„Álbá nyéágrá” és egy román felirat

Egyre gyarapodó utazásaim során mindig alkalmam adódik új arcokat megismerni és nemcsak. Sajnos sokszor egyes események kritikán aluliak és soksyor elgondolkoztatnak, hogy valójában mért is ennyire pocsék Románia imidzse Európa többi részében.

Kezdjük a cím második részével és a képen található román feliratú táblával. Azok akik nem tudnak románul, a felirat a következőt tartalmazza: Kérjük szépen az illemhelyet használni. A speciális helyeken kívül való vizelés 30 euróval büntetendő. Nem újat mondó tábla. Csak egy a gond. A tábla épp Ausztria kellős közepén található, egy ottani benzinkút kerítésén. Spanyolországba tartó buszomon szerencsém adatott minden rendű rangú néppel összeverődni. Végül is az ötven fős buszban egyedüli turista voltam mindkét irányban (ja, elnézést lehet még volt egy-kettő). A nép többi része pedig az „eperszedők” (más néven kapsunárok) népes tömege.

Miről vallhat ez a pár sor? Ausztriában egy egyedül álló román felirat. Sem németül, sem angolul, sem magyarul kiírva. Csak románul. Valami oka csak volt az illető benzinkút tulajdonosnak a táblát kifüggeszteni. Bármi is volt az oka (lehet, hogy egyesek nem ott végezték el kis dolgukat ahol kellett volna) a tábla rendkívül rossz száj ízet hagy az arra járónak. De hogy a kedves olvasó is megértse, hogy itt mekkora számú tömegekről is van igazán szó egy kis alapfokú matematikát alkalmazunk. Átlagosan 1O ötvenfős busz húz félre egy ilyen pihenőhelyen. Ezek csak ugyanahhoz a céghez tartóznak. Ezenkívül még számos cég foglalkozik utas szállítással. Az illető cég egész éven keresztül napos járatokat szolgáltat. És a buszok mindig színültig tele. Napi ezrek mozgatják meg a közel 8OO ezres Spanyolországban dolgozó romániai munkás tömeget.

És lehet az elején az ember kissé undorodva néz bizonyos emberekre, akik talán nem jártak amolyan központi iskolába mint ő, vagy szülei nem tanították meg a jó modorra. De mindez egy pillanat alatt eltűnik amikor az ember meglátja a szeme előtt lezajló modern tragédiát. Kétgyermekes fiatal asszonyok keresik fel a már két éve haza nem térő férjet. Két-három napos kínos utazás választja el őket a szeretettől. És bevallom nem könnyű negyven nyolc órán keresztül egy széken ülni. És én csak egy amolyan potya turista lennék. Öltöztesd gyermeked, ügyelj a cuclis üvegére, minden órában elmenj vele a vécére, ügyelj arra, hogy ne rosszaskodjon és közben még próbálj pihenni is egy cseppet. Hatvan évet elmúlt öreg asszonyok földagadt lábakkal keresik a Karácsonykor még haza nem térő fiúkat és szüleik nélkül felnövő kamaszok keresik fel anyjukat. És sorolhatnám az egyéni eseteket…

Persze ugyebár ez nem elég. Hál’Istennek másodrangú EU-s polgárokként az ember sok minden mást is el kell viseljen. Ilyen a magyar határon való átkelés amikor kibontatják egy egész busz csomagjait és te megúszod, mivel magyar a neved és két szót magyarul váltasz a határőrrel. Vagy a könnyebbik eset a fejenkénti 5 euró „tejpénz”, amit a határőr szépen a zsebére vág. Ezután már csak a spanyol határőrök félrehúzatása hiányozhat.

És gondoltam, hogy a nyomorult spanyolországi munkásnak, vagy az őt fölkereső családtagnak mindez eléggé elkeseríti az életét. De nem elég ugyebár.

Most térünk a cím első felére. Az álbá nyéágrá annyit jelent, hogy fekete fehér. Egyszerű játék. Három csésze van és egy kis golyó. Az illető ki kell találja, hogy melyik alatt van a golyó. ÉS akkor itt jön a kis maffia rendszer. A busz megáll a pihenőhelyen. A gyorsan beszélő alak már is jön az asztalkával és ordibálja, hogy 1OO eurót lehet nyerni. A tömegből az egyik cinkosa meg is nyeri a pénzt. A tudatlan asszonyhoz megy az illető. Megkérdi ha van-e pénze. Csak 8O-am van sajnos, de nem játszom – és a zöldfülű játékos fölmutatja a pénzét. A tag megfogja kezét és akarata ellenére bevonja a játékba, amit persze elveszít. Hiába ordítozna az asszonyka, mert a fal mögött négy-öt darab száz kiló fölötti börtön töltelék lapul. De ez az enyhébb esett. Nem ritka amolyan eseteket hallani, hogy a szerencsétlen munkásnak elállják utját és zsebéből kiszedik összes pénzét. Ami sokszor az ezer eurókat üti. Erről érdekes módon még az osztrák rendőrök sem tudnak, a busz utasai nem tesznek semmit, hiszen senki sem kockáztatja saját bőrét.

A még érdekesebb tény csak most jön. Véletlenül megakad a szemem, hogy a sofőrnek valaki vacsorát fizet. És a tag nem más, mint az egyik cinkos. Tehát még a sofőr is benne van!!! Ő viszi az utasokat a kitervezett pihenő helyre. Ott akasztanak le a kupecek, akik könnyen bevasalnak egy esti 500-1000 eurót attól, aki nem is sejti, hogy ott mi megy végbe.

Sajnálom a nyomorult munkást, aki mint egy állat dolgozik a negyven fokos melegben, hogy eltartsa családját, de ugyanakkor nem csodálkozok országunk pocsék imidzsén. Mert hiszen a tábla is csak az otthoni utasoknak szólt illetve csak a romániai buszok mellett láttam az álbá nyéágrásokat. Ezt már csak az amolyan történetek tetőzhetik, hogy-hogyan verik szét a románok a marokkóiakat Barcelona utcáin. Ki tudja. Valamikor lehet majd fehérnek fognak minket nézni és nem feketének, de ugyebár Teréz Mama sem ment fel a mennybe mindenki szeme láttára.

Kolozsvár 2008 aug. 3

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s