Szardíniáról pár sorban

Nemrég jöttem vissza a Földközi-tenger második legnagyobb szigetéről. Végre azt mondhatom, a 2008-as olasz hátizsákos túrát beleértve, hogy kábé bejártam egész Olaszországot: Lago Comotól Nápolyig, Velencétől Rómáig, az Adriától a Tirrén-tengerig és Szicíliától Szardíniáig.

Nagy vonalakban kb. ez történt:

Július 13- reggel 6-kor kelés, 7-kor vonat Maastricht és Liege között, majd Liege és Charleroi között, végül busz a repülőtérig. Idejében megérkeztünk, de Neptunusz és a többi nagyszakállú odafönt elhatározták, hogy a gépet 2 majd 5 majd 7 és fél órával késtetik. Kábé úgy éreztük magunkat, mint Tom Hanks a Terminálban, le föl járva, veszekedvén mindenkivel, tehetetlennek érezvén magunkat. Közben három óra késés után a Rájenér (Ryanair) elhatározta, hogy egy fejenkénti 5 eurós cetlit ad, ami kábé semmire sem jutotta (12 euró volt egy szalmakrumplis, salátás csirke – ketten összedobtuk és még kipótoltuk két euróval). Odament a drága napsütés és tengerpart aznapra. Késő este, 10 után érkeztünk meg a B&B-be, ahol Danile egy remek szobát adott át. Az ár kissé borsos, 30 euró fejenként egy estére, de hát szezonban ennél olcsóbbat nem igazán.

Július 14 – megvolt a reggeli (la colazzione), majd a Poetto strandra bandukoltunk. Hála a Fennvalónak, hogy 30 fokos meleg volt, de jó tengerparti szelő hűtötte a levegőt. A tengerpart remek, a víz átlátszó, egy pár hal is megfordul. A szárdokról, pedig annyit, hogy barnultak, a csávók jóképűek, a csajok soványak és nagybögyűek és mindenki arcát az olasz napszemüveg ékesíti.

Ebéd után pedig a várost is meglátogattuk. Egy citadella (jó sokat kell mászni) tetejéről a környéket jól szemügyre lehet venni. Az óvárosról ennyit: régi épületek, keskeny utcák, Ristorante és Pizzeria minden sarkon, a vakolat kissé hulló félben, de egy gelato a kikötőben a drágámmal egyedi élmény. Közepes fagylaltot kértem, és az asszonyság akkora két gömböt biggyesztett az ostyára, hogy majd meghótam a sok nyalástól 😛

Útban hazafele, a buszt színültig megpakolták tizenéves lükékkel, akik épp egy koncertre siettek. Majd kinyomták belünket… A szerencsétlen buszsofőr kétszer is megállt és hátraordított. Közben nem állt meg semmilyen buszmegállóban, ezért egy lokál idióta a busz elé ugrott és elkezdett cazzozni a sofőrnek. Ez visszakáromkodott, majd veszekedtek, fenyegetőztek. Végül felkerült az ipse és úgy tett, mintha semmi sem történt volna.

Este pedig elnéztünk egy helyi, kissé afféle negyedi pizzázóba, ahol 6 euróért egy óriási pizzát nyomnak elődbe. Hiába, ők találták föl és értik magukat hozzá.

Július 15 – reggel 8-kor kelés, reggeli és irány a buszállomás, hogy egy három órás járatot kapjunk el Sassari, majd Alghero fele. Érdemes megemlíteni a buszsofőrrel történt apró jelenetet is. Fölszállunk és mondom, hogy két jegyet a buszállomásig. Rám néz a szemüveg alól és megkérdi „Ma tu sai quanto costa il biglietto?” (Tudod mennyibe kerül a jegy?) – mondom, persze 1,7 euró fejenként. „Na és nem tűnik neked, hogy kissé drága?”  – és sunyin a szemével vágott. És kábé így utaztunk a városi buszon jegy nélkül ezentúl.

