Bevándorló

…Valahol Temesvár körül lehetünk. Az erdélyi hó és fagy már a hátunk mögött. Kint megenyhült a tél és a fehér takaró egy szürke pocsolyává változott… El kell üljön valaki kettejük közül. – motyogja egy érthetetlen angol és német keverékkel a sofőr asszony. Kicsit ideges lesz az ember, hogy mért pont az ő útitársát kell elültessék. Mert egy család ül a hátuk mögé és együtt akarnak lenni. Kicsit elhallgat az ember, leül és unottan kinéz az ablakon. Hátam mögé két kis gyerek ül, egy fátyolos asszony és egy velem egykorú tag foglal helyet mellettem. Nyelvük és külsejük szerint máris rájövök, hogy valahonnan a Közel-Keletről jöttek….Eltelik pár perc, majd mégis megtöröm a csendet. Honnan jönnek? – kérdem a mellettem levőtől. Kelet Törökországból – feleli a velem egykorú. Kurdok vagyunk és sajnos otthon a politikai helyzet csak rosszabbodott. Ő az édesanyám és a két gyermek pedig a testvéreim. – és a hátsó ülésre mutat. Az élet jó otthon. Pénz van, csak sajnos a mostani iraki helyzettel minden bizonytalan. – folytatja a barna arcú ifjú. És most hova mennek? – kérdem egyre nagyobb érdeklődéssel. Apám már Rotterdamba ment pár hónappal ezelőtt és ő fog minket megvárni.

Tovább folytatta a történetet az ifjú. Romániába érkeztek pár hónappal ezelőtt és menedékjogot kértek. Mindent hátrahagytak… egy családot, szokásokat, egy vallást és egy nyelvet visznek magukkal. És mennyi időre hagyják el Kurdisztánt? – folytatom kérdéseimet. Ó, azt nem lehet tudni…és kicsit elgondolkozott. A két gyermek hancúrozva nézett erre-arra, néha-néha meglökték a székemet amiért az anyjuk rájuk förmedt. Pár rajzfilm maradt még a számítógépemen és két órányi elem. Hát legalább vegyem el kissé a figyelmüket a harmincórás úttól. Csak a mellettem levő beszélt angolul és sajnos csak angol rajzfilmem volt, de a gyerekek úgyis nevettek a fura nyelven beszélő rajzfilmfigurákon. Megkérdezem ha megnézhetem okirataikat és kíváncsian figyeltem a piros könyvecskét, ami csak egy dologban különbözött az én útlevelemtől. Refugiat politic (Politikai menekült)…

…És körülbelül ez megy végbe egész Európában. Sokan elhagyják otthonukat mert kényszerítik őket, sokan jobb megélhetőséget keresnek. Európa arca folytonosan változik és habár egy toleránsabb világ mint az otthoni, sokan még nehezen fogadják el. Egy természetes folyamat ami sok évszázaddal ezelőtt is már végbement és sokszor a főszereplők a mostani angol, spanyol, holland, francia és német emberek elődei voltak. Toleráns Európa, de a tolerancia nem mindig azzal jár, hogy szereti is az ember az illetőt. Csak elfogadja. Ennyiből áll az egész. Ki tudja meddig fogadják még el? Európa arca változik minden szemszögből és ki tudja ha száz év múlva még egy szőke holland fog majd egy Goedemiddag-val köszönteni vagy egy barnább arcú ember fog majd megszólítani az utcán. A levegő mindenfelől toleranciát sugall, de néha egy sör mellett többet is megtud az ember. Nem mindenki kedveli őket. És sokszor látszik is…Integrálni őket? Az állam boldogul az elején, de később már a számok határozzák meg a menetet. ÉS ez történik egész Európában. Emberek milliói érkeznek minden évben és a számok csak növekednek… Utrecht utcáin járva ezernyi arc néz rád. Két bevándorlóval találkozhatsz, mármint ha az első csoportot lehetne bevándorlónak nevezni. Hollandiában született, hollandul beszél, az Ajaxnak szurkol de a külseje elárulja, hogy szülei már máshonnan jöttek. Valószínűleg török, marokkói, indonéz, suriname-i szülök várják otthon vagy netán az Antillákról jöttek elődei. Ők egyféle képen már integrálódtak, valószínűleg szüleivel még saját anyanyelvén beszél. Az egyre növekvő csoport pedig az, aki még csak most érkezik vagy nemrég érkezett és még töri a hollandot, otthon a falra tűzi zászlaját és valószínűleg a Besiktas-nak szurkol… Integrálni őket már egyre nehezebb. Hiszen nem ezrekről hanem milliókról beszélünk… A gyengébb anyagi helyzet, a közös kultúra, a bevándorló sors, a már ottani rokonok mind ahhoz vezetnek, hogy a nyugati város széleken mindenfele gettók jelennek meg. A frusztráltság csak nő. A most születendő gyermek elmegy iskolába, a hollandot már anyanyelvi szinten beszéli, de a frusztráltság az a háttérben lappang. Hiszen ő valahol egy szűk utcában lakik, apja valószínűleg egy gyárban dobozol és akkor ránéz a mellette levőre, akinek az apja egy irodában keresi meg a kenyerét és még a szűk Hollandiában is egy luxus kocsi áll az eléggé elfogadható nagyságú pázsitos udvarán…

