Szülinap

… 6.57 perc. Már mindenki alszik és sajnos szegény Ludivinet kellett fölrázzam az ágyból, hogy kinyissa az ajtót. Ezer bocsánat…A folyosón több tucatnyi sörösüveg, étel maradvány és poharak. Valószínűleg újabb levelet küldenek majd mindenkinek, hogy kilakoltatnak, ha így folytatjuk. Nincs nagy valószínűsége. A fülhallgatókon keresztül Nelly Furtado hangját hallom… flames to dust… A Mc O’Connels ír kocsmába látogattunk el Martinaval és Rossanaval. Visszajövet mindenről fecsegtem és amikor kinyitottam a folyosó ajtaját…Parnassos állt előttem. Dimo középen egy tortával, amin egy virgonc gyertya égett. Több tucatnyi ember. Szótlanul maradtam, hisz nem számítottam erre. Mit mondhatok, csak azt, amit nekik is elmondtam. Egyedüli dolog, ami ebben az országban tart az a pár tucatnyi ember, aki egy Boldog születésnapot közben átadta nekem a csoki tortát és megkérték, hogy gondoljak egy kívánságra. Ezek az emberek, akikkel együtt élsz. Akikkel kacagsz, sírsz, egyetemre jársz, főzöl, feltápászkódol a lépcsőkön néha hajnal tájt. Mindent megérnek. Szempillantás alatt minden gondom a háttérbe szorult. Az egyetem, a mindig változó munkahely, a költségek, a balesetem…minden…mert sokan elfelejtik, hogy nem ebből áll az élet. Az emberek, akik körülvesznek, akiktől egy jó tanácsot elfogadsz és akiknek egy jó tanácsot szolgálsz…ők azok, akik életedet meghatározzák. ÉS nem tudod megállni, hogy most már 21 éves ú.m. férfi létedre ne fusson két könny végig szemeden. Akkor mondhatod magad szerencsésnek, amikor egyszer egy évben megadatik, hogy az emberek szemében egy pillanatig te vagy az ünnepelt.

Pár hónapja nem beszéltél hozzám és most gondolod, hogy olyan könnyen megcsókolhatsz?…Pár hónapja, hogy nem váltottunk igazán szót. Mért pont ma este? Sok mindenre nem tudok felelni még, pont mint arra se, hogy mért hidegültem el vele szemben. Nem tudom…Nem kapom a választ. Lehet az év végére kimerültem, lehet mindez szokatlan volt. Lehet bizonytalan lettem. Érzem, hogy elvesztettem magabiztosságomat. Nem tudom pontosan mi történik életemmel és nem is akarom talán igazán tudni. Néha érzem a biztonság hiányát…felelem. Megváltoztál, ez a válasz. Nem is érezheted magadat biztonságban... és magamhoz szorítom miközben ezeket mondja. Hiányzott melegsége. Kellett egy ölelés, egy mosoly és talán a közvetlen személyisége. Kényelmesen érzi valaki melletted magát – mondom, hisz kevese azon személyeknek akik előtt fel tudod tárni magad és érzed, hogy szavaid befogadó fülekre találnak. Korához képest túlságosan felnőttesen gondolkodik és talán ez is az, ami néha megragad benne. Gyöngéden simogatod bársony nyakát, miközben hajfürtjei omlanak ujjaidra…Egy újabb cigarettát vesz a kezébe és szemedbe néz. A percek órákká válnak. Hiányzott ő, hiányzott ez az érzés. Néha beszélgettek, néha nem, néha csak ölelitek egymást….Leheletem lassan eléri az övét. Játszmába keverednek. Végigszaladnak ajkaitokon, majd a nyak fele bukdácsolnak. Megérinti nyakadat, fekete haja homlokodon hullámzik, ajkad elérinti az övét. Pár hónappal először számtalan csókot vetettél ajkára és most úgy tűnik, mintha az első lenne. A percek órákká válnak. Már kezd virradni. Nem akarod elengedni, hisz nem tudod mikor látod még újra. A percek órákká válnak és egy utolsó csókot nyomsz ajkára…

2OO8 Február 17 Utrecht

 

Advertisements

One response to “Szülinap

  1. az ien bejegyzeseknel a kommentlehetoseget akar le is kene zarni…nem mintha rajtam kivul mas nagyon irna ehhez..de legalabb torom az agyam rajta, nem? 😛 kemenydio vagy, GASHI!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s