Köd

Cseppek csapdossák izzadt bőrömet….Halkan és egyenletesen zúdul rám a víztömeg…néma csendben úszik fáradt agyam… Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Egy fogkefe halkan kuksol a csempe falon. Szappan és víz keveredik egy napi izzadtsággal…Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Halkan ütik dobhártyámat és nesztelenül suttognak. Zúg a fejem. Egy épp gondolatot nem tudok megragadni. Lábszáraim már alig tartják térdeimet…Szemhéjaim kinyílnak. Vízcseppek lepik el szemeimet. Egy ködös szürkeségbe nézek, melynek végét nem látom… Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Tapogatózom a ködös semmiben, de minden szétfoszlik egy ködös vízcseppben. Érzem, amint lassan uralni kezdi végtagjaimat. Nem tudok neki ellenállni. Először érzem, hogy szembe állok a véghetetlen köddel. Tehetetlennek érzem magam… Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Hátratolom a fülke ajtaját. Pára fedi a magányos tükröt. Letörlöm kezemmel. Szembenézek…megöregedtem.

Utrecht 2009, aug.27

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s