Rehabilitáció

 

…Lábaim már a kolozsvári járdákat tapossák. Csak szuszogásomat és a minden három, négy percben váltakozó új dalt hallom. Nem figyelek igazán semmire. Emberek, autók, tömbházak és fák mellett száguldok. Az Oude Gracht vízét már a Marasti-téri tó váltotta föl, a Parnassos-i élet a tömbházam szűk szobájává zsugorodott és a sokszor idétlenül mosolygó szőke holland bringást egy rágózó és mánélét hallgató, vadonatúj kocsit vezető tag helyettesíti. A tó partján fekvő síró fűzek még az utrechti csatornák emlékeit hozzák vissza, de a háttérben terülő otromba bevásárlóközpont már jelzi, hogy hazajöttem. Lábaim tapossák a Kolozsvár porát, de gondolataim még mindig a csatornás város szűk utcáin kószálnak. Még néha találkozok valakivel és megosztom vele elmúlt évem egynéhány történetét, de inkább megtartom magamnak. Érzem, amint lassan elzárom ezt a kincset magamnak és próbálok tovább tenni rajta. Még minden emlék túl erős hisz alig ért véget az ideiglenes álom. Valami bennem már nem kívánja az itteni életet. Mosolyogva járok a fölújuló központban és boldogan leülök egy teraszra miközben egy régi ismerőssel fogyasztóm el üdítőm. De valami bennem nem nyugszik. Érzem, amint szárnyaim lassan újból letörnek. ÉS elzárom őket. Még egy pár hét és újból úton leszek, de a Parnassos még bennem tombol.

 

    Kolozsvár 2008 július 9

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s