Tivolituin

Hm…kissé elhanyagoltam a bloggom az utóbbi időben. Nemcsak a bloggom, de körülbelül mindent és mindenkit az életemben. Nincs kedvem felsorolni mindazokat, amivel Murphy megcseszett az utóbbi hetekben, de rájöttem valamire…Rakom a f…t az egészbe. Ezt így simán kimondom és megengedem, hogy a pontokat ti sajátok magatok töltsétek ki. Épp B. Eszter bloggjára ugortam pár percig és észrevettem, hogy ezen a héten ő is épp a perverz kis Murphyvel hadakózik. Hát van egy üzenetem Murphynek. Legközelebbi alkalommal, ha meglátom jól t…n rúgom, de úgy hogy a Holdig meg se álljon. Meguntam már a nagy élet filozofálásokat, a folytonos stresszt és gondokat és ugyebár ne beszéljek az újabb épülő falamról. Kész, nincs kedvem újból falat építeni. Odajutottam, hogy annyit nyavalygok az utóbbi időben, mint egy szaros vénember. Talán még többet. Mintha éppen akkora gondjaim lennének. Mintha mindezen már nem mentem volna át párszor….Most itt ülök a bentlakás melletti kis kertben. A Tivolituin-ban. Mellettem valami jó nagydarab holland lányok fecsegnek. Az egyik még eléggé elfogadhatóan néz ki. Spanyol zene a gépemen, a Nap is már rég fent az égen és egy hűvös szellő bizgeti frissen mosott hajamat. Máris a Barcelonai és Szicíliai heteken jár az eszem. Kedvem van újból élvezni mindazt amit csinálok. Meguntam gondterhelten felkelni, nyavalyogni, bulikat lefújni és meguntam, hogy maholnap odajutok, hogy már egy nővel sem tudok elbánni, mert jobban szeretnék aludni. Ki tudja mi van a természetemmel, de mindig felébredek, hogy körbe veszem magamat falakkal majd kezdem magam összetojni, hogy nem látok a túloldalra és néha-néha valami halvány fény átbújik a téglák között. Lehet a lüke vízöntő természetemből fakad, (nem mintha hinnék én ilyen hókusz-pókuszokban) hogy gyakran szépen felzárkózom szürke tornyomba és szépen Kőműves Kelemenként rakosgatom a téglákat magam körül. Nahát most megint ki akarok tolni az asztrológiával. Lesz ami lesz. A gondok, majd úgyis megoldódnak. Gondoltam megtanultam magam elválasztani gondjaimtól, de úgy látszik valami kis csillag ott fent nem így akarta (vagy talán balfasz voltam és nem vettem észre hamarabb, hogy milyen irányba haladok)… Szóval egyedüli teendő valóm most, hogy tovább delektáljam szemeimet a szemben lévő holland szőkén, megszagoljak egy virágot (de lehet fejbe ütnek, hogy mért téptem le), elmenjek egy jó nagyot bulizni (na és ki tudja mi lesz még buli után), kissé leromboljam Kőműves Kelemen falait és rúgjam seggbe Murphyt, hogy majd ott fönt beszéljen az asztrológiai csillagaimmal (lehet velük majd jobban kijön mint velem.) Nahát és e pár sor végén odajutottam, hogy mosolygok, kezd visszajönni a humorom és mindenáron meg akarom találni Murphyt. Enjoy the SUN people…és a többire fittyet se hányjatok egy jó darabig. Csüssz.

Utrecht, 2008 május 23….a Tivolituin-ban épp Murphyt kutatva 😀