Mikor lesz az a pont, az-az idő amikor ezek a milliók megmozdulnak? Nemrég francia városokban gyújtogattak, hollandiai törökök jogokat követeltek és bármennyire is úgymond „törekszik” az állam, hogy integrálja őket még sem lát az ember sok hollandot kézen fogva egy marokkóival. Egy kis-ország, egy második társadalom alakul ki a nyugati országokban. Második, harmadik…ki tudja hányadik.

Sokan mondják, hogy nincs még politikai erejük, teljes jogaik. De a megszületendő gyermek már állampolgár, már szerveződhet és jogilag egyenjogú az őshonossal. Otthon meg valószínűleg nemegyszer hallja szüleit panaszkodni. ÉS akkor lehet elgondolkozik, szervezkedik, lehet egy pártot hoz létre. Sok esélye nincs, hogy bejusson a Parlamentbe – biztos mondja majd egy őshonos. Pár millió szavazó már áll a háta mögött. Mozgósítani őket pedig könnyebben lehet mint az őshonost. Hiszen mi erdélyi magyarok is láthattuk az EP választásokon. Egész Európában a szavazó tendenciák negatívak. Alig negyven, ötven százalékos arányban fáradnak el az emberek az urnákhoz. Ez egyszerű matematika, amit mi erdélyi magyarok bebizonyítottunk már pár hónappal ezelőtt… Még egyelőre semmi sem történik, de nem kell majd elképedni, ha netán egy öt százalékos bevándorló csoport egy tíz százalékos arányt ér el valamelyik Parlamentben. ÉS ez már valami. Koalíciók születhetnek, a kormányzásba is beleszólhatnak és érdekeiket is megvédhetik. Kérdés, hogy képes-e az őshónos az új változásokat kellő képen elfogadni? Lehet frusztrált lesz, de ez a folyamat már végbement elődei idején, csak ugyebár fordítva. Nálunk otthon még távoli gondolat. Hiszen a román és a magyar is éppolyan őshónosnak érzi magát. De az életszínvonal emelkedik és talán a kínai vagy pakisztáni munkás már kedvezőbb a multi cégnek. A nyugati társadalom készülőben van már, nálunk pedig még csak évek múlva fog jobban elkezdődni.

