Achter de Dom

pa200236.jpg

… Két fülhallgató…egy lejátszó…egy pár sportcipő… Kilépek a Parnassosból és a csatorna melletti park fele indulok. Lábaim már elszoktak a szaladástól. Pihentek az utóbbi napokban. Körülnézek. Az utcák már nagyjából üresek… A park kavicsos ösvényeit tapossák cipőim. A víz lanyhán ül a csatornában és néz. Az utca fényei játszadoznak a tükörrel, de ő csak néz. Halasztom utamat… A már ellustult izmok kezdik megszokni a mozgást. Új számot hallok a fülemben… Az egyik padon egy megöregedett, talán Suriname-i ember, üldögél két szatyorral az oldalán. Rám néz és mosolyog… Halasztom utamat. Két bringás hajt el mellettem… Már mindenki hazakészül. Egy sorsomban osztozkodó szaladó is fölbukkan a szomszédos ösvényes. Eltűnt… A főtér fényei közelednek. Táncolnak, vihognak, majd egy percre leülnek a fűre. Néznek. Egy szűk kövezett utcára visznek lábaim. Izmaim már megszokták az iramot és rutinszerűen dobják lábaimat…Körös-körül csend. Egy pár lámpás szórja halvány sugarait a megöregedett kövekre. Két pillantás. Egy éjjeli vendéglő asztalai ragadták meg szemeimet, de a pincért már nem láttam…Halasztom utamat… A Dóm egyre közeledő árnyéka szakítja meg a lámpások fátylát…. mögöttem ismét a csatorna vize. Még mindig néz. Széleit a valamikor hajó lerakókat fölváltó vendéglők sora díszíti. Már minden zárva. A görög étterem becsukta ajtait, a marokkói árus is lefeküdni készül és már a Coffeeshop is elrakta holnapra a hasist. Megszólal a Dóm…. Fél tíz… Lábaim csak tapossák a köveket. Már az ötödik szám is lejárt… Balra fordulok. Achter de Dom olvasom az egyik házon. Zsákutca… Visszafordulok. Egy útszéli koldus mosolyog. Talán épp egy biciklit lopott. De már nem volt időm megfigyelni… Még általam nem ismert utcák sora váltja föl a csatornát. A víz már sehol… Eltévedtem… Idegen bevándorlók komoran nézik lépteimet. Egy percre megállok. Fölnézek. A dóm szürke tornya a távolban…. Halasztom utamat. Egyre közelebb kerülök a éjjeli őrhöz. Újból néz a víz. Visszataláltam… Az öreg postaépület piros falai… Jó úton vagyok. Pár perc és újból otthon. Lábaim már tudják az utat. Engedem, hogy menjenek. Janskerkhof tér és a lovas szobor. Komoran ül a lovas. Elég rég nem mozdult meg… A biciklisáv melletti járdán halasztom utamat. Pár megrészegedett egyetemista ordibál a szökőkút mellett… Egy piros stoplámpa, de már nem állok meg… Parnassos. Előveszem kulcsaimat. A tizedik szám is lejárt. Arcom vörös. Verejtékcseppek folynak végig a hátamon. Az izmok csak most ébredtek föl, hogy megálltam. Kinyílik az ajtó….

Utrecht 2007 szeptember 11

 

2 responses to “Achter de Dom

  1. Dude, foloseste o limba pe care sa o poata intelege si altii😉 Sau e un blog exclusivist?😉

  2. ee…nu-i un blog exclusivist, numai ca cel mai bine numai in limba materna poti sa te exprimi. Daca o sa mai am timp posibil o sa fac un blog in limba romana..chiar imi pare rau ca putin o inteleg ca am multi prieteni care ar vrea s-o citeasca numai nu intzeleg limba🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s