Az erdélyi magyarság nemcsak a székelység…

A tegnap délután két kedves ismerősömmel volt alkalmam egy üdítőt elfogyasztani, miközben az emberek eszeveszetten rohangáltak a zápor elől. Hátterünket megtekintve, vegyük így: egy székely lány, egy zsibói lány (Szilágy megye) és egy kolozsvári (Mezőség + Kis-Küküllő mente). Azon emberek közé tartózunk akik már láttunk idegenföldet, akik idegen nyelveket beszélünk, akik a románt nem tőrjük, akik valahogy kiesünk a main-stream Kárpátia polos, Árpád-sávos, nagy-magyaroskodó közegből…

Mondjuk úgy, hogy sok ötlet megfogalmazódott és sok mindenben egyet értettünk. A mostani bejegyzésemmel egyáltalán nem akarok indulatokat kelteni, főleg nem ilyen „nagy összefogás” időszakban, csak, mint kolozsvári magyar sok minden zavar úgy az RMDSZ kampányában, mint más weboldalakon. Értsünk egyet valamiben. Az Erdélyi magyarság 1,4 milliós tömbjét nemcsak székelyek alkotják, habár az általam olvasott sajtó és RMDSZ hirdetésekből ez derül ki, hogy az erdélyi magyarság legfontosabb része a székelység. ÉS persze nincs autonómia, meg rúgják ki a Hargita megyei önkormányzat vezetőket, meg elrománosodik a Székelyföld meg hasonlók… Na de ugyebár léteznek mások is ebben a kis Erdélyországban. Léteznek mezőségiek, Aranyos mentiek, barcaságiak, fehér megyeiek, hunyadiak, bánságiak, pártiumiak, máramarosiak, kolozsváriak. És ezek még mind magyarok. Még nem is beszéltünk a románságról.

Nem egyszer észrevettem, hogy a Kolozsvárra tanulni jövő diák sok mindent nem ért és elfelejti, hogy egy új közegbe csöppen. ÉS e-miatt afféle hibákat is elkövet, mint:

  1. 1. nagy-magyaroskodik egy már Funár korszakot átélő városban, ahol épp a nacionalizmustól undorodik az ember.
  2. 2. elzárkozik a románságtól anélkül, hogy arra gondolna milyen jó alkalom lenne megtanulni az ország nyelvét és kissé fölzárkózni.
  3. 3. a Krajczárban vitatja a nagy autonómia gondokat (persze, hogy most általánosítok).

Habár mit itteni magyarok más életet élünk és más közegben nőttünk fel…

  1. 1. sokan anyanyelvi szinten beszélik a románt hisz a Marasti téren, Monostoron, vagy Hajnal-negyedben felnövő gyermekek általában román közegben társalogtak, játszódtak, mozogtak. Mért? Hiszen az én tömbházamban is 3O román gyerek volt és 3 magyar.
  2. 2. a konyhanyelvünk igenis kevert és e-miatt nem kell csodálkozni. Igenis mi rácá şi vânătoriit játszódtunk, sztiklucáztunk, a lányok kordélucáztak és lehet az Energetikai líceum mellett korkodust loptunk. Ez a mi gyermekkorunk, a mi konyhanyelvünk, de ez nem azt jelenti, hogy nem annyira magyarok vagyunk, mint bárki más.
  3. 3. átéltük a Funár korszakot – ami azzal járt, hogy lebozgoroztak, anyád úgy indított el iskolába, hogy „fiam ne beszélj magyarul hangosan a buszon” és Funár atya minden március 15-én jött tűntetni egy sereg mokánnyal.
  4. 4. nagyon is föltaláljuk magunkat egy román közegben – lehet volt román szeretőnk, lehet anyuéknak van román kereszt gyerekük, lehet magyar húsvétkor vittünk egy tojást a román szomszédnak és ő hozott egy tojást a román húsvétkor. Lehet azzal köszöntött, hogy „Hristos a-nviat” és mi válaszoltuk „Adevărat a-nviat”, vagy netán befogadtuk a román kántálókat. Igenis vannak különbségek, de nem okoz akkora gondot, ha román közegben kell éljünk.
  5. 5. nekünk nem segít az autonómia – és ez így igaz. Mi eddig is kisebbségben éltünk és ezután is így fogunk. Egy csíki, udvarhelyi, gyergyói emberre nem igazán mondanám azt, hogy kisebbségben élt egy magyar többségű városban. Nekünk az autonómia semmivel sem segít, hisz úgyis egy elrománosodott közegben kell feltaláljuk magunkat. Lehet még rontani fog a román-magyar viszonyunkon, hisz majd a román haver föl fogja hányni, hogy igen, mert ti extrémisták el akartok szakadni. Hát nekünk ez nem igazán lehetséges.
  6. 6. mi is magyarok vagyunk – itt vagyunk, létezünk és az erdélyi magyarság szerves részét képezzük. Talán jobban tudjuk, hogy milyen volt magyarként felnőni egy ilyen közegben, mint sokan mások. Nekünk nem adatott meg „Kis Magyarország” és nekünk nagyon is furcsa volt elmenni gyermekkorunkban olyan romániai helyekre, ahol bármikor, bárkivel magyarul tudtunk beszélni.

