Jan Haringstraat 42

Íróasztal…előttem egy számítógép… Balkezemnél két újságpapír amin Ishmael Beah zöld fedelű könyve üldögél. Egy hátán fegyvert hordó afrikai gyerek a képen. Egy gyerek katona emlékei. Nemrég olvastam… Pár újnyira a könyvtől egy Utrecht térkép, egy hajzselé és még számos könyv… Holland szemszögből nézve egy elfogadhatóan jó lakás, otthon talán azt mondanák, hogy kicsi… De egy hollandnak jó, hiszen a gazda úgyis alig pár hétig tartózkodik otthon… Alig négy-öt napja ismertem meg… Egy hónap már letelt amióta itt élem életem. Hozzászoktam első perctől. A honvágy még nagyon távol van. Túl sok az új.

Egy megszokott csütörtöki est, vagy mégsem. Már nem a Tivoli kapui nyíltak meg előttünk, hanem jó tucatnyian mégis a Monzát választottuk. Első látásra rossz opció, de pár óra és förtelmes buli dühöngött a város központjában, az öreg posta épülettől nem messze. Több ismerőssel, bentlakóval, itt-ott megismert emberekkel verődtünk össze. Pár óra és az emberek arcán az alkohol által előidézett mosoly… Közben nézem arcát. Mosolyog, de szemeiben ég a tűz. Tombol a zene. Sörös poharak százai feküdnek a földön vagy szétszórva heverésznek az asztalokon. A zene már áthatolja izületeidet és mozgásba keveredsz. Fullasztó a tömeg. Fénycsóvák, füst, verejték, kacajok, koccanó söröspoharak mind egybemosódnak és homályos fátylukkal betakarnak. Kezeimmel átölelem derekát. A zene folyik át izmainkon és elkezdődik a tánc. Szenvedélyes, tüzes, égető. Érzékszerveid minden mozdulatát fölfogják. Kezeid csípőit markolják, majd lassan vállait érintik. Hosszú tömött fekete haja válladra borul. Hallod leheletét, szemeiben erősödik a tűz. Ajkaiddal megérinted vállait majd engeded, hogy átöleljen a zene. Minden mozdulatod már a fátyollal összemosódott. Kígyózó csípője szédíti elméd és tovább folyik a tánc. Halk és meleg lehelete füleidet érintik. Gyöngéden simogatod nyakát. Szemébe nézel…de még játszol pár pillanatig. Hiszen még egy játék. Szédítően aranyos mosoly ajkai szélén. A mosoly. Tüzes csók. A zene már uralja mozdulatainkat. Kezeid végigfolynak testén. Ujjaiba kapaszkodsz, majd hirtelen csókkal leped el ajkait. Megfordul. Hátadba markol. Ég a szenvedély. Néha itt-ott Dimo mosolygó arca és egy két fényképező is elsül. De nem vesszük észre. Az őrületes tánc ural mindkettőnket…..

Négy este és öt nap után itt ülök szobájában. Mintha már hónapok óta ismerném. Nem tudom még mit érzek iránta, de nem is akarom. Hagyd folyjon az élet. Egy estéli kapcsolat ami mégis továbbfolytatódik… Magamra találtam. Otthonról kellett eljöjjek, hogy magamra találjak. Életem most semmi tervvel előtte. Engedem, hogy folyjon…. Pár perc és visszakell jöjjön. Pár óra az egyetemen és mintha már napok óta nem láttad. Nehéz valakinek a bizalmát megszerezni és nem akarok visszaélni vele. Nehéz valakinek elhinni, hogy nem csak egy estéli futókapcsolatot vársz el tőle. Karjaidba szorítod reggel és mosolygó arcával ébredsz fel. Megsimogatod sima bőrét. Minden nevet benned. Megcsíped piciny orrát és hirtelen csókot nyomsz rá. Az-az örítő gyerekes mosoly fut végig arcán és nyakadba kapaszkodik. Fejét válladra helyezi és ujjaival lassan hajadat simogatja… Az estéli szenvedély egy gyerekes mosollyá vált át. Emberek vagyunk. Emberek akiknek gyöngédségre van szükségünk. Dús haja, barna bőre, tüzes szemei, szédítő csípője és mégis a gyereket akartad megtalálni benne. Itt fekszik karjaid között. Reggel, dél, este. Már annyira nem számít. Éled az álmot, a valóságot vagy mindkettőt. Még mindig nem tudod mit érzel. De nem törődsz ezzel. Élsz minden pillanatnak, minden percnek, minden órának és mosolyát keresed. Megragadod a pillanatot és nem akarod elengedni. Szorítod és tartod amennyire csak tudod.

