Karàcsonyi magyarok….Inkàbb emberek….kis adalék

Ma olvastam Czika Tihamér egyik cikkét…A karácsonyi magyarokról, székelyekről, erdélyiekről szól….De épp-úgy szólhat a karácsonyi bárkiről akik már csak Karácsonykor és Húsvétkor néznek haza…Mért toldom meg ez a cikket? Mert már én is a karácsonyi bárki kategóriába tartózok és pár évig (vagy ki tudja meddig) ez így fog maradni.

Hazafiság vagy nem

Hogy mifféle hazafiak vagyunk azok, akik innen elmentünk? Nem tudom ezt megmondani, nem is keresek választ rá. Épp olyan kérdés, hogy ki a hazafi vagy nem, hogyan határozzuk meg a hazafit? Egyik üknagyapám Amerikába ment a 2O század elei kivándorlási hullámmal. Sajnos már csak történetekből hallottam róla. Több évig élt kint, hajón vergődött oda, vasút építéssel kereste kenyerét és spórolta pénzét. Végülis hazajött. Csak szülőföldjén kötött ki. Ő talán nem volt hazafi?

Erre a kérdésre a válasz nem a hazafiság, hanem az egyéni felépítésünk. Alapvető emberi tulajdonságunk, hogy sosem elégszünk meg azzal amink van és mindig a jobbra vágyunk. Mindenki más okokból megy ki. Jobb élet, odahaza semmittevő lenne, nincs munkahely lehetősége, kalandra vágyik stb. Én jómagam kalandra vágyok és nem voltam megelégedve az itteni egyetemi éveimmel. Saját döntésem vitt Nyugatra, mert, mint egyén akartam magam fejleszteni szakmámban. És erre ott jobb lehetőségeim vannak. Amúgy sem várhatjuk el senkitől, hogy otthon maradjon, főleg ha ezzel kompromitálná saját egyénét.

Társadalmilag pedig mondhatám „We are the generation who wanted and could”. Amerikai filmeken nőttünk fel, ott láttuk a Nyugatot és ott láttuk mindazt, ami itthon nem volt meg. És egyesek ezt megakarják látni, át akarják élni, mert erre mi már képesek vagyunk.

Tökésíti az itthoni gazdaságot

A népmozgás mindig is volt és mindig is lesz. És ez nem csak itt gyorsult fel az elmúlt 10 évben, hanem Kelet Európa más tagállamai is úgyszintén ezen mennek keresztül. Az ötvenes évek végén olaszok lepték el Németországot és Belgiumot, a nyolcvanas években portugálok özönlöttek Luxemburgba és spanyolok Svájcba. Mai napig több százezres tömegek élnek ott ezen népcsoportokból. Elitélendők? Ha otthon maradtak volna mégis mit tehettek volna? Valószínűleg ez a folyamat majd nálunk is leáll, de egyelőre még nem értük el azt a gazdasági szintet. De ezek az emberek nem elitélendők.

Ha haza tudja csalni a karácsonyi magyart.

Ez megint személytől függ. Az ottani világ kényelme nem mindig létezik. Sokan tévednek, ha még kolbászos kertű országokat képzelnek el. Szeretném látni hány ember vállalná el azokat a munkákat, amiket én 4 év egyetem után elvállalok. Szeretném látni hány ember vergődne hónapokig szoba nélkül, bérlet nélkül, esőben biciklizve. Szeretném látni hány ember örül annak, hogy végre van fedél a feje fölött, nem vágják le e-miatt egyetemista segélyét és örvend egy busz bérletnek, mintha az épp az Isten lábát fogta volna meg. Szeretném látni hány ember ingázna kétszer hetente 400-400 km-t azért, hogy egy szar munkahellyel biztosítsa állami segélyét, egyetemét, betevőjét és bérét. E-mellett egyetem, a mindennapi teendők, a rendszerrel való folytonos küzdelem, mert senki sem vár odakint tárt karokkal.

Sokan elfelejtik, hogy ahhoz, hogy leszállj 3O kiló csomaggal egy idegen országba, semmi segítség nélkül, ahhoz bátorság kell, ahhoz gyors emberismeret és sok küzdelem. Ott már nincs anyád és apád akire rászorulj, nincsen ott a megértő barát. Síma lappal kezded az egészet. Sokan elfelejtik, hogy az, aki kimegy üres zsebbel megy ki…Saját példám. Nem ösztöndíjjal mentem ki, mert senki sem adott. Kétkezem munkájával élek kint. Új oldallal kezded az életed, a társadalmi ranglétre aljára jutsz és küzdesz. Nem egy spanyol munkással beszéltem utazásaim alatt, akik megalázkodtak, azért, hogy mindennapi betevőjüket megkeressék.

