Monthly Archives: January 2014

Kopp! Kopp! – Ki Az? – A Jobbik

Ha netán még nem tudnátok, a „dicső” nemzetünket megmentő politikai alakulat (ne nevezzük pártnak), a Jobbik Magyarországért (Mozgalom?!) immár Kolozsvár kincses kapuján is kopogtatott. Na és mi történt? Hát beengedtük, mi más történhetett volna. Ezáltal a magyarországi szélsőjobb immár nyolc erdélyi székhellyel rendelkezik (hasonlóság képen ez olyan mintha a Vadim által vezetett Nagy-Románia Párt is székhelyeket állítana föl Békéscsabán és Méhkeréken) és úgy néz ki, hogy egyre csak terjeszkednek. És ilyenkor csak állok és tűnődök, hogy ugyebár semmi új nincs a Nap alatt és be nem ártana, ha néha napján a történelem könyvet is kezünkbe vennénk.

A Jobbikról csak annyit, hogy a nemzetet megváltó/felemelő/jelenlegi kakiból kiszedő pártként adja elő magát. Mindenfele (sőt még mennyire külföldön is) ismeretes a cigány és zsidóellenes pártpolitikájuk, a betiltott és újból működő Magyar Gárdával (valaki még emlékszik a román vasgárdistákra, mert nagyanyámék még elég jól emlékeztek) való szoros kapcsolatuk. Honlapjukat olvasva sok „nemes” célt kitűznek, mint például a nemzet szaporodását (a romániai komcsik is ezt akarták, de senki sem kérdezte meg a nőket, meg miből lesz pénz fenntartani a gyerekeket), a kismamák támogatását, de ugyanakkor az adók csökkentését. Nem vagyok én közgazdász, de ha netán nem épp Norvégia, vagy Katar vagyunk, nem látom miből lehetne fedezni a nemzet szaporodását elősegítő programokat, ha nem épp adókból. A legtöbb populista  programjukat egy ember egy este simán meg tudja szerkeszteni. Kedvenceim közé tartóznak a közép ázsiai rokonokkal való szoros kapcsolatok megteremtése és a magyar őskorszak kutatása (kissé mint a román dákopátia). Kíváncsi vagyok, ha SCHÖN (németül „szép”) Péter, Dr. STAUDT Gábor, ÁRGYÉLÁN (románul „erdélyi”) János és SNEIDER (magyarul „szabó”) Tamás is épp a sztyeppei őseiket keresik… Ja, meg elfelejtettem a kedves pártelnököt és a Magyar Gárda megalapítóját, Vona (született ZÁZRIVECZ) Gábort. Elég érdekes ugyebár, hogy a saját bevallása szerint osztrák-sváb Schön Úr épp egy ilyen pártnak lenne tagja, aki a más kisebbségek ellen uszít. Úgy látszik Magyarország legnagyobb gondja, nem az elmúlt évtizedben elkúrt gazdaságpolitika, hanem a zsidók és a cigányok. Nem tudom, de lehet az osztrák származású Schön Úr elfelejti, hogy épp az osztrákok ellen harcoltunk majdnem kétszáz évig, na meg nekik köszönhető, hogy belesodortak egy olyan háborúba, aminek a vége Trianon lett. Uppsz, biztos Trianont is a zsidó összeesküvők és a hegedülő cigányok okozták.

A Jobbik terjeszkedése aggasztó, hiszen elfelejtjük, hogy a harmincas évekbeli gazdasági válság mennyire kedvező talajnak bizonyult a német, olasz és magyar fasizmus elterjedéséhez. Vagy netán nem emlékszünk arra, hogy majdnem félmillió magyar zsidó deportálásában a magyar nemzet is épp részt vett? Vagy erről jó nem beszélni? Képviselőik önéletrajzait olvasva ugyanaz a kép mutatkozik. Mi, a „bátor” férfiak, akik amikor kell „emberek a talpukon” majd megváltjuk a nemzetet. Ja, megint elfelejtjük, hogy a Hitlerrel való kis barátságunk mihez vezetett? A kiirtott zsidó lakosságon kívül egy romokba dőlt ország, szovjet deportálások, fél millió katona és civil áldozat? Ne sírj Vona Gábor, az én dédnagyapám is épp a Don kanyarban hunyt el. És kiknek az oldalán? A nácik oldalán. Soha ne feledjük, hogy kik mellett álltunk ki több, mint hatvan évvel ezelőtt.

