Egy leszart ország…

Valahol Belgiumban….

 

Nemrég sötétedett, a csomag már itt kéne legyen…Sehol semmi jel. A cég képviselőjével álldogálok az állomás melletti szűk utcában. Velünk szemben épp a kurvák fitogtatják seggüket a függönyös vitrinekben. Harminc év körüli, eléggé megviselt férfi. Kiderül, hogy ráadásul még magyarul is beszél…

–         Már három hónapja nyomorgok ebben az országban…És miért? 350 euróért havonta? Először ígértek 5OO-at, majd minden héten levontak egyet’s mást…

–         S akkor kb. mikor lesz itt a csomagom?

–         Nem tudom pontosan. Itt kellett volna legyen fél nyolckor. A sofőrök azt mondták, hogy késnek…

–         Remek. Valahol lehet panaszt tenni?

–         Ó menj és ne hülyéskedj már…Panaszt? Kinek. Két ember kezeljük egész Belgiumot.. Engem hívnak reggel 4-kor, este 1O-kor, hogy hol a csomag, hogy ez s az mért volt nehezebb a kellettnél…Múltkor hív az egyik asszony, hogy hol a részeg férje. Kiderül, hogy elhúzott a pénzükkel Madridba és a szerencsétlen asszony nyomorog otthon 5O lejjel…Ez ország?

 

Megmozdul a mellettünk levő húszon egynéhány éves tag. A kurva vitrinek előtt ballag. Nézi az afrikait. Nem igazán teccik neki. Nézi a dundibbat. Kopog az ajtón…Fél perc múlva kijön. Valószínűleg túl drága…Vagy netán túl kövér neki? A harmadik vitrin előtt is megáll. Ez valami fehér alsóneműs, olasz (lehet román, bulgár) kinézetű. Oda is bekopog. Ajtó becsukódik. Függönyök behúzódnak….  

–         Ott van ember a feleségem otthon. Most terhes. Várja a pénzt ő is minden héten. Ki akartam hozni ötet is, hogy lássa milyen az ország. De van nekem pénzem arra? Ezek itt lehúzzák a bőrödet. És nem a belgák basznak ki veled. Az otthoniak. Ennél csúnyább és rosszabb nemzetet nem láttam. Csakis a saját fajtánk rosszát akarják.

–         Mond, mégis mikor érkezne meg a csomag? Én Hollandiából jöttem ide és nekem sem mindegy, hogy ma jön meg, vagy holnap.

–         Nem tudom mit mondjak. Múltkor itt volt az egyik szerencsétlen asszony. Csomagot akart hazaküldeni. Öt órát állt a hidegben. Mondom neki, Menjen haza. Mit fagyoskodik itt. Nem, ő itt akart ülni, amíg megjön a busz. Várták az otthoniak a csomagot. Ennyire nyomorultak vagyunk.

 

A levegő minden percben hidegebb és hidegebb lehelettét nyomja ránk. Már kezd beállni a tél. Tovább sötétedik. Kijön az előbbi tag a kurvától. A kurva félretolja a függönyöket. Elrendezi magát. Újból elkezdi lóbálni magát… Egy ötven év körüli férfi ácsorog. Látszik mit akar. De ő sem tudja melyiket…Elmegy és befordul az utcasarkon…Pár perc múlva visszatér. A mellettem levőhez szólok. Ejsze nem volt pénze. Hazaszaladt még pár euróért. Ez is bekopog. A kurva mosolyog. Újabb kliens. Kezdődik a rutin. Ajtót bezárni, függönyt összehúzni, gatyát letolni.

–         Nem tudod elképzelni milyen csőcselék nép jön ezeken a buszokon. Előző években még voltak rendesebb népek is. De most csak kurvákat, pénz beszedőket és cigányokat küldünk ki.

–         Nem kell mondjad. Utaztam már velük. Utazz 48 órát ezekkel Spanyolországba és még beszélünk. Van elég nyomorult akinek nincs más választása.

–         Nézzél rám. Nem egyetemet végeztem? Beszélek németül és angolul is. ÉS itt rothadok meg. Nap, mint nap fogyok, nincs elég pénzem ételre. 10 évet dolgoztam egy cégnél. A válsággal az is megszűnt. Nem volt már munka otthon.

 

Gatya fel, függöny ki, ajtó ki. Újabb klienst vár a kurva. Úgy látszik a fehér alsóneműs ma szerencsés. A másik kettő széttárt lábakkal várja az új pénztárcákat, de nem igazán kopognak ajtaikon. Egy sovány, egyetemista szerű kölyök is kopog az ajtón. A mellettem levőhöz fordulok. Nézd a csórót. Ennek még ott az iskolás táska a hátán. Ejsze most jön az egyetemről. A sovány, sápadt kölyök is bemegy a kéjek barlangjába. Pár perc után ki is jön. Hmmm…nem volt túl hosszú, mi? – Úgy látszik nem. Elég hamar kikészítette. Elég szerencsés a kurva. Vagy 150 eurót bevasalt fél óra leforgása alatt…Az idő egyre csak hűl. Már egy órája ácsorgok. Közben aggódnak otthon a szülők. Hol a csomag? A csomag még sehol.

–         Lopnak mindenhol. Ez az egész cég lopásra épül. A múltkor ad nekem valaki egy kis levelet, hogy adjam a sofőrnek. Vigye haza az anyjának. Adott 1O eurót is, hogy adjam oda a sofőrnek. Odaadom neki. Ez a fataró elzsebeli a 10 eurót. Gondoltam ad nekem is valamit belőle. Rám néz a paraszt Inkább leszophatsz, minthogy egy eurót adjak neked. Hát ilyenekkel kell én dolgozzak?! Ha nem lopsz akkor nem éri meg itt dolgozni. Olyanok is voltak, akik több ezer euróval tudtak hazamenni. Azok, hogy loptak annyit? Ezek vagyunk mi, saját magunkat lopjuk.