Lehet a mentalitás

Lehet ezért is vannak, akik ott akarnak maradni. Mert a szomszédod első kérdése nem az, hogy mennyit keresel. Lehet az egyetemre egy bringával kocognak és nem kalimpálnak otthon, hogy nekik is kell kocsi. Lehet a tanár egyenrangúként kezel és nem lekezel. Sok minden van, ami ott tarthatja az embert.

Nettó kivándorló-termelők vagyunk

Lehetséges, netán biztos, de nem tehetek arról, hogy ilyen országba születtem. Egy ország jelenlegi helyzete sok mindentől függ. Politika, gazdaság, történelem, társadalom. Egy itt született egyénnek mégis milyen befolyása lehet? Kihez megy el ugrálni és „fölkelni”, hogy ő majd megváltó lesz? Ez egy ilyen rendszer és már elég sokan elpusztultak azért, hogy megváltoztassák. Ha tehet valaki a jelenlegi helyzetről, azok a felmenőim és a történelem. I am trying to make the best of what I have.

Nem itélek el senkit. Mindenkinek saját jogában áll sorsát megválasztani. Hogy Románia mikor lesz Írország, vagy a mostan feljövő Szlovénia….Nem akarok pesszimista lenni. De nem egyhamar.

Amúgy most a szerzőhoz szólok. Értékelem a cikket. Valós amit leírtál, de ez ennél bonyolultabb jelenség. Némi megvetést éreztem a cikkben a kimentek iránt. Persze kéne, persze jó lenne, de Tihamér ne feledd, hogy te is két évig külföldön éltél. Te tudod, hogy mért jöttél vissza és csak te tudod, hogy visszaméssz-e még, de szerintem ha neked is alkalmad adódik még rá, te is kihúzol.

Kolozsvár 31 dec 2009

Eredeti cikk itt található – http://manna.ro/bedaralo/karacsonyi_magyarok_erdelyi_kivandorlas_2009_12_30.html

4 responses to “Karàcsonyi magyarok….Inkàbb emberek….kis adalék

  1. érdekes, mert nekem meg úgy tűnt a czika czikke, hogy némi megvetéssel van az itthonmaradottakkal szemben… írom ezt itthonmaradottként, azon szencsésebbek közül valóként, akiknek lehetőségük van sokat utazni. nem állítom, hogy itthonmaradni jobb. azt sem, hogy elmenni. mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, a maga örömei és szenvedései. ki-ki melyiket választja. én örülök, hogy ünnepekkor hazajösztök, meséltek, tapasztalatokat cserélünk. csak azt viselem nehezen, amikor karácsonyi magyarként/karácsonyi székelyként kiosztja valaki az észt.

    • Abban tiszta igazad van, hogy aki hazajon minden aron el kell kerulje az eszkiosztast. Ha mar nem elek itt, nincs igazan jogom kritizalni azt, hogy masok, hogyan elnek, hogyan gondolkodnak…( Es sajnos sokszor ezt teszem). Hogy meg meddig maradok majd kint, azt most nem tudom eldonteni. Erzem, hogy itt kene segitsek es itt van igazan szukseg ram, de meg par ev eltelik amig kulfoldon kell eljek…Es akkor kerdes ha haza fogok-e meg jonni vagy netan ott fogok boldogulni. Nehez, mert ott semmibol vergodsz valahova…Amugyis vegyes erzelemekkel megyek vissza…AMugy kosz a kommentet. Ha mar itthon maradtal akkor probalj te segiteni sajat magad fejlodesen, mert ott rejlik kulcs. Lentrol felfele kell megvaltozzunk es nem fentrol lefele….BOldog Uj Evet🙂

  2. Kedves Gashi,

    Én magam is karácsonyi magyar vagyok. Ha jól megfigyeled a cikk nemcsak a a külföldre elvándoroltakról szól, hanem a belföldön nagyvárosokba vándoroltakról is. Vannak különbségek természetesen egy kolozsvárra felköltözött székely és egy hollandiába elköltözött kolozsvári között, de a lényeg ugyanaz: otthon nem volt elég lehetőség, az új helyről meg hazajönni nincs értelme.

