Vizsgák után

 

Fejemben egy joint, pár pohár bor és talán a kellettnél több füst Dimo bulgár honfitársam török pipájából. Lejártak a vizsgák és kezdődik a lazulás. Kissé kábultan ülök most itt. Minden nyelésemkor érzem, hogy a bal halántékom kezd szétrepedni. Nem is tudom valójában mért írok, de mért ne? Nincs nagyon miről írjak hisz az utóbbi héten nem sok minden történt a hírhedt Parnassosban. Mindenki szobájába bezárkózva készült a vizsgákra. A mindig életteli konyhában csak néha-néha fordult meg valaki. ÉS most egyből véget ért. Holnap már városszerte kihirdetett buli ígérkezik. Egy kis ízelítő a holland egyetemista életből. Nazdravé, Noroc, Proust, Skaul, Egézséget és sorolhatnám mindazt ami elhangzik egy pohár sör koccintásakor. Egy nemzetközi csapat, a világ minden sarkából. Nincsenek előítéletek és mindenki saját maga, hisz senkinek sem kell teljesítsen, senki sem ítéli el. Az alsó bentlakás konyhája, Dimo és Dan szobája… Sörös üvegek, egy két eltört pohár, egy kék és magas törökpipa, egy-két joint meg üresen heverésző boros üveg. Lazul a Parnassos. Készül a holnapi szórakozásra. Az utolsó hét komor és komoly arcain már mosolyok futnak végig és a TMF által szolgáltatott zene fergetege között fecsegő hangok. Ki angolul, ki bulgárul, ki románul, ki németül vagy netán épp spanyolul. Egy nemzetközi társaság, akit sokan elítélnének egy ilyen pillanatban, de egy társaság ahol nem léteznek előítéletek… A bal halántékomon még mindig duzzad az egyik ütőerem. Sokan tanulhatnának ettől a csapattól. Hisz csak egyszerű egyetemisták vagyunk egy idegen országban. Már az újévi tervek is elhangzanak. Többen Prágában. Mások Berlinben vagy az otthoni haverekkel fognak átlépni az Új Évbe… Nincs most igazán kedvem filozofálni, sem az emberi egzisztencializmussal foglalkozni. Pár légkör a fejemben késztetett arra, hogy írjak egy pár sort, hiszen mégis a Holland Napló része lesz ez is. A hétvégét már valószínűleg új csapattal fogom Kölnben tölteni. Kis lazulás. Majd azután újból a már megszokott kerékvágás. Már egy amerikai mesteri gondolata is kezdi mozgósítani az álmodozót. Most még képes vagyok minderre. Nem tudom lekötni magam. Folytonosan újat akarok, de sokszor hiányzik valaki melegsége és nehéz néha üres ágyban felkelni…. De nem tudom lekötni igazán magam senkivel és a futó kapcsolatok valahogy mégsem találnak hozzám. De én választottam ezt az utat. A jövő év otthon, azután valószínűleg megint külföldön. ÉS mért ne? Tudom, hogy sokaknak otthon nyugtalanságot és nem kívánt aggodalmat okozok, de csak így tudom érezni igazából, hogy ezek az emberek be sokszor hiányoznak még akkor is ha erről nem beszélek, vagy nem mutatom ki… Az utóbbi napokban új erő és új tervek ébresztettek fel két hét letörtségből. és újból kedvem van az újra… Talán ha a munkaengedélyemet megadnák még több új lehetőség tárulna elém. Most egyelőre próbálok minden napnak örvendeni hisz minden oly hamar véget ér… Még mindig lüktet az-az ütőér. Nemsokára úgyis le kell feküdjek hisz a holland kakas mindjárt elkezd kukorékolni. Hát körülbelül ennyi lenne a mai novemberi hajnalban… Nincsenek okos gondolatok, de nem is kellenek most. Kissé élvezzük minden nap új hozományát….

Utrecht 2OO7 Nov. 8