Dortmund Hbf

Pár perc múlva éjfélt üt az óra…Egy kék egyenruhás jegyellenőr ül mellettem. Negyvenes éveiben járó középkorú nő. Unott és láthatóan fáradt. Pár másodpercenként cigarettáját emeli szájához, miközben az előtte levő vágányt figyeli…Naar Brussel?! – kérdi az egyik siető alak a piros és fehér Intercity-re mutatva… A nő egy pillanatra fölállt. Eldobta cigarettáját. Fejét bal tenyerére támasztva hallgat mellettem…Egy újabb vonat érkezett. Több helyről hallom, amint a csomagok műanyag kerekei a téglákon tovább haladnak. Szürke kabátos férfi dobta el műanyag üvegét. A jegyellenőr rám néz. Felkel és kezeit zsebre vágja….Egy cigiző afrikai alak jelent meg és erre arra járva vonatára vár…Egy német nyelven beszélő alak jelenti be a következő vonatot. A kalauz asszony táskáját vállára vette és eltávozott. Megérkezett a munkahelye….Két emeletes vonat. Egy másodosztályú vagon belsejéből néznek rám az üres kék székek….Még négy óra, amíg kinyílik a repülőtér és még nyolc óra, amíg fölszáll repülőm. Több, mint négy hónap után újból hazafele sodor sorsom…Egy hirtelen vonatfütty és az előttem fekvő piros vonat lassan megmozdul…Meglepetést szántam bátyámnak. Hisz nem minden nap végzi el az egyetemet egyedüli fivéred. Legalább ennyit megérdemel. Lábaimat hanyagul szürke táskámra teszem. Mindjárt éjfél. Nem nagy ajándékokkal térek haza hisz se időm, se helyem, se pénzem most ajándékra. A téli holmik terhelik a táskámat. Barna borítós könyv szunnyad a táskán. Nem igazán szól most hozzám. Kissé letettem. What is the what? (Mi az a mi?) Spanyol kollégámtól kölcsönkért könyv. Egy szudáni fiú háború által földúlt élete. Ő fog most engem hazakísérni és a tucatnyi szám az mp3 lejátszómon… A nap melege is már pár órája kezd szétfoszlani és egyre jobban érzem az est hideg tapintását…Egy kétségbeesett fiatal asszony rohangál a vonat mellett. Nem igazán találja a megfelelő vagont. Újból kiürült az állomás. Számítógépem eleme is még egy fél óráig segíthet, majd újból Achak szudáni fiúval fogunk társalogni. Négy és fél hónap után újból hazatérni. Felkészültem rá, de még mindig holland életemhez kell visszatérjek. És már kevesebb, mint két hónap választ el holland tartózkodásom végétől. Sok szempontból félek attól ami rám vár. Hazatérni egy olyan világba, ahol sok minden változott, de sok minden és mindenki ugyanaz maradt. Mire készüljek fel? Talán közömbösen elkerülöm a választ erre a kérdésre, de már egyre gyakrabban lakózik az elmémben. Miközben órák hosszát rakom unottan a polcokra az új termékeket millió egy helyre elszállnak gondolataim. ÉS egyre gyakrabban minden erre a kérdésre szűkül. Mi lesz majd? Mi lesz, ha mindenki ugyanaz maradt, de te megváltoztál? Még közömbösen elkerülöm a választ, hiszen úgyis nemsokára át kell ezen is essek. Addig még örvendek mostanra már megterhelt utrechti életemnek. Mért is ne. Emberek jönnek és mennek. Városok, épületek, falak és szobák, ágyak és ölelések sorát hagyom hátra miközben újak fele nézek…Még egy pár elszáguldó vonat töri meg az estéli csendet. Egy cigiző asszony köhög a másik vágány mellett. Két perc múlva éjfél. Még jó pár óra. A három energia ital még nem érezteti hatását, de nem tudok elaludni. Minden értékes holmim nálam van. Tehát valószínűleg egy kávé fog következni. A táskám jobb kezemnél szunnyad és várja, hogy újból hátamra kerüljön. Éjfél…

Dortmund 2008 május 7

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s