XX FEJEZET

,, …”

Három pont. Első húsz évem még nem ért véget. A történet, az út, a most taposódó ösvény tovább folytatódik. Egy kétágyas szóba, egy rosszul működő Világhálós kábel. A konyhából az új ismerősök hangja. Ausztrália, Japán, Egyesült Államok és sorolhatnám az országokat. Itt ülök egy utrechti szobában és könyvem utolsó fejezetét pötyögtetem. Két és fél hónap. Sok minden történt amióta elkezdtem ezt a húsz fejezetet írni. A kamaszkor utáni krízis időszak már lejárt. Újból megtaláltam egyensúlyomat. A történet már Hollandiába tette át lépéseit. Új ország, új ismerősök, egy még érthetetlen nyelv és történetek sora fogja majd a Holland Napló oldalait színezni.

Átéltem újból életemet. Láttam a gyermeket, a kamaszt, a felnőttet és kezdem saját magamat megismerni. Nem volt könnyű utam eddig és innen arra majd egyre nehezül. Két utat választhatsz. A nehezet, vagy a könnyűt. Egyszerű az utolsót választani, hiszen nem sokat kell küzdeni. Az első…Válaszd az elsőt. Letör, fölpofoz, elhajít, majd fölkarol, megóv és bántalmaz sokszor. De ugyanakkor magával ragad. Elvarázsol és megtanulsz küzdeni.

Mennyire furcsa, hogy egy hibbant tanárom 7-es jegye váltotta ki mindezt belőlem. Már első oldalaimban eltértem eredeti célomtól. Túl sok emlék akart a felszínre törni. Próbáltam objektíven megvizsgálni mindazt ami velem történt, de az álmodozó is teret kapott. Mért ne játszódjon egy kicsit… Ezeknek az embereknek, emlékeknek, hangoknak és színeknek köszönettel tartózom. Sok mindent hátrahagysz de egy apró követ mégis a zsebedben hordasz és mész előre. Megtanulod elviselni az életet és megtanulod szeretni. Hosszú ösvényt látok még magam előtt, mely szempillantások alatt megszakadhat. Örülök a pillanatnak, a csóknak, a virágnak, a szellőnek és az útszéli fűnek. Megtanulsz élni és ugyanakkor néha elkalandozol. Leülsz az útszéli járdára és körül nézel. Látsz mindent és mindenkit. Keresed az embereket.

Előttem támadt föl ismét a félénk gyermek, a lázadó kamasz, a szerelmes csavargó, a gondterhelt felnőtt. Sokan a gyermek könnyeit törölték, fülét húzták, vagy megvédték mindentől. Egyesek a kamasz lázongásait fékezték, mások a csavargó hóbortjaival hadakoztak és a felnőtt gondjait növelték. Mindenki megismert valakit. Kérdés ki fogja majd ismerni a most alakuló embert….             

                                                                                          Utrecht 2007 szeptember 3

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s