Hétfő hajnali gondolatok

Holland tartózkodásom felénél tartok. Öt hónap már a hátam mögött és még egy jó öt hónap vár rám. Furcsa egy optimizmus fogott el ez utolsó órákban. Lehet egy kis hasis hatása is közrejátszott, de az érzés valahonnan mélyebbről táplálkozik… A vizsgákkal nagyjából végeztünk és az estéli búcsú buli után elhatároztuk, hogy tucatnyian elmegyünk a csatornán fekvő hajóig. Egy valamikori régi hajó, ami most ’ coffeshop-ként’ szolgál. A padló nem a legegyenesebb, de mindezt pótolja a közel-keleti zenei aláfestés, a hangulatos asztalok, a mosoly a fiatalok arcán és az arab díszítésű lámpások halvány fénye. Minden asztalon egy sakktábla, egyesek römiznek, mások csak beszélgetnek, vagy épp füveznek. Az olyannyira szabályos és néha korlátolt ország most érezteti igazán, hogy felszabadít. Kellemes pár óra telt így el, miközben csevegtünk és kritizáltuk Marco-t vagy Danit, hogy talán a futárral kellett volna lépjen és nem a bástyával… Közben a véletlen úgy adta, hogy Sebi-vel is találkoztam, akit épp visszajövet ismertem meg. Gondoltuk mért ne menjünk el egy török gyorsétkezdébe és kóstoljunk meg egy török pizzát. Miközben az eledelt majszoltuk, három holland egyetemista lány tudakozott afelől, hogy milyen nyelven beszélünk, honnan jövünk és mégis mért Hollandiát választottuk…Pár füst hasis a Parnassos-i előcsarnokban és most itt ülök megint a gép előtt és pötyögtetek. Furcsa érzésekkel kezdődött az Új Év. Az egyik felén örültem, hogy újból folytathattam megkezdett holland életemet, de ugyanakkor megint hátrahagytam az otthont. Picur gondolata a fejemben, de ugyanakkor a lehetőség, hogy majd A. ölelése várhat amikor hazatérek. Válasszál? Mit teszel ilyenkor? Érdemes-e annak az illetőnek rád várni? Érdemes-e neked tervezgetni, amikor életed még annyira bizonytalan? Talán kicsit a sorsra és a véletlenre bízom mindezt. Addig túl sok idő és esemény fog lezajlani. Önzőnek érzed néha magad, de nem tudod lekötni még magad. Lehet a nyári szellő majd más áramlatokat hoz életemben, de addig még várnak itt a holland hónapok. A napot aligha láttam az Új Évben, de talán már hozzászoktunk az itteni szürke éghez. ÉS újból optimistán kezdek felkelni. Új munkahely akadt, új emberekkel, nyelvekkel és kultúrákkal, de ez is bizonytalan. Jövő héten valószínűleg már újabb munkahely és újabb emberek. ÉS előtted tárul ki a világ és az álmos szemhéjaid is egyre távolodnak egymástól. Közben elgondolod, hogy miféle emberként fogsz hazaérni. Még nem találod a helyed sehol és a bizonytalanság uralja életed nagy részét és mégis furcsa mosoly fogja el az arcod. Újból örülsz az életednek, újból tervezgetsz és ugyanakkor engeded, hogy arra fújjon a szél amerre kívánja… A Parnassos egy része hazaindul, de új kollégák fogják fölváltani őket. Újabb nevek, szokások, nyelvek, ételek. Talán még nem akarjuk a régieket elengedni és nincs kedvünk az újra, de megtanulsz ragaszkodni valakihez és ugyanakkor megnyugszol, hogy életedben az emberek jönnek és mennek. Jól fog esni majd egy véletlen összekoccanás a világ valamely pontjában és a tudat, hogy valamilyen régmúlt történet köt össze az illetővel. A világ tárul előtted és újból mindenhatónak érzed magad. Engeded, hogy a sors véletlen keze irányítson….Nem kell több gondolat ma estére, hiszen még csak most kezdődik igazán az Új Év.

Utrecht 2OO8 január 28

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s