Másodrendű ? Harmadrendű ? Hányad rendű?

…A reggel értem haza Londonból. A városról csak annyit, hogy lenyűgöző és bármerre lépsz látod, hogy a világ legnagyobb birodalmának volt székhelye. De ez most nem igazán érdekel, hiszen van elég turista információs központ Londonról… Hogyan látnak minket a nyugatiak, amikor a határukon átlépünk? Visszajövet, az Eindhoven-i repülőtéren kellett ismét holland földre lépjek. Előttem a világ minden pontjából különböző népek. Afrikaiak, indiaiak, ázsiaiak. Európa minden országából valaki. Nem messze tőlem egy csapat brit. A csapatról csak annyit, hogy azon emberek közé taroztak, „akik sok mindent elvártak az élettől és sokat megvalósítottak”. Most haladnak a középkor fele, majókban álltak 5 fokos melegben. Félig csorbák, hosszú hajúak, meg szakállúak és a vállukon egynéhány tetkó ékesedett. Életük eme fontos pontjában, amikor már családot kéne karban tartsanak, ők 15 évesekhez illő fejjel és röhejjel jönnek Hollandiába. Na találjuk ki mit akarnak? Jointot és amszterdami kurvákat. Logikus. Tehát az ipse útlevelén egy gyönyörű címer jelzi, hogy Ő nagysága angol anyánk országából való. A holland ellenőr mosolyog, megnézi az útlevelét és átengedi. Következik az afrikai, indiai és ázsiai. Szintén mosoly és épp megvizsgálják a fotót. S akkor következünk mi ketten Sorin-nal. A külsőnkről csak annyit, hogy egyszerű sportcipő a lábainkon, farmer gatya és kabát. Az arcunkon se nem tetkó, se nem piercingek sora. De a bibis kis piros füzet a zsebben. Az útlevelet illedelmesen az ellenőrnek adóm és mellé csatolom a holland tartózkodási engedélyemet is (ami persze, hogy csak nekünk bulgároknak és romániaiaknak kell), hogy ne legyenek gondok. És következik a reakció. Semmi nagy cécó vagy veszekedés. Csak a mosoly eltűnik az arcról, átlapozza az útleveled (még akkor is ha látja, hogy az engedélyeden írja, hogy tanulmányi okok miatt élsz országukban), majd valamit egy számítógépbe pötyögtet, egy UV fény alatt átfuttatja és kezedbe nyomja előbbi mosoly nélküli pofájával… Két lehetőségem van. Illedelmesen mosolygok, hogy lássa, hogy műveltebb vagyok, vagy ugyanolyan közömbös pofával elveszem az útlevelem. Meguntam már a sok haszontalan mosolyt. Útlevelem elvettem, jó csúnyán megnéztem és eltávoztam semmi köszönés nélkül. Az anyját a szarházinak. Tehát előttem életüket elcsesző középkorú trógereket átenged egy mosollyal és ez így volt az afrikaival is és az indiaival is…. engem pedig szempillantás alatt lekezel? És akkor mi a nagy EU-s új tagállamból meg kell alázkodjunk és mosolyogjunk? Mégis hányadrendűek vagyunk? Másod, harmad….utolsók? Semmi gondom az EU-val. Sok minden jót látok benne, de már megsokaltam ezt a magatartást. Tehát a Franciaországban született, marokkói kölyök európaibb, mint én, akinek az ősei védték a fél Európát töröktől és tatártól?

Mindez most indulatokkal teli pár mondat. És lehet túl általánosítok, de hagyjuk már abba a megalázkodást és a román határőrök hagyják már abba a seggnyalást….Csúnyán néznek rád a határőrök az útleveled láttára? Emeld fel a fejed és fitymáld le te is őket…Egy idő után már megunja az ember és lehet ők is.

Utrecht 2008 április 17

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s