“GAZDAG KOMMUNIZMUS”

 


clipboard01.jpg

 

….Valahol Eindhoven és Maastricht között… Luxemburg fele stoppolunk és szerencsére egy újabb autó akadt. Kint már minden nyugovóra tért; a Nap is már elbúcsúzott és valahol az egyre növekvő felhőtömeg mögött elbújva keres magának egy megfelelő felhő takarót. Előttünk az egyik hibátlan autópálya, amelyen emberek ezrei térnek haza. Hiszen már véget ért nekik is a munkanap. Az előbbi napok fáradtsága is kiüt rajtam és az álmok világába merülök. Az első ülésen épp Adela folytat egy egyre érdekesebb párbeszédet a sofőr ülésében ülő 4O év körüli újabb megmentőnkkel. Félig meddig már ébredezek, amikor egy általam még nem hallott kifejezés megüti fülemet…Talán nevezhetnénk gazdag kommunizmusnak is. Talán a holland társadalom kezd ellustulni és egyre puhányabb lesz… és a három gyermekes apa folytatja előbbi véleményét a holland társadalomról. Gazdag kommunizmus?!! – még efféle képen nem hallottam valakit egy nyugati társadalomról nyilatkozni. És ezen elgondolkozva nem állhatom meg, hogy ne keressem az érveket e eléggé merész kijelentés alátámasztására.

Most nem olvasok sem Marx sem Engels után, sem Trockij vagy Lenin nem érdekel. Egyszerűen a mellettem élő emberek szavaiból és saját tapasztalataimból próbálok egy minél színesebb képet festeni a holland társadalomról.

Ne kezdjük a történet és a történelem kezdetével, de azért két szó essék erről az országról és népeiről. Idő számításunk körül germán törzsek kezdik a vidéket meghónosítani. Először a frízek (mai napig megőrizték nyelvüket és az egyik tartomány is nevüket viseli Friesland) majd később a szász és frank törzsek özönlik el ezt a vidéket. A római harcok, a középkor és a flamand városok megerősödése nem igazán érdekel. Az igazi sztori valamikor a késő reneszánsz és reformkor idejében kezd izgalmassá válni. Ugyanis ha valaki megnézi Hollandia térképét a nagy eljegesedés után egy valóságos mocsárrá vált. A Rajna, Maas, Ijsel folyók itt torkolnak a tengerbe, eleven felszabdalva ezt a kis tenyérnyi földet. Később pedig az előrenyomuló Északi tenger is a Zuiderzee-t (Déli tenger, manapság a félig lecsapolt tó Ijselmeer) hozta létre. Nos mért is érdekelnek minket ezek a földrajzi és történelmi adatok? Mert az élőkörnyezetük meghatározta e nép karakterét. Ugyanis már az első germán törzsek is lápokat és mocsarakat csapoltak le, hogy új településeket létesítsenek, majd a reformkor idején az új szélmalmok segítségével egyre nagyobb víz alatti területeket tudtak visszanyerni. De erre valamire szükség is volt. Nem lehet egész városnyi új szárazföldet egy két ember segítségével visszanyerni. ÉS e-miatt már elég régen kialakult egy társadalmi szolidaritás a holland népen belül. Ez azzal járt, hogy mindenkinek megvolt a maga teendővalója, minden talpalatnyi földet beosztottak és maximálisan kihasználtak hiszen ha ezt nem tették volna meg tulajdon életük és lakóhelyük lett volna veszélyben. Ez egy talán mesebeli kis hangyabolyra emlékeztető társadalom alapjait tette le. Hiszen minden kis közösség meg kellett tanuljon együtt működni, a mellette levőt kisegíteni. A történet ugyebár tovább folytatódik és megint példátlan összefogást tanúsított ez a nép az 1953-as katasztrofális árvíz után. Moldvában elmossa a Szeret vagy a Prut a kis vályog kulipintyókat itt meg egy egész tengert próbáltak megállítani. És megállították. ÉS ahhoz, hogy mindezt elérjék egy svájci óraként működő rendszer kiépítésére volt szükség.

Most, hogy a történelmi hátterét megtaláltuk a felvetett problémának, nézzük csak meg a mindennapi példákat.

Az alábbi információ hallatára sokan otthon az utcára vonulnának. Az átlag holland pénzszerző jövedelmének felét (vagy lehet többet) az államnak utal vissza adók formájában. Amint előbb mondtam sokan otthon fellázadnának ez ellen. De mi jár ennek cserében? A világ egyik legjobb szociális rendszere. Ugyanis habár mindenki smucignak nevezi őket, a társadalom gondoskodik mindenkiről. Ez nem Amerika, ez nem vad kapitalizmus. Ha netán munkanélküli vagy az állam havi 8OO eurót biztosít egy minimális megélhetőséghez. Odaát az óceánon meghallhatsz éhen. Bármi is történjék ebben az országban veled, minden felülről fedezve vagy. Hihetetlen a biztosítás rendszerük. Az egyszerű hétköznapi példák. Kificamítod a lábad, rögtön sürgősségen ébredsz fel, ahol nem kell az orvosokat letejeld és szálódához illő körülményekben lesz részed. A bringád megkarcolja az útszéli Mercit. Semmi baj a polgári biztosítás mindent fedez. Öregkorodra az állami és magánnyugdíj lehetővé teszi, hogy egy kellemes (netán egy jachtos barbadosi utazás) öregkort töltsél el és ha netán erőd már nem engedi, hogy a vécéig eljuss, akkor egy kiváló öregotthonban lesz részed. Ez nem túlzás. Lehet úgy tűnik, annak aki ezt otthonról olvassa. Mindez egy rendkívül nyugodt társadalmat hoz létre. Hiszen végül is mindened biztosítva van és, amikor egy társadalom elérte ezt a fázist, akkor ugyebár mindenre jut idő (zene, művészetek, sport, utazások) és egy eléggé felvilágosult társadalmat hoz létre.

