Nobelstraat 1 bis…Formáting Drájv Cé…

Két hónapig úgy látszik erre a címre fogja majd a Rabobank küldeni a havi számlámat, erre a címre fogom majd az Albert Heijntól a fizetés papíromat kapni és erre a címre várom az otthoni képeslapot (és persze az otthon felejtett fényképező gépem).

Ma végre valahára átvehettem a szobámat. A 4 napi hosztelezés elég sok pénzbe került, de most nyugodtan hintázok egy hintaszéken, az épület tetején. Előttem egy koszos műanyag asztal, mögötte törött lábú székek és nem hiányozhat a mellettem levő fekete macska. Babonák. Ma reggel épp a fekete macskával ébredtem meg és nem esett semmi bajom… Nem tudom mi van ezzel az országgal, de lenyugtat.

Reggel hétre mentem be dolgozni a napokban, újból egy táskából éltem, amíg tizen osztottunk meg egy zajos hosztel szobát. Nem igazán tudtam kialudni magam a napokban. A munka kissé fárasztó volt, de a pénz miatt nem siránkozom. Ma ötvenezer eurónyi terméket kellett kidobjunk az üzletből. Két teherautónyi sajt, hús, zöldségek, mivel tegnap este meghibásodott a hűtő berendezés. Ezek mind olyan dolgok amik máskor zavarnának de most teljesen hidegen hagynak…Közben az öreg őr is nézeget engem. Nem gondoltam volna, hogy egy központi épület tetején fogok hintaszékben ülni, miközben a Dóm szürke tornya tőr a levegőbe…

Fél tíz óra és még csak most kezd sötétedni. A felhők nyugati fele mind rózsaszínben úszik, amint az enyhén szürkülő ég átadja helyét az éjszakának… Minden szomszédom lakásába beláthatok innen, de nem érdekel. Mást sem érdekel, hogy én itt épp mivel foglalkozom. Reggel meló, néha délután. Terem, kaja, egy-egy sörözés és persze Format Drive C. Ebben a pár sorban is keverem a stílusokat. Nincs kedvem a közeltől a távol fele haladni, nincs kedvem betartani semmilyen formaiságot. Négy év után úgy érzem, hogy a szoftverem kissé megtelt és ideje lenne takarítani benne. A munka nem okoz különös feszültséget. Egyedüli agybonyolító tevékenységem a holland tanulás. De ezekben a napokban nem volt igazán kedvem rá. Feltűnően jól kijövök régi munkás kollégáimmal, akik nem egyetemet végett emberek, sőt nem is tudom hány fejezte be a líceumot. Ez most így jó. Sokszor elképedem, hogy az elmúlt négy év egyeteme mennyire elszakított egy másik, nagyon is valós világtól. Nagyapáméknál bambultam az első két órán keresztül, mintha elfelejtettem volna, hogy ott töltöttem nyaraimat. A nagy véghetetlen dumákat fölváltják az egyszerű „Hogy vagy?”, „Mit láttál a TV-ben az este”, „Honnan jössz” és egyebek.

Talán ez a fajta vakáció kellett nekem. A semmittevéstől két nap alatt frászom lesz, az a heti 4O óra meló (remélhetőleg meglesz minden héten a negyven) pedig épp betölti a napom egy részét. De szükségem volt kissé megszabadulni a sok ócska otthoni politikai dumától, a sopánkodásoktól és elégedetlenségtől, miközben remek otthoni emlékeket tudok feleleveníteni. A Hold is föltette állát egy szürke felhőre és közömbösen figyel. A félig kiszáradt pálmát ledöntötte a szél, a macska már alszik, egy pár ázott és aszalt zokni szunnyad a törött lábú piros szék alatt és talán ideje lenne lefeküdni.

2009 Július 3, Utrecht

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s