Mi történik amikor…

Mi történik amikor életed már oda jut, hogy mások kell felhozzák a figyelmed arra, hogy saját életedet utálod…. Hol csesztem el megint a dolgokat? Életem oda kezd megint eljutni ahol ezelőtt egy évvel állt. Egy mély üres semmibe torkollik mindaz amit teszek és már semmiben sem lelem örömöm. Már kimásztam a végtelennek tűnő szakadékból és gondoltam, hogy innen arra csak mászni kell. És megint megcsúsztam. Lábaim már nem érzik a szikla sarkait, kezeim már lágyan ellazulnak és a mélybe zuhanok. ÉS ismét csak zuhanok. Nézem, amint emberek szempillantás alatt tűnnek el mellettem. Látom, amint mindazon emberek akiket megszereztem szempillantás alatt eltűnnek és zuhanok a mély fekete semmibe. ÉS rájöttem már hetek óta, hogy mindez ide vezet és mégsem tudom megfékezni. Nincs egy gyökér amibe megkapaszkodjak, nincs egy darabnyi szikla a lábam alatt, nincs egy hirtelen szellő ami felkapjon. Egy kőkemény burában zuhanok és csak egyre gyorsulok. A kőkemény falak amik lehúznak és terhük csak egyre nő. A sebesség megkétszereződik, háromszorozódik….esek…12-öt ütött az öreg Dóm. Irtó hűvösek a ma estéli utcák. Irtó hűvös és hideg minden. A fény már nem tud falaimon áthaladni. Elzárkóztam. Mindazt hetek alatt seggbe rúgtam, amiket hónapok alatt harcoltam ki. Már 6 napja nem beszéltem tulajdon anyámmal. És nem mondhatom, hogy nem kaphattam volna időt, mert nem így tevődik fel a kérdés…erre nem időt kell szerezni, ezt kell érezd. Vannak dolgok az életben amire nem időt kell kapni. Ilyen a ma este elvesztetett barátnő, az elveszendő ismerősök és az elhanyagolt családtagok. Ilyenek az emberek a levelezőlistámon, akik már nem kattintanak rám. Ilyenek a most elveszendő otthoniak és itteniek. Azok az emberek, akik miatt valamit is ér az életedet és azok akik lehetővé teszik, hogy valamit is leírjál. Zuhanok mellettük. Szélsebesen. Már nem tudom mivel hadakozom és mivel küzdöm. Percek alatt emberek bizalmát tudom megnyerni és még sebesebben tudom mindezt seggbe rúgni. Valami már üres odabent. Nem is fáj. Nem is mosolyog. Csak ül és pislákol. Közömbösen és meggörnyedve ül…Tiszta a ma estéli ég. A csatorna vize semmittevően figyel. Már ő sem szól hozzám. Az oszlopok fénye is halványabb, mint máskor. Az öreg torony őrködik minden felett. Szürke ablakai már nem szólnak hozzám…Elfáradtam. Mar alig-alig ütöm a billentyűket. Közömbös lettem. Attól amitől annyira féltem, újból utolért. És már nem fáj. Érzem, amint kezdek kiégni. Már saját életemet sem tudom elviselni. De nem fáj. És ettől félek a legjobban…. Ülök meggörnyedve egy szürke városi padon, a csatorna felett. És lassan rakosgatom szürke tégláimat. Szépen elhelyezem őket. Elsimítom a maltert, majd derékszögben egymásra rakom. A fény minden új sor téglával tompul. És tompul… Ujjaim jéghidegek és egyre hűvösebb az est. De nem érzem igazán. Nem fáj……

Utrecht 2008 május 26

3 responses to “Mi történik amikor…

  1. ne enged h a falak tovabb rakodjanak szalj szembe veluk…lehet nincs fizikai idod de az ido kerdese egy relativ kerdes mint minden mas.Probalj kuzdeni az ellen ami hatalmaba kerit, az emberek akik szeretnek csak egy apro jelt biztatast varnak…Amugy gyerekesen fogg hangzani de a majus kozepe es junius egeszben a stressz honapjai es nem kimel senkit se gyereket se fiatalt se felnottet.Senkit.A falakat magunk epitjuk vedekezes kepen es mit tesznek ezek a falak? csak kart, csak szenvedest okoznak…Az ember csakis maga epitheti de csakis maga rombolhatja le oket…ne engedd h eluralkodjon rajtad a kozomboseg…mert olyanoknak artasz akiket szeretsz…ezt muszaly volt elmondanom…bocs ha hosszadalmas es faraszto vagyok

  2. …emberek a levelezolistamon ram sem kattintanak..ismeros helyzet:P:D

  3. Ugyanígy éreztem én is, amikor illusztrációt kerestem a neten a blogomhoz, s így megtaláltalak téged.
    A gyökerek nem lehetnek kapaszkodók a zuhanásban, azok csak sebeznek tovább. A szeretteink halkan motyogva löktek a szakadékba és csak elítélően pislognak, ha látják, hogy képtelen vagy egyedül kimászni. Csak az a valódi társ, aki a kezét nyújtja vagy utánad is ugrik. Kevés van belőlük, s talán nem is azonnal cselekszenek, de mindig ott vannak.
    Tartson benned ki ez az érzés, mentsen meg ez, ha rosszra gondolnál.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s