Nagyon is általánosítok ebben a cikkben, de ébredjen fel az RMDSZ is és az erdélyi magyarságot képviselő szervezetek is, hogy még van nyolcszáz-ezer magyar, aki lehet másképp nőtt fel, lehet másképp gondolkodik és akinek az autonómia nem fog változást hozni az életében. Nemegyszer észreveszem, hogy az erdélyi magyarság szakmailag nem felkészült, érdekeit nem tudja megvédeni és ennek egyik fontos eszköze a nyelvek ismerete. Ha már alkalma van valakinek K-váron tanulni négy éven keresztül, akkor vegye a fáradtságot és tanuljon meg románul és vegyüljön egy kicsit a román közegbe. Ezzel csakis nyerni fog. Számos kollégám van, akik ezt a lépést megtették, akikre büszke vagyok és akik szerintem sokat el fognak érni az életben.

Éppolyan fontos az erdélyi magyarság keretén belül is az egymás megismerése, mint a románokkal való kapcsolat teremtés. Hisz lehet egy gyergyói magyar és egy kolozsvári magyar között nagyobbak a különbségek, mint egy palatkai román és palatkai magyar között.

Advertisements

2 responses to “Az erdélyi magyarság nemcsak a székelység…

  1. Teljesen igazad van. Fél-székely, fél-szilágyságiként nagyon jól ismerem mind a két oldalát az éremnek. Már megint csak a politikusokat kell szidjam a hangzatos, de üres dumáikkal, mint “autonómiát” es “magyar egyetemet”.. Hogy rájuk szavazzon a gyergyói es a csíki székely, ne a másik üresfeju politikerre aki meg azt fröcsköli, hogy: “en akarok autonómiát nem te” “bolyai egyetemet” meg “székelyfőd táblát” Hogy a partiumi vagy mezőségi úgyis rájuk szavaz, mert nincs aki másra, azt jól tudják. És őket csak ez érdekli. A székelyek meg befele építkeznek (tisztelet a kivételnek), egyre építik maguk körül az egyre szorosabb falakat, már Vásárhely nem Székelyföld, Aranyosszékről meg nem is beszélve. Saját problémáikra keresik a megoldást az autonómiával. És ha elzarándokolnak Kolozsvárra, (ismét tisztelet a szépszámú kivételnek) csak magyarul akarnak tanulni (hát persze), meg vásárolni is csak az önkiszolgálóba járnak nehogy valaki romaánul szóljon hozzájuk h mit is szeretnének. És lenézik azokat, akik más akcentussal beszélik a magyart, mint ők. De hát ugye, nem az összetartásunkról vagyunk híresek (sajnos)

  2. Forró Attila

    Csak annyit tudnák hozzáfűzni az egyébként kiváló cikkhez, hogy a román polgárok és a román nyelv megismerésének szorgalmazása azt is lehetővé tenné, hogy az erdélyi magyarok fel tudják venni a versenyt a román kollégákkal. Egyáltalán hogy tudjunk mi érvényesülni ebben az adott társadalmi helyzetben, ha képtelenek vagyunk kommunikálni velük? És hogyan tudjunk jobbak lenni mint ők ha azt sem tudjuk, hogy a románok milyenek is igazából. Az elszigetelődés sose fog tudni helyet engedni az elismerésnek a többség részéről.
    Ugyanakkor fontos kihangsúlyozni azt is, hogy a kapcsolatteremtés és a keveredés nem ugyanaz és amire Szilárd gondolt az egyértelműen a kizárólagos megismerés és kapcsolatteremtés.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s