Most nem beszélünk a három millió bevándorlóról, hiszen alapjában mégis kapitalista ország, de úgy látszik a szocializmusból is átveszi, ami neki megfelelő.

…Eindhoven fele haladunk. Rövid kis luxemburgi kiruccanásunk második kisegítője kocsijában. Maholnap hatvan éves, önerőből tornászta föl magát a társadalmi ranglétra elég magas szintjére. Vadonatúj terepjáró belsejébe helyeztük el csomagjainkat. Az ember ilyen alkalmakkor nyer igazán egy valós képet egy országról, egy társadalomról. Hiszen azokkal beszélsz, akik mindezt átélik és nem egy turista kalauz mézes-mázos szavait olvasod. Eljutott élete azon pontjába, amikor már mindent megenged magának, maholnap nyugdíjazzák és már álmodozik a Curacao-i vagy Barbadosi öregkorról. Miközben erről-arról fecsegünk a társadalom másik részét is megismeri az ember. Pénze mint a tenger, tágas nagy lakás, a gyerekek már rég elvégezték az egyetemet, de valami mégis hiányzik. Már 3O vagy 13 (nem igazán értettem a néha döcögő angoljából) éve várja, hogy egy saját házat építsen magának. Ugyanis amelyikben most él, nem igazán az ő munkája. Hiszen mástól vette meg. A gond ott áll, hogy már évek óta várja, hogy egy darab földhez jusson. Kinézünk ablakunkon és km-nyi üres legelők, ahova százasával lehetne házakat építeni. Hát nincs elég föld? – kérdezzük kissé elcsodálkozva. Én is ezt kérdeztem. De ugyebár szüksége van az államnak mindenre. Hiszen minden darab földnek megvan a maga funkciója. Ha az állam szerint ennyi hektár legelőre van szükség, hogy az ország példás mezőgazdaságát eltartsa, akkor ennyire van szüksége. Hiába lenne hajlandó az illető nagyobb árat is fizetni. A közjó és a társadalom többi része megkívánja, hogy az a darab föld egy fontosabb célt szolgáljon, ami növelje az állam jövedelmét és kedvezzen a társadalom többi részének.

A dolgok azonban nem itt érnek véget. Ugyebár nem kérdéses, hogy otthon mindenki úgy épít, ahogy akar és senki sem csodálkozik ha két magán lakás közé egy hatalmas tömbházat ékelnek. Mindenkinek megadatik a lehetősége, hogy álmai házát megépítse. Lehet három emeletes, manzárdos, vagy egyenes fedelű, rózsaszín vagy épp hupikék. Itt kissé más a helyzet. Először is egymillió engedély kell, amíg elkezdheted házadat fölépíteni. Később pedig megszabják, hogy hány emeletes lehet, ha a háztető lapos vagy netán ferde kell legyen, a szín meg kell egyezzen a lakónegyed összhangulatával (általában szürke, vagy tégla színű); ha a vidék stílusa úgy kívánja meg, akkor csakis téglát vagy csakis fát használhatsz. Tehát végül is ugyanott vagy, mintha megvetted volna az állam által fölépített szürke, kis téglából épült és egyenes fedelű házikót. Hiába van meg a sok pénz, ha a társadalom rendje úgy kívánja meg, hogy a házad olyan kell legyen, mint a többié.

Utolsóként talán a tanrendszert említeném meg. Tanulmányi ösztöndíjak nem léteznek, a tanárok általában óvakodnak magas jegyeket adni és nem karolják föl azt, aki többet akar. Amint a Maastricht fele tartó családapa is mondta. Látom fiamat, hogy ellustul. Megelégszik az átmenővel. Nem törekszik többre. És meg is elégszik az átmenővel, hiszen egy olyan társadalomban, amelyik még a házad színét is megszabja nincs hely olyan valakire aki a többi közül kimagaslik. A diák nem is stresszeli magát hisz tudja, hogy az átmenővel is megtalálja majd helyét e kis hangya társadalomban és a biztosításai élete minden vetületét fedezni fogják. Otthon még minden bizonytalan, nem tudod, ha majd elég lesz a holnapi betevőre, ha eltöröd a lábad az orvos elvárja a kis borítékot és meg kell tanulj harcolni, ha valami jobbat akarsz.

Talán ez lenne a világ egyik kis modell társadalma. Sok féle szabadságot megad tagjainak (eutanázia, prostitúció, könnyű kábítószerek, nők teljes egyenjogúsága), de ugyanakkor korlátozza őket. Mindenkinek kiszabja teendővalóját és megadja a kis méhkaptárt, ahol majd ő is egy kis hatszögben helyet foglal. Az ország gazdag, társadalmi téren jóval más országok előtt áll, kis nemzetként a világ egyik legismertebb országává vált és mégis…valahol elmarad az egyén a társadalmi összhangulat javára.

Utrecht 2OO8 március 1

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s