Ma este csak magyarul van kedvem írni…

Talán amikor igazán magamba akarok merülni, akkor anyanyelvemre kell váltsak. Ki tudja még hány hónap amíg újból magyar szót fogok hallani… Maholnap 24 éves vagyok, már a hatodik év egyetemet járom. Az ötödik és remélhetőleg utolsó egyetem küszöbét léptem át most két hete…Hogy is mondjam, 4 ország egyeteme, 5 külön városban és nem tudom már a hányadik helyen lakom. Tavaly ilyenkor Maastrichtban, a nyáron otthon és Hamburgban, szeptemberben máshova költöztem Hamburgban. Közben Maastrichtot jártam folytonosan, Skócia, München, Berlin, majd Csehország, hazafele az ünnepekre. Januárban Maastrichtban az asszonykával, közben Prága, most Dél Afrikában. És ez csak az elmúlt 12 hónap….Vagyonom 3O kiló csomag és ami nem fér be, marad. Az asszonyka 11 ezer km távol… Most is neki írok… Fetás pitével akar majd várni, amikor visszatérek… Már hónapok óta azon töröm a fejem, hogy innen merre, hogyan tovább és hol leszek 12 hónap múlva.

Életem elbonyolódott…Egy paksaméta okirat igazolja, hogy hol laktam, mit csináltam, hol tanultam, ki adott pénzt, miért adott pénzt, vagy mért kellett én pénzt adjak…Még két kurzus és vége az egyetemi éveimnek…És már ideje is…Két londoni ügyvédi iroda utasított vissza, papíraimat elküldtem az Európai Bizottsághoz, a Nemzetközi Kereskedelmi Intézményhez. Az utóbbiak érdeklődtek és most várom a választ…Közben fizetett doktori posztokat keresek, de Hollandiában levágták az idéni támogatásokat. Volt tanárnőmnek kezdtem el dolgozni pár nappal ezelőtt és még ki tudja mikor kapok arra is Hollandiában engedélyt, fizetést meg mindent…Megsokalltam már a „román” státust, azt, hogy még mindig másodrendű jogaim vannak Nyugaton. Várom már a magyar útlevelet amiért Pretoriába kell repüljek… Közben tervezek szafarit, netán ejtő ernyőzést, hétvégi gyalogtúrák…Itteni kurzusok, apró társadalmi dolgok amikhez, újból hozzá kell szokjak.

Örvendek, hogy itt vagyok, hogy ide is eljutottam, habár majdnem bedobtam a törülközőt. Közben hiányzik az asszony, hiányzik a vele együtt lét, de a másik részem vágyik a kalandra. Leültem gondolkodni. Hol vagyok, hova tartok és innen merre. Mások már házasodnak körülöttem, letelepednek, lakás, kocsi, állapotosság. Nekem semmi ezek közül, de én választottam, azt amit választottam. De bizonytalan még minden. Hol leszek június után? Svájc, Hollandia, Belgium? Kibírja a kapcsolat a négy és fél hónap távollétet? Vissza tudok-e még szokni egy „normális” élethez? Hol leszek én, hol esz ő? Újból távol vagy nem? Mi lesz belőlem? Egy irodában fogok ülni napi nyolc órát, egy olyan világban, ahol az emberek hidegek, a téli esték hosszúak, az eső sok, a kaja szar de a pénz jó. Vagy netán máshol leszek? Netán szakmát váltok…Életemben először bizonytalan vagyok. És akkor lehet kéne anyámra is hallgassak. „Légy türelmes fiam. A dolgok majd rendeződnek”

 

Stellenbosch, Western Cape, Dél Afrika, 2O11 Február 11

 

One response to “Ma este csak magyarul van kedvem írni…

  1. Nem vagy egyedül. Solidarnosc, koma! Nekem mostanában minden épkézláb beszélgetésem otthon/kocsmában/egyetemen hasonló “észmenést”, kérdéseket generál. Nem várom, hogy magától rendeződjön, forgolódom, de tudom, érzem, hogy mégis máshonnan fog jönni a megoldás, mint gondolnám. Egyelőre tehát feledd és érezd jól magad, főleg, hogy nem annyira megterhelő ez a félév.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s