Otthon-itthon, itthon-otthon….

Az elmúlt két hetet talán hátulról kezdve fogom összefoglalni….Kanapémon pötyögtetek a maastrichti szobámban. A mai nap is futkározással telt el. Mindannak, amit itt hagytam újból nekivágni.

Irtó hosszúra sikeredett a tegnapi út. Szüleim és testvérem vittek be Budapestre, majd öt óra késés után a repülő is nagy nehezen felszállt. Közben alkalmam adódott egy elég hires személlyel is szót váltani. Annyit elárulok, hogy a Standard Liege edzője, Románia válogatottjának is edzője volt, Portugáliában is edzőként tevékenykedett és távoli rokonom (belegondolva, nem is annyira távoli). Mit csinálsz, ha egy ilyen személlyel találkozol? Megkérded, ha az edző úrnak nem-e van egy Nokia töltője mivel az öt órás késés miatt lehet elkésed utolsó vonatod is, telefonod pedig lemerült. Pár szót váltottunk, elmondtam neki, hogy közösek a gyökereink és sikeres évet kívántam neki és csapatának.

Útbaigazítottam két pesti lányt, akikkel utaztam és segítő kezet nyújtottam egy otthoni fiatal család apának. Doktor fizikában, feleségével és kislányával él Belgiumban. Még nem tudják ha igazán boldogok. Haza akarnak már menni, mert megunták a nyugatot, de ugyanakkor milyen esélyeik vannak otthon….Végig ez volt az érzés, ami otthon követett a két hét alatt.

A családnak sem könnyű a távollétem, testvéremnek sem könnyű karrierjét epíteni, baráti körömből sokan panaszkodtak. Rossz a kormány, nagy a krízis. Elmondtam én is panaszaimat (volt elég). Nehéz mindenkinek, főleg a velem egykorúaknak hisz most már rajtuk áll, hogy miként fogják megkeresni a mindennapi betevőt. És egy gazdasági krízis alatti országban nem könnyű dolog. Néha vádolod magad, hogy te kihúztál, néha mások mondják, hogy jól tetted, vagy mások, hogy neked könnyű mert már elmentél. Hátra hagysz sok mindent, de tudod, hogy üres lappal kezdtél valamit máshol és ahhoz is éppúgy ragaszkodsz. Már azt mondod, hogy majd amikor hazaérek, és már nem az otthoni otthonra mondod. Az itteni is már az, még akkor is ha félév múlva újból pakolok. Egyik részed menne, másik maradna….Testvéreddel megjárod magad a belvárosi utcákon. Néhol már elhidegült az utca, néhol érzed, hogy kissé elhidegültetek, néhol nem tudod, hogyan viselkedj hisz te sem vagy már az aki elment….

Aki ezt most olvassa, az valószínűleg gondolja, hogy így kezdtem az Új Évet. Így kezdhettem volna, kavart érzésekkel. De nem….Két kis történet miatt…Beléptem nagyanyámék házába. Mamán lábán gipszet vettem észre. – Mi történt mamus? – kérdem aggódva. A válasz pedig nem az volt amire vártam. – Hozott nekem fehér csizmát a karácsonyi angyal. – mosolygott rám nagyanyám. Felnevettünk. Nem panaszkodott, nem mesélte el, hogy történt, hanem egyszerűen neki az angyal hozott egy „fehér csizmát”.

Vonaton jövet pedig elbeszélgettem a fiatal családdal. Mesélt az apa amerikai tanulmányairól, arról, hogy már 11 éve elhagyta az országot és mégis haza akar menni. Beszélt a feleség is, beszéltem én is. Jött a kalauz is. Neki is kissé aggodó arca volt. Beszéltek a felnőttek. Ezalatt valaki nem beszélt. Ő csak hancurozott. A kis barna szemű, gesztenye hajú, két és fél éves leányka. Ő mikor tejes üvegét verte le, mikor apjától kunyerált valamit, mikor a széken ugrált. Majd elment. Minden utasra ránézett és kuncogva leszaladt. Majd rám nézett és nevetett. Egy kis védőburában kacagott, ugra-bugrált, nem hallotta a kinti zajt. Ő jó volt. Ő nem panaszkódott. Közben éreztem, amint már nem követem a felnőttek beszédét és egyre jobban követtem a leányka játékát.  Éreztem amint már nem igazán érdekelnek a gondok….

Leszedtem bőröndjeimet. 1O percet vártam a busz után. Kint hideg, a böröndök nehezek, a jegy drága, holnap már egyetem és mégis mosolyogtam. A kis két és fél éves leánka okosabb volt egészünknél. Ő is leesett néha, néha anyja suprált a seggére, néha fejével koccintotta meg az vonatajtót, de egy dolgot nem felejtett el. Mindig nevetni. Mindig ott volt a kis kuncogás arcán. Ő volt a karácsonyi és újévi angyal…És okosabb volt mindnyájunknál.

Maastricht, január 6, 2010

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s