Brussels begins… Brüsszel elkezdődött…


The coach roles away and the short three days spent with her come to an end…The drizzling rain started soaking my hair as the Belgian skies turned gray. I am looking at a young man in his mid twenties giving her girlfriend the goodbye embrace… Looks like we share one thing in common… The wheels role away and the bus heads towards the English Channel… The rain picks up while I search for the entrance to the tram station…I’m heading towards De Bouckere to switch to the metro that will take me to Schuman…I didn’t pay the ticket and neither am I intending to do so. Looks like no one does it… The strange feeling of Brussels during a Sunday noon hits me. A city of contrasts, of historical buildings next to high-rise institutions; EU buildings side-by-side with the Moroccan vendor… A sense of order and chaos, as the rickety old metro carriage stops in the brand new metro station. I look around…Tourists filming their metro journey, Turkish men discussing their petty businesses, typical bureaucrats in ties heading somewhere on a Sunday as well, African mommas and two Italian boys singing with a guitar. Their voice fills up the Sunday carriage, but the tips do not fill their plastic cup…The metro stops. Schuman. A group of lost tourists ask me for directions, while I get on the escalator. The Commission building in front of me, next to it a Turkish vendor with flowers and the never ending spitting rain…I pull up the zipper of my jacket, tuck my neck in and head towards Ambiorix. WelcomeBrussels!

 


A busz továbbhajt és a vele töltött, rövid három nap véget ér…A szitáló eső már átáztatta a hajam miközben a belga ég egyre szürkébbé válik. Egy fiatal, húszas éveiben járó férfit figyelek, aki egy utolsó öleléssel szorítja magához távozó társát… Úgy látszik valami mégis közös köztünk…A kerekek elgördülnek és a busz az Angol Csatorna fele halad… Az eső fokozódik, miközben a villamos megálló fele vezető bejáratot keresem… A De Bouckere fele haladok, majd a Schuman fele vezető metróra váltok. Nem fizettem jegyet, de nem is akarok. Úgy látszik senki sem csinálja… Egy furcsa, vasárnapi brüsszeli érzés fog el. Egy kontrasztokkal bíró város  történelmi épületekkel és tornyosuló üveg intézményekkel; EU-s épületek a marokkói árus mellett… Rend és káosz egyszerre, amint a döcögő régi metró megáll a vadonatúj állomásban. Körülnézek… Turisták, akik épp az utazásukat filmezik, török férfiak az apró üzleteikről fecsegnek, tipikus nyakkendős bürökráták, akik még vasárnap is valamerre haladnak, afrikai nagynénik és két gitáron játszó olasz suhanc. Hangjuk megtölti a vasárnap déli metró kocsit, de a pénz sajnos nem tölti meg műanyag poharukat…. A metró megáll. Schuman. Egy eltévedt turista csoportot útbaigazítok és máris a felvonón haladok fölfele. A Bizottság épülete előttem, mellette egy török virágárus és a már véget nem érő eső…Fölhúzom kabátom zipzárját, nyakam kissé összehúzom és Ambiorix fele vetem lábaim… Üdvözöllek Brüsszel!

 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s