    Sajnálom, ha azt éreznéd, hogy megvetem az elvándorlókat. Szerintem ilyen nem jön le a cikkből. Ugyanúgy az sem, hogy az itthonmaradottak rosszul csinálták volna. Mindenkinek szabad döntése, amit nem szabad senkinek erre vagy arra megítélni. Épp ezt akarom mondani a cikkel. Nincsenek jó magyarok és rossz magyarok, jó hazafiak és elvándolrók. Mindenki, ismétlem, mindenki megszenvedi a létét, itthon, otthon, odakint. Elvándorolni nagyon nehéz, itthonmaradni legalább annyira.

    Ha van a cikkemnek egy konklúziója az a következő: hasznossá kell tenni az itthoniaknak az elvándoroltak tapasztalatait. Közösen kell dolgozni azon, hogy elvándorló termelőből, bevándorló célpontá válljunk. Mert ekkor tudjuk igazán, hogy érdemes itthon élni.

    Amúgy meg azzal amit írsz szóról szóra egyetértek. Én 2003-ban egy hátizsákkal, 137 dollárral és 600 dollár adósággal száltam le New Yorkban. Egy rokonom volt, akinek nem volt ideje foglalkozni velem. Egyedül teremtettem otthon magamnak, munkahelyet, életet, pénzt. Tudom miről beszélsz. Minden nehézség ellenére, tudod azonban te is: megéri! Hanem nem csinálnád.

  3. A tutimegmondó pszichés mechanizmus nagyon érdekes lehet, ez egy kényszer, aminek az eredményét az otthon maradottak gyakran ki is figurázzák, a tanárok után második legjobb paródia-célpontnak láttam az ilyen tutimegmondó arcokat (a lélektani pillanat, amikor kibújik a karácsonyiból az “én már nyugati vagyok”). Lehet, hogy éppen ezek az egyébként némelyeket plafonig idegesítő, irigységet gerjesztő megmondások lennének az a szellemi import, amit hiányolunk? Erre azért fogadnék: szerintem éppen az ilyen észosztásra kellene nyitottnak lenni, ha nem is készpénznek venni, de legalább leszűrni azt, hogy mi és hogyan változtatta meg a tutimegmondót.

    A karácsonyi tutimegmondó modulja egyébként eddigi felszínes tapasztalataim szerint korántsem akkor lép működésbe, amikor neki odakinn a karácsonyfájánál minden rendben van. Nagyon valószínű, hogy tanácsok osztogatásával nagyon jól eltereli a saját figyelmét arról, hogy milyen káoszt hagyott odakinn – vagy éppen mérlegel és magát biztatja, hogy lám, mégiscsak nagy szarból mentem el. Ez ilyen önigazolásféle lehet.

    De az igazi megmondó, pl. Apáczai szerintem messze nem ilyen “rokonoknak agitáló” tehetség volt. Az irigység nem marta el a megfelelő potenciálú ismerőseit, amikor tutimegmondott, magyarul valószínűleg megfelelő hallgatóságnak mondta el és alá tudta támasztani javaslatait. Ez a hallgatóság talán hiányzik mostanában, bár ez is általánosítás, türelem híján és az irigység burjánzása miatt – gondolom.

    Tudok olyan emberekről, akik távolról igen hatékonyak, szerintem mindnyájan tudunk olyan pl. tengerentúli karácsonyiakról, akik az otthoniakról egyáltalán nem feledkeztek meg, sőt, ha tehették, a kapcsolatokat intézményi erejűre betonozták, hogy patetikus legyek.

    Ha 2010 lehetne a nyakunkra száradt szarrögök levakarásának éve (mi=olyan emberek, akiknek ez a szöveg teljesen egyértelmű, hogy milyen nyelven van), ha lehetne a lustaságnak, tunyaságnak levetésének, kitartó munkának éve, azt kívánnám, bárcsak hasonlíthatnánk nemzetközi szervezettség tekintetében az örményekre. Így – miután elkövettem azt a hibát, hogy egy kicsit is érdekel, mi újság ezzel a vígan fuldokló 15millióval, csak annak drukkolhatok, hogy az otthoniak megértsék, ha egy karácsonyinak nagy a szája és hogy a karácsonyi próbáljon úgy oktatni, hogy ne az derüljön ki, hogy még mindig a vendéglátó gazda bicskázik jobban.

    Uff😛

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s