Másodrendű

Ez van… Uniós állampolgár vagy már maholnap egy éve, de mégsem. A nagy Unióban is megvannak a másodrendűek… Egy kommunista országban születtél és nem te tehetsz erről. Lehet te is jobban szeretted volna, ha valahol nyugaton hoznak a világra és nem azt éled meg keleten, mint egy mostani kollégád nagyanyja valamikor az ’50-es években. Nem elég, ráhozzá még kisebbségiként egy országban ahol a látszatok ellenére a többség szemében mindig is bozgor maradsz. Nem vagy olyan, mint ők. Elmész az úgymond anyaországodba, ahol rádnéznek, ha netán azt állítod magadról, hogy magyar vagy. Akkor, hogy várod el a nyugatitól, hogy megértse, hogy te honnan jössz, de valójában nem az vagy ahol születtél. Egy más nyelven kell továbbfolytasd tanulmányaidat és nem anyanyelveden. Nem elég ez, hanem még egy harmadik nyelven is megpróbálsz tanulni, hogy netán majd érvényesülj valamikor a jövőben. ÉS akkor elkezdesz gondolkodni, hogy az amerikai már két lépéssel előbb van mint te. Sokat kell küzdjél amíg elérsz addig a szintig, ami neki természetesnek tűnik. Nem elég, hogy eljutsz eddig a szintig, de többet akarsz. Mert erre késztet a sorsod, ez van a génjeidben, erről szól a történelmed, erről szól mindened… ÉS többet akarsz, de lefékeznek, nem engedik, hogy tovább haladj. Mért? Mert hát kelet-európai román vagy, aki mégsem uniós állampolgár. Csak afféle másodrendű pótkerék. Ilyenkor a legjobb összefogózni a bolgár honfitársaddal és előrenézni. Nyugaton nem értik ki vagy, keleten meg nem akarják érteni. Milliók dolgoznak külföldön, megalázzák magukat, mosolyognak. Lehet egy részük még egyetemet is végzett, most meg valahol szedi az epret. Hozzászoksz. Sokszor elveszted emberi büszkeséged, de erősebbnek érzed magad, mint a többi. Egységes Európa, harmónia és egyenrangúság. Efféle badarságokat hallasz minden fele. Senki sem egyenlő. Ilyen fogalom nem létezik. Nem vagy egyenlő a születésed percétől. Lehet kék a szemed és nem fekete, lehet kacsalábon forgó palotában születtél, vagy egy lerobbant putriban, lehet kelet Európában és nem valahol nyugaton, lehet te háromszor annyit kell küzdjél mint a melletted levő… Elgondolkozol ilyenkor. Megéri-e az egész harcot, a küzdést, a sokszori megalázkodást? Mert látod, hogy körülötted mindenkinek oly egyszerű. Az anyuci magas fizetése otthon, a munkához való joga, az anyád fizetésénél nagyobb havi költőpénze. Téged meg még dolgozni sem engednek, mert hát valahonnan Keletről pottyantál ide és még számos papír kéne. Lehet majd valamikor jövőre kapsz valahol egy lealacsonyító munkát. De téged nem zavar. Tisztességesen akarod megkeresni a napi kenyered. ÉS még azt sem engedik. S akkor elcsodálkoznak ha netán majd törvénytelenül, netán mondjuk feketén elkezdesz dolgozni. Hát igen. Ezek a Kelet Európaiak ellopják a munkahelyeinket. De vajon melyik nyugati vállalná el manapság azokat a munkákat? Országaikat elözönlik a színes bőrű bevándorlók, de elfelejtik, hogy pár száz-évvel ezelőtt senki sem kérdezte meg Mobutu törzsfőnököt, ha tetszenek-e neki a fehér hódítók és telepesek… Hát másodrangú vagy úgymond, pedig tudod, hogy háromszor annyit küzdesz, mint ők… Ezt most egy pillanatnyi harag váltotta ki belőlem. Pár óra és ott a mosoly megint az arcodon és éled az egyenlők világát. Szép kis álom….. Utrecht 2007 szeptember 12

 

2 responses to “Másodrendű

  1. Semmi sem jon ossze konnyen….so don’t give up🙂

  2. Jol mondtad..orokos harc az eletunk! de fel nem adjuk, mer ez bennunk van, genetikailag es neveltetesileg. Meglasd, mindig gyozedelmeskedni fogunk legalabb a sajat szemunkben! Ettol lesz nemesebb eletunk, ez ad ertelmet neki: a HARC!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s