Vasárnap este/ Sunday night

A vonatállomásról kijövet sietek a Parnassos fele. Az est hamarabb ereszkedett a város utcáira. A kijárattól nem messze egy hosszú hajú fiatal gitározik. Senki igazán a láthatárón aki hallgatná. Egy hideg vasárnapi estén nem igazán járnak errefele az emberek. Talán egy-egy eltévelyedett zacskó, vagy netán a vörös házfalak hallgatják énekét. Pár percig megállok, miközben biciklim láncát próbálom kioldani. Úgy látszik az egyedüli vagyok, aki hallgatom. Ha rövid ideig is… Fölpattanok a bringára és elhajtok mellette. Egy, egy eurost dobok gitár tartójába. Alig pár apró érme látszik. Nem valami jövedelmező a mai est. De talán nem is azért zenél…Lassan elhalkul a hangja, amint a pedálok egyre közelebb hajtanak a Dóm fele. Mintha egy hangjegyre szálltam volna…

————————————–

Coming out of the train station I rush to Parnassos. The night came quickly on the streets of the city. Not far away from the entrance, a long haired youngster is playing his guitar. No one is around to listen to him. Not a lot of people walk around on a cold Sunday night. Probably a wondering bag or maybe the red house walls listen to him. I stop for a few second, while I try to unlock my bike. It looks like I’m his only spectator. Even if for a while… I hop on my bike and pass him. I throw a one euro coin in his guitar casket. Just a few coins are visible. It’s not a rewarding night. Or maybe this is not why he’s playing…Slowly his voice fades in the distance as the pedals get me ever closer to the Dome. As if I was floating on a guitar note.

Dec.7, 2008

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s