Három óra után, egy váltással Sassariban, elértük Algherot is. A B&B-ről, csak annyit, hogy fél órát vártunk, a fiatal tag jópofa volt, de a fejenkénti 27,5 eurót nem érte meg. Este tele volt lármázó spanyolokkal és a szoba sem volt ki tudja mi. Kocsival le is vitt a központba, miközben kézzel-lábbal gesztikulált, telefonon beszélt és közben vezetett is. Na de a város maga megérte. Hisz gyönyörű kis középkori város, tengerbe ívelő bástyákkal. A strand kissé messze és nem a legtisztább, de a naplemente és a pizzázó, ahol 5 euróért megetetnek és előtted megsütik a pizzát, megérte a fáradtságot.

Július 16 – fölpakoltunk és a csomagjainkkal az algheroi kikötőbe érkeztünk. Egy három órás hajózást foglaltunk le, elég borsos áron, de elvittek a Neptunusz Barlangjához is, ahol rájöttem, hogy mekkora átverés az egész. 12 eurós belépő, egy húsz perces barlang túrára. Ugyanakkor rájöttem, hogy valahol irtó lyukas az olasz kassza és a pénz mindenhol rossz zsebekbe folyik. Kb. 100-an voltunk 20 perc alatt. Ha napi ezer ember ott megfordul, az 12.000 euró egy napra, csak a belépőjegyekből és a barlangba nem valami nagy a befektetést végeztek.

Na de maga a tenger képe megérte. A tornyosuló sziklák, a kék majd átlátszó tenger, a nap a pofánkon hozzátartózik az ilyen élményhez.

Innen a tengerpartra szaladtunk és egy gyors fürdés után, máris buszon voltunk Sassari fele. Itt találkoztunk Micol-lal, egyik jó barátnőmmel, akit anno ismertem meg Hamburgban. Nála szálltunk meg és elragadott a vendégszeretete. Amúgy ezt 2008-ban is megtapasztaltam, hogy az olasz vendégszeretet egyedülálló. A házak rendkívül tiszták, gondozottak és megosztanak mindent. Este a La Volpe e la Uva (A róka és a szőlő) vendéglőben ettünk meg két jókora nagy pizzát és bejártuk az estéli Sassarit.

Július 17 – reggel kelés és gyors reggeli. Micoltól elbúcsúztunk és egy három és fél órás személyvonaton döcögtünk vissza Cagliariba. Na de elhatároztuk, hogy egy busszal szépen elmegyünk és meglátogatjuk Chiat 🙂 A tengerpart nem a legnagyobb, de a víz eléggé átlátszó és egy, egy órás utat megér.

Este fél kilencre értünk a Villa Vagui B&B-be. Hát róluk csak annyit, hogy Putzu úr és neje egy remek helyet vezetnek. Igaz, 35 euró fejenként egy estére, de hát a szoba csodás, az ellátás tökéletes és reggel megtömik a hasad. Ugyanakkor egy pizzázót is javasoltak. Érdekes, hogy mindenhova egy pizzázót föl lehet húzni, még egy tömbház háta mögé is. 10 euróból jóllaktunk ketten (óriás pizza és fél liter házi bor)

Július 18 – egy utolsó séta Cagliariban, majd kezdődtek a buszok és repülőterek és íme, megint „itthon” Maastrichtban 🙂

Tippek és árak

–         kell beszélni az olasz nyelvet!!! (jó, hogy még annak idején megtanultam. Most jól jött). Frász sem tud angolul sajnos.

–         A sziget maga elég drága, tehát föl kell készülni

–         Cagliariban nem érdemes buszjegyet venni. Mindenki blattol.

–         Ha pároddal utazol, egy dupla ágyas szoba kb. 60-70 eurónál mozog (fejenként 30-35), reggelit beleértve. Szerencse kérdése, hisz a legtöbb B&B átalakított családi lakás. Javasolom Cagliariban: Villa Libeticus és Villa Vagui

–         Repülőtér shuttle busz – 4 euró, taxi 20 (nehogy taxiba üljön valaki)

–         Vonatjegy Cagliari – Sassari – 15,75 euró

–         Buszjegy Cagliari – Sassari – 18 euró

–         Buszjegy Alghero – Sassari – 3 eurót (a fentiek egy járatra vonatkoznak)

–         Nagy fagylalt – 2 és 2,5 euró (na de aztán az nagy)

–         Hajózás – 15 euró

–         A mítoszt félretéve, a vonatok és buszok a szigeten pontosan járnak

Szardínia, 2011, július 13-18

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s