Hallgatom az ember sopánkodásait. Próbálok nem igazán figyelni rá. Vizsgáim a nyakamon. Most nem épp a romániai társadalmi problémákat akarom megvitatni.

–         Előttem egy kis ribanc dolgozott itt. Egyik este várok itt, fagyoskodok, megjön öt ilyen veled egykorú fickó. Egy öt kilós csomaggal. Rámnéznek. Hogy-hogy férfi? – kérdi az egyik. Hol a Mária? – Az már nem dolgozik fickó. Igen, most férfi dolgozik. Van valami gond? – Ja nem. Csak akartunk a Máriával kissé beszélgetni. – Fiúk. Nem vagytok ti kissé túl sokan egy öt kilós csomagnak? – Ezek elkezdtek hebegni. Így ment haza a Mária több ezer euróval. Kurváskodott ez is. Otthon pedig biztos elmondta az anyjának, hogy milyen jól viszi és milyen sok pénzt keres.

–         Tudom. Ahány olasszal és spanyollal beszéltem eddig, ugyanaz a panaszuk. A kurvák javarésze romániai, a pénz beszedők úgyszintén.

 

A negyedik kliens is kopog az ajtaján. Ma este jól megy a biznisz. Egyik kliens a másik után. Egy újabb idősebb férfi kopog ajtaján. Kezdődik a rutin. A másik két kurva unottan néz az utcára…Két indiai alak jön felénk. Utcaemberek. Ráhozzá még csövesek is. English, Deutsch? – Mit akartok? – kérdem angolul. – Aprópénz. Aprópénz. Na kotródjatok innen. Felém fordul a cég képviselő. Lehet még otthoniak? – Nem, nem. Az egyik kérdezte, ha nem beszélünk Urdu nyelven. Biztos indiaiak vagy pakisztániak.

 

Az órák telnek, a panaszok folynak új ismerősöm szájából. A kurva már az ötödik kliensét emészti. 200/250 euró meglett ma estére. A fél nyolcból fél tizenegy lesz. Közben anyámék nyugtalanok, hívnak. Telefonszámla nő, csomag sehol, pillanatra elveszítem türelmemet de nincs mit csináljak. Elveszítem utolsó vonatomat, ha nem sietek. Elbúcsúzok a tagtól. Szombat reggel, amikor visszaindul megpróbálok itt lenni. Addig tartsd hideg helyen, mert ha nem megrothad az anyám sültje és a zakuszka. – Jól van. Máma valószínűleg már nem érkezik meg, de szombat reggel legyél itt. – Megpróbálok itt lenni. Mondok neked valamit. Menj haza. Légy az asszonyod mellett. Itt csak kínlódsz. Ha mégis itt akarsz maradni, kopogj az ajtókon és keress ezeknél munkát. Az otthoniak csak kibasznak veled, de ezek legalább megbecsülnek. – Kösz a tanácsot. – Légy a gyermeked mellett. Én azt mondom.

 

Elkapom az utolsó vonatot. Kimerültem, de ugyanakkor fölemelt fejjel nézek magam elé. Én mégsem viszem olyan rosszul. Pénzem még tart, már csak a bürökrácia járna le és a vizsgák, hogy tudjak felszusszanni.

 

Kedves BASESCU és egyéb más PARLAMENTI KÉPZŐDMÉNYEK. Ez a cudar romániai valóság. Amíg ti egymás szemét vájjátok ki az ország megy tönkre. Millió azok száma, akik külföldön dolgoznak, nyomorognak, kurváskodnak. Európa undorodik útleveleinktől, 2O éves nyugati kölykök dicsérik a román kurvákat és felnőtt emberek panaszkodnak a lopások és csalások miatt. Egyetemet végzett emberek törik a testűket gyárakban, egyetemisták ezrei húznak ki külföldre. Az ország szarokra emészti föl maradék pénzét. Hitelekből él a gazdaság és ha nem tesztek semmit, akkor ez csak tovább fajul. Európa kacagásai lettünk. Román, magyar, szász és cigány. Elhagyod az országot. Egy vagy. Román. És ennyi….Az emberek már nem hisznek. Anyák keresik fel újszülötteikkel az apákat. Apák még nem is ismerik gyermeküket. Nagyanyák törik a testüket 2 napon keresztül, hogy vigyék a táskában az otthoni tölteléket. Nők kezdenek kurváskodni, egyetemisták hada nem is akar hallani a hazatérésről. Ha ez nem egy krízis akkor mi a vén Isten az?

 

Maastricht 16.10.2009

Liege 15.10.2009

Advertisements

4 responses to “Egy leszart ország…

  1. Ez nekünk krízis. Nekik meg???
    Fel a fejjel, mást úgysem tehetsz.

  2. Kicsit a párbeszédek zavarosak, de jó körkép, még sok ilyent. És gyere haza !

  3. Epp ez volt a lenyege…kisse elvesznek a gondolatok, hisz a tag melletted panaszkodik, kozben te nem arra figyelsz, es rahozza a hatterben a kurvak is munkalkodnak…Probaltam hitelesebben eloadni, hisz sokszor mar en sem ertettem mikor mirol panaszkodik az illeto, de igaza volt…remelhetoleg nem ilyen korulmenyek utan kell megirjam a kovetkezo bejegyzest 😉

  4. Na, a végét meg kellett emésztenem. De hát akár egy Csehov darab, modern “köntösben”. 😉

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s