Kusturica reloaded.

Vacak hideg. Hirtelen reggeli zúzmara borítja a szélvédőket. Mindenki didereg az utcákon. Még őszi ruhák a téli hidegben…Egy megsárgult kávéfőző ácsorog a kopott asztalon. Mellette az orvos segéd vadonatúj telefonja. Pár tasak cukor, egy koszos kanál ami a csésze szélére ragadt…9 óra. A doki kell érkezzen. 9 óra 15 perc. A doki még sehol. 9 óra 3O perc. A doki még sehol… A százéves falat vaskos csövek törik át. Nemrég meszelték le őket. A sarokban egy régi orvosi asztal. Talán nálamnál is idősebb. A fogantyúkon lapul a vörös rozsda, a megsárgult festéknek sincs már nyoma. A sarokban kiütött a penész. Vadonatúj számítógép az új irodaasztalon. A váróterembe új alak érkezik. Egyszerű munkás. Fején kucsma, arcát vörösre csípte a hideg. Koszos bakancsa a padlót recsegteti. Fölkelek. Megjárom magam. Az alagsorban egy ötvenes éveiben járó elhízott rendőr. Egy harminc év körüli orvosnővel vihognak. Az asztal fölött újabb fűtő csövek. Ki tudja már milyen régiek? Tovább fecsegnek. Irtó meleg és fülledt levegő hagyja el a csöveket. Nem veszem észre, hogy zavarná őket. A már jóformán elhízott rendőr az asztal szélén ülve fecseg az orvosnővel. Vörösre festett haját néha-néha meglebbenti. Festett körmeivel a kávés poharát fogja. Lábait keresztbetéve beszél a pufuléccel (rendőr). A tag ólmos tett fogait vicsorítja. Bámulja az orvosnő keresztbetett lábait…Visszaülők a székemre. Közben még érkezett egy sovány cigánylány. Kezeit lilára csípte a kinti hideg. Az orvossegéd még mindig a gépnél. Minden két percben egy amerikai akciófilm töri meg a csendet. Kezdem elveszteni a türelmem. A mellettem levő látja, hogy megakarom szólítani. Jaj, ne zavarja uram, hisz az orvos úr dolgozik. Nagyot nézek. Egy francot. Filmet néz. Fölállok és feléje közeledem. Talán huszonöt éves lehet. Nem igazán gondozott. Haja szanaszét áll, fogait sem gyakran mossa. Poros szemüvegei mögött látom, amint szemei a filmet követik. Nem vette észre, hogy előtte vagyok. Köhögök kettőt. Elnézést, de mikor jön már az orvos! – Fölnéz rám. Látom, amint fékezi haragját, hogy mért mertem megzavarni. Fél szájjal megszólal. Majd jön…

—————————-

Shivering cold. A sudden morning frost covers the windshields. Everyone is shivering on the streets. Still autumn clothes in the winter cold…A faded coffee machine sits quietly on a shabby table. Next to it, the brand new mobile-phone of the medical assistant. A couple of small sugar bags, a teaspoon that sticks to the dirty cup…9 o’clock. The doctor should arrive. 9:15. The doctor’s nowhere. 9:30. The doctor is still nowhere to be found…Rugged pipes break through the centennial walls. They’ve just painted them. An old surgical table lies in the corner. Maybe it’s older than me. Orange rust lies silently on the handles. There’s no trace of the faded paint. Mold started to form in the corner. A brand new computer on the table. A new bloke walks into the waiting room. Just a simple worker with a cap on his had. The outside frost burnt his face. The floor screeches under his dirty boots. I get up and take a walk. In the basement a fat policeman in his fifties giggles with a thirty year old nurse. Above the table once again heating pipes. Who knows how old are they? They continue chatting. Warm and muggy air flows from the pipes. I don’t notice that they are bothered by it. The somewhat fat officer sits on the edge of the table. The nurse every now and then touches her red dyed hair. With her painted fingernails she holds the coffee cup. One leg over the other and she continues talking to the copper. The lead filled teeth appear at the officer’s every smile. He keeps staring at the nurse’s legs…I sit back on my chair. Meanwhile a skinny gipsy girl arrived. Her hands are violet from the outside cold. The assistant is still in front of his computer. In every minute or so, the sound of an American action movie reaches my ear. I’m starting to loose my patience. The one sitting next to me, notices that I want to ask the assistant a question. Oh, please don’t bother him. He is working. I raze my eyebrows. Working my ass. He’s watching a movie. I get up and approach his desk. He’s about twenty-five. It’s visible that personal hygiene doesn’t really concern him. His hair is all around the place, and his teeth didn’t really see a toothbrush lately. Under his dusty eye-glasses, his eyes follow the movie. He doesn’t notice me. I cough two times. Sorry, but when will the doctor arrive? – He looks at me. I can see that he is controlling his rage. How could I allow myself to bother him? He mutters something. He’ll come…


2008 nov. 11

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s