Egy meg nem szűnő kérdés nem hagy nyugodni… Mi lesz egy év múlva? Visszamenni. Ki leszek otthon? Visszamegyek vagy engedem, hogy egy láthatatlan szél továbbfújjon határokon, tengereken, országokon, barátokon, ismerősökön, mosolyokon. ÉS akkor hol fogok megállni? Vagy tán ez az egészben az élvezet. Engeded, hogy egy láthatatlan szellő derekán utazz minden felett, vagy leszállsz és körülnézel? Kérdések amikre még nem tudom a választ de nem is keresek egyhamar. Lehet New York, lehet Párizs, vagy netán egy Karib sziget vagy lehet Erdély, vagy netán az összes… Kulcsok zörrenését hallom az ajtóban. Hideg szellő és meleg tekintete. Figyeled miközben kabátját a fogasra helyezi, kinyitja az ablakot és megcsókol… Orra hideg, kezei is a kinti hűvös levegőről tanúskodnak…. ÉS itt most véget vetek ennek a pár sornak. Majd egy legközelebbi nap.

Utrecht 2OO7 október 2

 

Advertisements

2 responses to “Jan Haringstraat 42

  1. Na ez igen hallod-e, hamar sarkodra leptel baratom! Ez mind szep es jo es gondolom jol is erzed magad mar vegre tavol az otthonodtol, ami szamodra ahogyan irasaidbol olvasom inkabb egy borton volt mint menedek…hm…kell ez neked…???…feltalalod onmagad abba, amit teszel, erzed, hogy olyan vagy te, vagy csak azert teszed, hogy bebizonyitsd magadnak, hogy te sem vagy kulonb masnal, te is megtudod tenni, amit mas is megtett valamikor?!?Nagyon vigyazz hova ulteted a pillanatok varazsa altal kivaltott es ugyanakkor szuletendo erzeseket, mert nem mindig gyokereznek hosszu tavon es ezert kell vigyazni, hogy ne hajitsd el mind oket, ne szord szet a szelbe, mert keves van beloluk es aztan felebredsz, hogy mar nem tudsz erezni szepet, nem tudsz szeretni, ezert nem szabad felelosegnelkul,merceismeret nelkul kapkodni ezt azt, ami gyenged csokokrol es finoman lassu simogatasokbol es apro kis mosolygastol inycsiklandozoan boldogit!!!

  2. Feltalom magam talan mert eloszor erzem azt, hogy nem kell teljesitsek senkinek. Otthon mindig ereztem ezt a terhet.NEm az otthon volt a teher, hanem maga ez az erzes, hogy mindig kell valakinek teljesitsek. Itt mar nem. Orulok a pillanatnak de megtanultam fejjel belevagni mindenbe. KEll az apro oleles es a mosoly de nehezen tudok valakiben bizni. MEgtanultam, hogy hosszu ido kell amig valakinek elnyered bizalmat, mennyire konnyen elveszitheted. NEm varok el semmi tartosat senkitol, mert tudom, hogy egy ido utan en fogok veget vetni. Elem a pillanatot es majd meglatom mi lesz mindenbol. Koszonom a kommentet 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s