S akkor elfogadja-e vajon mindenki, hogy Napóleon vagy Rembrandt országában, a „keresztény hit” védőbástyáiban szóljon a műezin reggel a minaretből és színesebb arcú miniszter képviselje az országot? A társadalom nagy-része már elfogadta, de érdekes módon mégis a „hagyományőrző” keresztény demokrata párt a holland politika nagyja. És ily módon egy hármas társadalommá válik majd Európa. Amerika már átesett úgymond rajta. A jogait védő bevándorló, az „ősjogait védő” őshónos és a közép-réteg, a „jogaikkal” nem annyira foglalkozó toleránsabb bevándorlók és őshónosok. Mennyire lesz toleráns Európa? Eddig minden, azt mutatja, hogy jobb irányba halad, mint az óceánon túli „óriás”. Remélhetőleg nem leszünk tanúi két oldalról is létrejövő szélsőjobb szervezeteknek. A kérdés, hogy elfogadja-e az őshónos, hogy az új ember is épp-olyan hazájának mondja az országot? Nehéz út hiszen más kultúra, más vallás, más történelem, nyelv, szokások… Vagy elfogadunk egy teljesen multikulturális európai társadalmat? Ha igen akkor elég sok ország az „egységes nemzeti állam” jelzőt ki kéne iktassa az alkotmányából. Persze, mint erdélyi magyar alig várná az ember, hogy ez otthon megtörténjen, de kérdés, hogy a csíki székely elfogadja majd az új multikulti világot, ha a negyedében egy kínai munkásokat foglalkoztató üzem épül? Akkor már ugyebár mi is kissé toleranciát kéne tanuljunk.

Persze, mondhatja az ember nagy banálisan „Hogy há’ menjenek haza, ahonnan jöttek”, de addig ameddig az itteni társadalom megteremti a körülményeket addig kéne kussoljon az illető. Hiszen melyik nyugati menne el vécét pucolni, utcát seperni, füvet nyírni és folytathatnám… Nálunk még mindez nem érződik, de ahogyan társadalmunk egyre fejlődik és elvárásaink is nagyobbak idő kérdése, hogy mikor fogunk mi is ezekkel a gondokkal szembesülni. ÉS a toleranciáról azért sok tanulni valónk van. Egy még szemeit mostan kinyitó társadalomban élünk otthon. Egyre jobban nyílik ez a szemhéj, de még eléggé álmosan néz. ÉS ha ez megtörténik, akkor talán mi erdélyiek kéne vezessük a folyamatot. Hisz sok nép él itt. Kérdés mennyire vagyunk mi igazán toleránsak? „Hiszen Árpád és Iancu atyánk harcolt ezért a földért!!! Mit keressen itt kínai?”. Érdekes folyamat lesz, de addig még várnunk kell kissé.

Talán azt Pierre és Joust már elfogadta, hogy Napóleon és Vilmos atyáik földjét másokkal is meg kell osztják, vagy csak mostan tanulják elfogadni. Mindig is összemosódtak a népek. Európában kissé könnyebben ment, hiszen a keresztre néztek sokan, de szegény aborigén és indián kicsit furcsálhatta a keresztet, épp-úgy ahogyan a Brüsszelbe nagy nehezen elmenő erdélyi Jankó is elcsodálkozik az ottani félholdon.

