elárusítóval is váltok két szót…Előre lépek, de épp, hogy elkerülöm a földön fekvő barna kutyaszart. Még pár perc és az egyetemen vagyok. Újból átrohanok az úttesten. Ezáltal a Napoca utcán. Feltűnikkét fecsegő arab egyetemista hangja. Újabb kis utcába vágódom. A palacsintákat már mindjárt elfogyasztottam. Közben a táskámban rezgő telefonra is fölfigyelek. Üzenet érkezett. Mikor leszek már ott, hiszen helyet foglaltak…Megint figyelnem kell, hisz egy dög madár pottyantott mellém. Balra térek. Már a Petőfi utca járdája…Az egyetem előtt tömeg. Mindenki százfele fecseg. Az amfiteátrum fele rohanok és épp a tanár előtt lépek a terembe. Leülök. Megszusszanok. Elgondolkodom. Te ez a város él!!! El is felejtettem, hogy milyen jó érzés…

Kolozsvár okt.16

Urban Running vs. Kolozsvár/ Urban Running vs. Cluj

Criticizing my city’s living conditions is an ever increasing topic on my blog and I am not about to let it go soon…There’s probably more than one person who hasn’t heard of the term Urban Running. It can be called in many ways, for example the French prefer Parkour (maybe there’s some difference between the two, but only they can tell you). This is one of those urban inventions from the neighborhoods, such as break-dance, street ball or the L.A. crumping. But this is slightly more extreme as the ones who participate in it perform astonishing physical moves, jumping from one building to another; flying over rails while they do a couple of back-flips. For those who haven’t heard of it, I recommend youtube. Madness or not, it definitely caught my attention and admiration.

This afternoon as I was killing of my brain cells with the wonders of Romanian Commercial Law, I looked out the window. And not far from the flat I saw an unfolding wonder. This new sport somehow got to this part of the world to. Two 17, 18 years old teenagers were training on the handrails and pavements of the bridge. It was an absolute joy watching them, but I was slightly worried as the kids had to watch for each passing car. Most probably their parents don’t know about it, as it is not one of those sports that you would recommend to your kid.

I don’t really want to criticize the town’s leadership, but I still do so. Yes, I know. The mayor has done a lot of things (good and bad), but I feel that our city’s living standards are not the greatest. Like for example there aren’t any proper sport facilities in the Marasti and Gheorgheni neighborhoods. Running around the lake is almost suicide nowadays. In the past I would twist my ankle in the enormous holes, now the new shopping Mall customers almost run me over with their cars as no one thought of a side-walk.

The situation is the same with gyms and fitness saloons. While in the States each school is equipped with proper sport facilities, back here there are only a couple of good examples. And the newly built gyms offer their services at staggering prices, where little bimbos go to show of their new sport equipment. I don’t know, but I prefer training in a pair of flip-flops and a shirt.

I came to the conclusion that we are quite lucky in comparison with our fellow Americans, as I know a lot of youngsters who want to perform sports, but they cannot do this because of lack of money, proper facilities or space. No wonder as on each remaining piece of green area a new concrete giant is being built. Let’s not even talk about urban planning. The new office of the tax authority is being built next to a three year old orthodox church, in the vicinities of a glass office building, surrounded by houses and communist flats. Strangely no one notices this. I don’t know?! Don’t the leaders of this city walk on the streets and see all this or is the “pocket money” they receive just so good that it is just not worth the effort?

And why don’t they pay bigger attention to the youngsters? Of course they built a couple of red-yellow-and-blue playgrounds for toddlers and a small Skate-park in the center, but are these enough? Two swings and a couple of rails? The Germans came to a point when they don’t demolish their old factories anymore, as it is part of their history, but instead they turn it into modern art museums or cultural centers. The same is with London’s Tate Gallery, and I’ve seen many cities with special places for those who like graffiti.

I must admit. I love Urban culture and it should be backed up, as not a lot of people see the importance of it. It wouldn’t hurt to rebuild some of the old factories in the Iris and Bulgaria districts. A proper skate-park, walls for graffiti artists, side rails and abandoned buildings for those who love parkour would be an excellent place for youngsters to meet and socialize. This kind of sport and art is the outburst of the modern youngster from the concrete jungle that the urban environment provides. Why shouldn’t we support it? Why shouldn’t we create a social and cultural gathering point for talented young people and remove them from their concrete walls. If we already destroyed most of the green area of this city, why not turn an old industrial complex in something useful for society? (let’s not just look at the money, as now this city has enough).

