Nachtegaalstraat

… Egy bringa csomagtartóján ülök egy bevásárló központ előtt… Albert Heijn írja a bejárat felett. Alig egy jó napja érkeztem meg egy idegen városba, egy idegen országba és mégis otthon érzem magam… Egy indonéz lány hajt el mellettem két szatyorral. Marokkói kamasz oldja ki bicikliláncát… Távol a straat végében a Nap is utolsó pillantásait veti a piros téglás utcára. Egyre hidegebb szél simul végig a város falain…Csend…A távolból egy halk zene szól. Egy ismert dal, egy ismert mű, egy darab az otthonból. A magyar rapszódia hangjegyei törik meg az utca csendjét. Egy bolgár muzsikus. Barna bőréről láttam, hogy nem idevalósi. Honnan vagy? – kérdem. Töredezett angol nyelven feleli Bulgáriából… Nem is olyan messze az otthontól. Folyik a magyar rapszódia a bolgár muzsikus akkordeonjából. Elérinti a szűk házak falait majd egy pillanatra átugrik a biciklisávra. Körülnéz. Egy nyakkendős holland üzletember majd elüti. Újból a falhoz simul és elindul. Öreg házak falain hullámzanak hangjegyei. Újból megáll. A régi dóm szürke tornyát figyeli. Hatalmas kőtömbjei őrködnek a vízcsatornás központ felett. Fölindul. Megmássza. Kapaszkodik. Egyre nehezebben halad. Megáll és megpihen, majd újból halad… Fölért. A város vörös háztetői lépteit követik. A távolban az Északi tenger szelei háborgatják a felhőket… Csend. A Nap már átadta helyét a hűvös holland éjszakának. Az indonéz lány elhajt a távolban…

Utrecht 2007 szeptember 1, 6

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s