…Szerda éjjel az utrechti taxi állomásban… Kissé szemetes, nemrég csepergett, egy pár üres tasak játszadozik a széllel, mellettem két arabul beszélő taxisofőr… Megérkezik a pár éves Mercédesz. Nieuwegein-ba tetszik menni? – kérdem a vezetőtől. Még szerencse, hogy a cég fizeti az utamat a gyárig. Jó negyedóra után kilépek az autóból és az új ideiglenes munkahelyemre nézek. A Pally keksz és süteménygyár. Hát ezen is át kell esni. Alulról kell kezdeni, ha fel akarsz jutni. – mondom magamnak. Az ajtónál csöngetek. Pár perc várás után egy magas holland alak kinyitja az ajtót, kissé durván megkérdi, ha dolgoztam-e még ebben a gyárban és a kantin fele vezet. Egy hosszú asztal állt az szoba közepén. Egy kávéautomata, hűtőszekrény, poharak, egy kagyló és az asztal mellett pár szék. A holland alak kezembe nyom egy fehér köpenyt és egy sapkát. Kötelezően kell viselni. – és befejezvén hosszú és kedves mondatát kimegy az ablakon. Még egy negyedóra amíg elkezdem. Közben érkeznek a munkások. Nem csoda, hogy nem szőkék. Nyelvük szerint törököknek mondanám és kiderül, hogy onnan származnak. Keveset értek hollandul de érződött, hogy nem anyanyelvük. Mind középkorúak… Pár perc után még egy magamfajta cseh egyetemista érkezik…23 óra és elkezdődik a munka…Milliónyi keksz a futószalagon és száz meg száz megtöltendő doboz…Otthon cégnél dolgoztál, ide ösztöndíjjal jutottál ki, de csakis egy bevándorló vagy. Most legalább tudod kissé mit érez Nagy Ali, aki már húszon egynéhány éve itt dolgozik. Te csak pár hónapig kell itt éljél és egy kis költőpénzre van szükséged. Ő ebből a munkából egy családod kellett felneveljen… Két óra után rám néz. Ideje lenne szünetet tartani. Koffie, Koffie – mutatja többször…A konyhában helyet foglalok. Megiszok még egy kávét, hogy kibírjam reggelig majd Alira figyelek, amint egy szendvicset majszol. Kezdetleges holland tudásommal megkérdem, hogy hány éves, hova valósi és felelek egy pár egyszerű kérdésére… A pár perc eltelik. Az üzem vár ránk. A futószalagon szaladnak a kekszek, a kezek mozognak, a valószínűleg indonéz felügyelő ügyel arra, hogy minden jól menjen…A reggeli hétóra is megérkezik, a 65-ös busz. Naar Utrecht Centraal (az utrechti központi állomásig) mondom a vezetőnek. Drie en twintig (három euró húsz) feleli miközben pénztárcám után nyúltam. Az árakat már megszoktam, de örömmel nézek a kinti sötétbe tudván, hogy egy estéli munkámmal annyit megkerestem, mint otthon két hét alatt. A busz elindul, az új cseh kollégával pedig folytatjuk a beszédet a holland társadalomról… Mivel vagyok különb egy bevándorlónál? Nem sokkal. Mivel vagyok különb egy őshónosnál? Talán azzal, hogy most legalább tudom milyen bevándorlónak lenni. Majd ügyelj Jankó, hogy fogod köszönteni Lee pekingi barátunkat !!!

Utrecht, 2008 Január 11

 

Advertisements

3 responses to “Bevándorló

  1. ez a cikk mindenkepp jellemzo rad, Gasi baratom! mindig is nagyban foglalkoztattak a tarsadalmi problemak, es eleg jol atlatod a dolgokat..a cikked tetszett! foleg az “Arpad es Iancu atyank”-os resz :)) (mondjuk megjegyzendo a ket szemelyiseg elte kozti idointervallum – jo par szaz ev, ugyebar :P)

    Masreszt, mit ertesz azalatt hogy mi, erdelyi magyarok bebizonyitottuk a 40-50%-os reszvetelt a EP-szavazason? nem vok teljesen tisztaban ezzel az adattal..

    Az 5%-os bevandorlo csoport bejutasi 10%-aval kapcs nincs miert aggodnod egyelore, hisz egyelore egyetlen etnikai csoport sem eri el meg a felet se (2,5%)..de nagyon vszinu, hogy elfogja.

    Sok sikert a vizsgakon, kozben meg irogass!

  2. Marmint a tobbseg kis aranyban farad az urnakhoz es egy kis kisebbsegi mobilizacioval sokat el lehet erni. Ez volt otthon is a helyzet, hiszen a kisebbseg nagyobb resze elment szavazni. Nem voltam sajnos eleg ertheto.

  3. na latod, ezzel a resszel en is tisztaban voltam, csak kicsit osszekavartal..amikor ugyebar pont az erdelyi magyarsag csupan 40-50%at ertettem. Tobben voltunk, nem? vagy ez volt a max. Romania szinten a nepszavazason?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s