Az első Maastrichti hét….

Miközben a napok telnek, úgy alakul a Maastrichti életem is…Az egyetemen egyelőre hatalmas felfordulás, mivel most váltottak új számítógépes rendszert. Jelenleg még nem jegyeztek be semmilyen kurzusra, de az egyetemisták egyharmadával ez a helyzet. Tehát egyelőre ezért nem idegeskedek. Nincs mért…. A szobával kapcsolatosan, rendkívül szerencsés voltam, hisz két olasszal lakom, Alessio és Marco. Nyitott, komoly és segítőkész emberek, tehát jó kollégákra találtam. Ma elmentünk az ingatlan irodához is. Szerencsére csak egy normális összegű garanciát kellett letegyek. Állítólag a kulcsaim is meglesznek holnapra. A munkaengedélyem meglesz a jövő hét elején. Úgyis szeptember végéig most nem fogok dolgozni.

Tegnap Alberto ismerősöm fölajánlott egy terep bringát, ha megjavítom a hátsó kerekét. Egy új belső árába került az új bringa. Tehát most a szállítást is elrendeztem, na de mért írom ezt a kis bejegyzést…A mai reggel miatt…Nem tudom, hogy röhögjek, vagy rázzam a fejem, hogy mennyire bugyuta lehet ez a társadalom. Tegnap nem akartam a bringámat kint hagyni, hisz nem volt mivel lekössem, ezért elhatároztam, hogy a folyosón hagyom. Nos annyit kell tudni, hogy az új panel (tömbház) lakásban 3 egyetemista lakás kivételével, a többi szobákat hetven éves holland öregek lakják. Eddig semmi gond nem volt az öregekkel, de ma reggel nagy döngetésre ébredünk meg. Valaki döngeti az ajtót….Föltápászkodom. Gondolom, nem ártana egy nadrágot is húzni hisz nem bugyogóban fogok ajtót nyitni. Na és láss csodát. Egy pocakos öreg fölháborodva kezd szájalni. „A tied a bicikli??!!! Mert pont a nyomorék asszony kocsija mellett hagytad (olyan mint egy aranyos kis golfkocsi, majd el kell lopjam). Hogy ilyesmit…”. Közben a csipáimat törlöm. Nem igazán értem mi a baja. „Ahumm….Ja. Az enyém. Na de azért lehet szebben is beszélni. Nem tudtam, hogy nem szabad otthagyni.” Mielőtt bevágtam volna az ajtót, utánam ordította, hogy azért ő akar beszélni Alessioval. Közben megisszuk a kávénkat,  röhögünk egyet, megjárjuk az ingatlan irodát és kiderül, hogy az ingatlan irodát már 5 darab tata és mama hívta föl. Fölháborodva persze, hogy idegen emberek járnak a panel lakásban. Mármint én és egy ártatlan lengyel lány aki nálunk ebédelt….Uhhhh…nagy veszély. Közben hazaérünk, Alessio elmegy beszélni a másikkal és egyéb érdekes dolgok derülnek ki. Na itt meg kell fogózkodni. Fölsorolás lesz:

  1. Mi az, hogy félmeztelenül járunk a lakásban, hisz az egyik ablakon nem volt függöny és ma reggel egyik mama meglátta a félmeztelen Marcot. (Lehet meg is kívánta)
  2. Mi az, hogy kék függöny van az egyik ablakunkon. Hogy lehet így vendégeket fogadni, hisz ők majd megmondják, hogy milyen lakónegyed ez, ahol kék függöny van a többi száz szürke mellett.
  3. Mi az, hogy szemetet láttak a konyhánkban és, hogy kitesszük a törülközőt a balkonra. Nem oda tesszük a dolgokat száradni.
  4. Mi az, hogy idegen emberek (én, csak most már nem vagyok, hisz kifizettem a bérem és a garanciát, és persze a lengyel lány) járkálnak nálunk.
  5. Mi az, hogy az egyik ablakon nincs függöny, hisz így a vendégük láthatja a mi szemetünket.
  6. Mit gondolunk, hogy itt egyetemista zóna van??!!

Nos annyit elárulok nektek, hogy én még ennél rendesebb egyetemista lakást nem láttam Hollandiában. Minden tiszta, szépen be van rendezve, eddig még nem dorbézoltunk. Közösen főzünk és eszünk. Nem dübörög a zene. Nem koslatunk részegen. Illedelmesen köszönünk.

Ha legközelebb valaki is valamit mond, nem az anyjába fogom elküldeni mert annál civilizáltabb lettem (nahát!!) hanem majd szépen megmondom, hogy:

  1. Mi az, hogy bemer nézni a lakásomba!!!
  2. Mi az, hogy kritizál engem, amikor egész nap semmi más dolga nincs, mint utánunk leskelődni.
  3. Mi az, hogy függönyt kell cseréljünk. Fizeted a függönyt tata, kicserélem.
  4. Mi az, hogy egyáltalán kimered tátni a szádat, hisz én fizetem a bért. Az én lakásomban ha akarok, épp csóré seggel járok!

Úgy hiszem ezek az öreg múmiák nem tudják milyen más országban élni. Lennél te otthon vén tata és akkora két seggberúgással távoznál, hogy a lábad sem érné a földet. Nagyanyámék kapálnak ezek meg a nyugdíjukat nincs mire szórják és egyetemistákkal kezdenek ki. Sorry opa, maar ik komt uit Roemenje en Roemenje is en andere land dan Nederland.

Maastricht szep. 3, 2009

Advertisements

One response to “Az első Maastrichti hét….

  1. Ezzel megint szereztél pár jó percet. 😀 A ti tatáitoknak és mamáitoknak lenne közös témájuk a mi szomszédunkkal, annyi különbséggel, hogy az utóbbi nem tüntet a lenge viseletek ellen. 😀 Szegény mamák, három félmeztelen olasz pasas… :O a szivük felmondja a szolgálatot, ha sokat leskelődnek. 😀

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s