A Jobbik terjeszkedése aggasztó, mert eddig három társadalmi csoportot aknáztak ki, de most már itt a negyedik is. Az első három a klasszikus és egyszerű recept: a) a munkahelyét elvesztő munkásréteg, vagy vidéken nem boldoguló vidéki réteg, aki frusztrált mindenre és mindenki más a hibás, csak ő nem b) Manci néni és Gyuri bácsi, akik még visszasiratják az oly szép fehér lovon bejövő „Vitéz Nagybányai Horthy Miklóst” c) a munkanélküli fiatal értelmiségi, aki meg akarja mutatni, hogy ő is valamire képes. És erre most már rátevődik a határon túli magyar. Te és én. Mert ez a cikk főleg nekünk, határon túli magyaroknak, szól. A „szegény, sanyargatott sorsú” testvéreink, akiket a „nagyhatalmak” elcsatoltak az anyaországtól. És tudják, hogy ebben a rétegben is sok elégedetlen fiatalra lehet rábukkani, na meg ne feledjük, hogy közel fél millió határon túli magyar már rendelkezik a magyar állampolgársággal és szavazati joggal. Ugyebár, minden szavazat számít. Ideje kampányolni külföldön is.

Kedves Jobbik, úgy látszik még nem voltatok a ló másik felén. Én már voltam kolozsvári magyar a Funár korszakban, amikor a „bozgorok (mi magyarok, ha nem tudnátok), a zsidók és a cigányok” voltak hibásak a város gondjaiért. De azt megtanultam, hogy én soha a büdős életben nem fogok eme tapasztalataim miatt egy más csoportot megalázni. Mert elég sok mindenre megtanít az, amikor te vagy a kisebbség, a bevándorló, a bozgor, vagy a kelet európai.

Amikor zsidózol és cigányozol nemcsak Palya Beát, Cziffra Györgyöt, Fodor „Neti” Sándort, Kertész Imrét, Hofi Gézát, Neumann Jánost, Szilárd Leót, Karácsony Benőt, Radnóti Miklóst, Teller Edét sérted meg, hanem minden magyart, határon innen vagy túl. És nekünk erre nincs szükség.

Zökkenőmentes és tökéletes társadalmi modellek nincsenek és nem is lesznek, legyen az kapitalista, vagy szocialista. De a világ történelemben a legtöbb kárt mégis a radikális jobboldal okozta és Magyarországot az összeomlás szélére sodorta. A jelenlegi helyzetből való kilépést nem a cigányok és zsidók elleni gyűlölet, vagy a külföldtől való elzárkózás fogja hozni. Ha akartok egy jó modellt, itt van egy roma polgármester, aki mégis megállta a helyét.

Advertisements

Bágyi János – Pávai

Tehát az e heti népmese “Pávai” lesz.

Pavai 1

Pávai-page-002

Pávai-page-003

Pávai-page-004 (1)

Pávai-page-005

Pávai-page-006 (1)

Az eszös gyermök – Bágyi János bözödi népmeséi

Mindenki emlékszik kedvenc meséjére, amit annak idején valamelyik kedves családtagja olvasott. Pávai, a kicserélt szömű királyküsasszon vagy netán Vas Jancsi voltak gyerekkorom mese hősei, akiket minden este azóta már elhúnyt nagyanyám elevenített föl. Egy olyan világban, ahol már nehéz megőrizni saját szólásainkat, hagyományainkat és mesevilágunkat, nem árt, ha néha visszatekintünk saját szellemi vagyonunkra. Bágyi János már rég nincs az élők sorában, de az ő kisrégiójának meséit elevenen őrzik az “Eszös Gyermök” lapjai. A kötetet 1958-ban adta ki a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadó és nem tudom, ha netán még léteznek későbbi kiadások. Ezért elhatároztam, hogy minden héten megosztok egy mesét, hogy mások is megismertethessék gyerekeikkel gyermekkorom meséit. Ezek a mesék már csak azért is értékesek, mert az eredeti tájszólásban jegyezték le, amit manapság már egyre nehezebb fenntartani.

Borito-page-001

Borito-page-002

Borito-page-003