———-

Egyre gyakoribb témám a kolozsvári életminőség kritizálása és ezt nincs kedvem egyhamar abba hagyni… Biztos nem egy ember létezik, aki még nem hallott az Urban Running-ról. Több fajta megnevezése is létezik, pl. a franciáknak a Parkour jött be jobban (biztos van valami különbség a kettő között, de azt ők tudják csak megmondani). Ez is egy amolyan városi, kül-negyedi találmány, mint a break-dance, street-ball vagy netán a kaliforniai crumping. Csak ez kissé extrémebb. Ugyanis az illetők, hosszas edzés után, lélegzet elállító mozdulatokkal ugrabugrálnak egyik épületről a másikra, korlátokon keresztül repülnek és közben még párszor a fejük fölött is megfordulnak. Aki még nem halott erről, az keresse csak meg a youtube-on. Őrület vagy nem, de ezek a fiatalok minden esetre megnyerték elismerésem.

Ma délután miközben a román kereskedelmi joggal kínoztam agy sejtjeimet, kissé kipillantottam az ablakon. Nem messze a tömbháztól csodát látok. Már itt is elterjedt ez a sportág. Két amolyan 17, 18 éves srác a Marasti-tér híd melletti aluljárókon, korlátokon és járdákon edztek. Valóságos öröm volt nézni őket, csak kissé aggasztott, hogy a szegény kölykök, minden két percben kellett figyeljék az elmenő autókat. Valószínűleg a szüleik nem tudnak minderről, hiszen nem afféle sport, amit gyermekének javasolna valaki.

Nos nincs kedvem megint a város vezetőségét kritizálni, de még is azt teszem. Igen, tudom, hogy sok mindent tett Bokk (jót is meg nem is), de úgy érzem, hogy városunk életminősége nem a legjobb. Leszámolva például azt, hogy nincs egy kellő sportpálya az egész Marasti-téren és Györgyfalvi negyedben. A tó körüli szaladás már maholnap életveszélyessé válik. Eddig a gödrökben ficamítottam ki a bokám, most pedig a Mallba igyekezők gázolnak el, mert ugyebár elfelejtettek egy járdát is tenni.

A konditermekkel a helyzet hasonló. Míg Amerikában minden suli felszerelt sport termekkel várja a dagi mekis gyerekeket, addig nálunk csak egy két pozitív példa létezik. Az új konditermek pedig egyszerűen égbe kiáltó árakkal várják a kis pláza cicákat, akik inkább azért mennek terembe, hogy megmutogassák vadonatúj márkás sportcuccaikat. Nem tudom de nekem jobban esik egy majóban és egy pár csoszogóban edzeni.

Arra a következtetésre jutottam, hogy mi elég szerencsések vagyunk az amcsi testvéreinkhez képest, hisz rengeteg fiatalt ismerek, akik szeretnének valamiféle sportot űzni. De nem tudják kellő képen azt tenni, hisz vagy nincs elegendő pénz, vagy nincs kellő felszerelés vagy egyáltalán hely. Amikor minden tenyérnyi zöldet kivágnak és valami beton kolosszust húznak a helyébe nem is csoda. Várostervezésről ne is beszéljünk. Az új vámhivatal székhelye egy három éves ortodox templom mellett (ring a bell? Biblia), nem messze egy üveg irodaépület, és ezek háta mögött egy pár ház meg régi komcsi tömbház. Ezeket valahogy senki sem látja. Nem tudom?! A város vezetői nem járnak az utcákon, vagy akkorák a kis „zsebpénzek”, hogy nem éri meg a fáradtságot?

Úgyszintén mért nem figyelnek jobban a fiatalokra is? Persze, hogy építettek pár piros-sárga-kék játszóteret csecsemőknek, és egy Skate-parkot a Széki parkban, de elég mindez? Két csúszda és három bicikli lejtő? A németek már egy olyan pontba jutottak, amikor a Ruhr vidéki gyárakat nem rombolják le, hisz ez is történelmük része. Ezeket az épületeket átalakítják és sport meg kulturális centrumokat hoznak létre. A londoni Tate Galéria is hasonló példa, meg nem egy várost láttam, ahol egész falakat ajánlottak fel a grafitiseknek.

Bevallom szeretem az Urban kultúrát és fel kéne karolni, hisz sokan nem veszik észre a hasznosságát is. Nem ártana egy Írisz vagy Bulgária telepi régi gyárat átalakítani, ahova egy kellő skate parkot tudnának berendezni illetve festő falakat azoknak, akik tehetségesek ezen a téren. Kellő korlátokat és falakat azoknak, akik a parkourt művelik és mért ne pár tánc pódiumot is. Fiatalokat hoz össze. Mindezen sport illetve művészeti ágak a modern fiatal lázadását képezik a városi bezárt beton tömegek ellen. Hát mért ne karoljuk fel? Mért ne teremtsünk meg egy helyet, ahol fiatalok összegyűlnek és társalognak (és leszedik seggüket a számítógép székéről), tehetségeiket fejlesztik és a nap végén egy mosollyal mennek haza. Ha már úgyis kivágtunk majdnem minden talp-alattnyi zöldet, akkor legalább egy régi lerobbant ipartelepet alakítsunk át ezáltal egy társadalmi célt szolgálva. (ne csak a pénzt nézzük, mert az most hál’Istennek van elég a városban).

Kolozsvár (Cluj) okt. 3