Holland vonat

vonat.jpg

 

…Előtted egy holland lány. Nyaka körül egy narancssárga sál, göndör barna hajából fehér arca néz feléd. Kék szemek, piros ajkak….az utrechti vonaton haladok hazafele. Pár óra az amszterdami fergetegben. Körülnézel. A lány mellett egy talán ötvenes éveiben járó, valószínűleg irodában dolgozó férfi. A modern kor egyik találmánya a kezében. Egy iPod… Egy pillanatra megállsz hiszen egy szakállas, hatalmas testalkatú ember ült le melléd. Mennyi arc, mennyi élet, mennyi gondolat. A bal felemen is már minden ülés foglalt. Két fecsegő szőke holland kamasz lány. Előttük egy haját már régóta nem fésülő, hál’Istennek jó húsban levő alak. Szemeit behunyta, a fülhallgatók a fülében. Mindenki itt van, de senki sincs. A mellettem levő épp egy keresztrejtvényt kezdett el oldani, a göndör hajú lány egy könyvet olvas, háta mögött egy újságot olvasó fülhallgatós alak. Senki sincs itt. Jobb szememet az ablakon áthatoló fény zavarja. Megvilágítja a göndör hajú lány arcát. Pár pillanatig figyelem, amíg könyvét olvassa… Kinézek az ablakon és az ezernyi táncoló fény szilánkokon keresztül a hátramaradó amszterdami épületek. Vörös tégla, szürke falak, zöld fák. A külnegyedek színei terülnek el a vonatsínek mellett. Tekintetemet újból a göndör lányra vetem. Mélyen, elmerülve olvassa a kezében fekvő vaskos könyvet. A pár lépésnyire levő kopasz férfi pedig már percek óta az igazak álmát alussza… Pár pillanatra megállok, hiszen a jegyellenőr kéri, hogy fölmutassam a jegyemet. Alstublift hallom, amint a követező utashoz indul. Senki sincs itt. Már elhagytuk Amszterdamot és a távolban a Nap is nemsokára az Északi Tenger habjaival fog takarózni. Addig még csodálom a holland tájat. Virítóan zöld, csatornák által fölszabdalt mezők, amiken hízott tehenek és juhok legelnek nyugodtan. Gondolataim egy percre haza rohannak, hogy megfigyeljék a dányáni tájat. Nem sok minden történik körülöttem, hisz senki sincs itt, de mégis van amiről beszélni. Milliméternyi pontossággal megtervezett ország. Sokszor túl megtervezett. Hiányoznak az erdélyi hegyek, az ottani vadon, a helyek ahol még mindig a természet tombol. Szememet egyre jobban zavarja a nyugovóra térő Nap, mintha minden mozdulatával azt akarná, hogy feléje nézzek. Talán akar valamit súgni? Feléje nézek de nem mond semmit. Majd valamikor talán elmondja, hogy mégis mért zavarta a szememet. Megmozdult a mellettem levő. Megigazítja a nyakkendőjét majd újból a rejtvények világába merül. Egy pillanata mégis volt valaki, most megint nincs senki. Itt-ott egy vihogást hallok. Egy kék táskás, szakállas holland fiatal talán a kormány vagy élet elleni kommentárjával megtöri a csendet. Egy pillanatra mindenki feléje néz. Itt van mindenki. Szép lassan elhalad megtömött táskájával. Újból senki. Egy másik vonat száguld el mellettünk. Közben a szemben levő irodai munkás kezd figyelni. Mégis van valaki. Néha van néha nincs. Egy szürke iparvidéket hagytunk el. A sárguló fűszálak feltörték a szürke beton tömböket….Pár perc és megérkeztünk……

Amszterdam és Utrecht között egy vonaton, 2OO7 okt. 23

 

 

One response to “Holland vonat

  1. valami ilyesmit éltem énis meg kint. olyan volt olvasni mintha az én fejemből szállt volna : ) jó

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s