Májusi esték

…Már félig üres sörös üvegek ülnek hanyagul a hamuzók mellett és figyelnek. Két hamuzóból szállingózik lustán a fehér cigi füst. Tucatnyi emberi hang keveredik a fölszálló füsttel miközben Varuj újabb történetét hallgatjuk….Semmi filozofálásra nem kerül sor hiszen nem is ez a célunk. Mindenki már a mindennapi gondjával küzd, de ez a pár óra másról szól. Régi és új történetek sora töri meg folytonos kacagásunkat. Bármennyire is telnek az évek mégis pár óráig visszatértünk licista éveinkhez és minden kis elmesélt eseményen hátra dőlünk székeinkben és kacagunk. És jól esik nem szárazon arról kérdezősködni, hogy kinek miként alakult az egyeteme vagy a munkahelye. Lehet épp egy nem régi részegség, foci meccs vagy netán egy bulgár csajról szóló pikáns történetek fognak le mindnyájunkat. Körülnézek kissé. Érzem a pár korsó sör hatását, de jó újból együtt látni mindezen embereket. Tudom, hogy mindenki már más a mindennapjaiban, de pár óráig ugyanazon lüke tizenéves kölykökké válunk mindnyájan….

Hazajövet körülnézek. Még nem telt el egy év és mennyire megváltozott a város, az utcák és már az emberek is. Bárhogy is mondanám, de meggazdagodott a város. Figyelem az embereket, amint már sokkal több pénzt szórnak ki pénztárcáikból. Eddig még nem látott idegen autók zsúfolják a felújított utcákat és a legdrágább teraszokat is színültig megtömték az újgazdagok. És érzem, amint valami kezd lassacskán elveszni… Pár napja, hogy leszálltam a repülőtéren és hiányoznak már a rozsdás holland bringák, hiányzik a bringás üzletember, aki nem fitogtatja a vadonatúj Ferráriját. Hiányzik kissé az emberi szerénység, ami hangtalanul elhagyja a várost. A mostan gazdagodó kelet, ahol még sokan nem tudnak mit kezdjenek az új vagyonukkal, ahol valami olyan kezd eltűnni amit sok nyugati most kezd igazán felfedezni.

…Figyelem a feketén zöldülő fák mögött álló oszlopot, amint narancsban füröszti az éjjeli szellőt. A Szamos menti város pislákol lábaink alatt. Érzem amint halvány zöld sálja nyakamhoz simul. Didergünk… Az est hűvösen nehezedik ránk, amint fázós testeinket öleljük. Kérdezném magamban, hogyan került ez a lány karjaim közé, de inkább örülök a válasznak…Kezeimbe veszem sima arcát és engedem, hogy bársony fekete haja csuklóimra bomoljon. A számtalan csók után megengedem magamnak, hogy egy percig figyeljem fiatal arcát. Fekete szemei huncuttan néznek a sötét szempillák mögül. Érzem benne a vad fiatal erőt. De még várni kell. Még pár hónap amíg újból a Szamos menti port fogom taposni. A kezeiben átfolyó erő magához szorítja egyre jobban vaduló testem…Ujjaim lassan elérintik pirosló ajkait. Figyel. Szemeit félig behunyja, félig még figyel. Leheletem közeledő hullámát érzik ajkai. Elkapom fejem. Rám néz. Vad. Egy hirtelen csók. Hátamba markol. Üldöz. Visszavonulok. Támad. Támadok. Visszavonul. Üldözöm. Hátába markolok. Egy hirtelen csók. Vad. Rá nézek. Elkapja fejét…Szelíden megsimogatom arcát. Fejét mellemre helyezi. Hajának illata már az esti szellő. Narancsban úszik az estéli fátyol. Didereg. Szorosabban ölelem. Kezével ujjaimmal játszik. Fejét vállamra helyezi. Megcsókol. Hazaindulunk….

Kolozsvár 2008 május 14 hajnal

Advertisements

One response to “Májusi esték

  1. A lenyeg az, hogy akkor ketten voltunk, ket onzes titkos parbaja, a valodi az, hogy rovid ideig meg mashova tartozol…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s