Talán eljött megint az ideje

quill.jpgTalán eljött megint az ideje, hogy írjak….éjféli egy óra múlt el és már csak pár villanyoszlop pislákol, valahol az utca szélén. Sok minden történt az elmúlt hónapban, talán túl sok minden…..Nehéz most írni, mert nehezen tudom gondolataimat rendszerezni…Hetekig tengődtem egy álom és a valóság között…ÉS talán nem akarok felébredni egyhamar. Találkozott végre a két ember. Eddig valahogy külön éltek és megvolt mindenki a maga kis boldogságával. Valószínűleg sejtettem, hogy nem áll majd könnyű út előttem, de mégis megtettem. Előhívtam az álmodozót, felébredt a gyermek. A gyermek akit csak néha, nyári estéken és magány által gyötört kolozsvári hajnalokban engedtem előbújni. És föllángoló viharként tört ki belőlem. ÉS megijedtem…….Mert le kellett üljek és szembenézzek magammal és feltegyem az alapvető kérdést. KI vagyok valójában? Nem ismert rám senki, meglátták azt az embert bennem akit rejtettem és csak néha-néha engedtem előjönni . Ők is megijedtek… Most meg állok tanakodva, hogy ki volt Ő – gyermek és asszony, angyal vagy démon, egy álom vagy a rideg valóság. Tüzes csókjai még mindig itt égnek az ajkamon és bármit is tennék nem tudom eloltani őket. Játszik velem? Valószínűleg…Hogy én játszom e vele? Amikor látom akkor igen és próbálok közömbös lenni, de valahol a gyermeknek mégis fáj. .Furcsa hetekben volt részem. Mély gödörbe zuhantam, kezeimmel kapaszkodtam a semmibe és csak estem. De valahol mégis megálltam, kezeimet kinyújtottam, térdeimet behajtottam és föltápászkodtam. Kivel éljek? Ez a kérdés. Felteszem a zenét a fülemre és csak utazok a buszon, mint egy árny és figyelem mi történik körülöttem… Végtagjaim elzsibbadnak, szemeimmel meg körülnézek és látom a vihogó gyermeket, a már nosztalgiázó öreget és a koldus arcán a mosolyt…a mosolyt. Látom önmagam. És érzem, hogy boldog vagyok, mert látom a világot. Már nem szürke árnyak sokasága hemzseg az utcákon, hanem emberek… keresem az embert. Élet cél legyen-e? Valószínűleg. És előjön a másik ember, aki nem akarja mindezt látni, mert tudja, hogy talán minden hiábavaló és talán csak árnyak járkálnak mégis az utcákon. Mennyire egyszerűek lehetünk mi emberek és sokszor mennyire boldogtalanok. Mert látszik, hogy hiányzik a szeretet, egy apró ölelés, egy kedves szó vagy talán egy árva mosoly. Mért kell mindez hiányozzon? Talán mert félünk, mert nem vagyunk képesek kicsit jobbak lenni és nem látjuk az embert . Saját családomban érzem talán a legjobban. Egy kis szeretet és megértés és az összes gond már valahol a messziségben úszik. Kockázatos játék, erre rájöttem. Sebezhető vagy ilyenkor, leengeded a védőfalad és engeded másoknak, hogy meglássák ki vagy. ÉS nem mindenki látja az embert. Sokan még vakon kószálnak az élet utcáin.

Érdekes. Először életemben merek igazán álmodni. Sokan mondták már nekem, hogy próbáljak a valós világban élni… erre csak egy kérdést tehetek fel… Melyik is az a világ? Mutassa már meg valaki nekem, mert vagy nem látom én jól, vagy nem tudom merre kell nézzek. Talán már elfelejtettek álmodni, vagy egyszerűen félnek tőlük. ÉS akkor szépen elzárkóznak, felteszik a plé pofát és élik a kis szürke közömbös életüket. Követem álmaimat, vagy élek az úgymond valóságban? Kompromisszum legyen-e? Talán lehet az lesz de ezt még nehéz most megmondani.

3 nap múlva van az interjúm. Ha szerencsés leszek egy évet kimegyek Hollandiába tanulmányi ösztöndíjjal. Okok: megismerni az idegen jogrendszereket, közelebb kerülni az európai szellemiséghez, fejleszteni a karriert stb. Valahogy így szól az önéletrajzomban. Valódi okok? Szabadság. Egyedül lenni egy távoli országban, távol minden ismerőstől. Meg kell találjam önmagam, rá kell végre én is jöjjek, hogy ki vagyok és mit is akarok az élettől. Egyedül élni egy kis időre, engedni az álmodozót, hogy életre kapjon. Most még túl távolinak tűnik mindez, de merek álmodni és hinni is álmaimban. Hogy ki leszek egy év múlva? Azt nem tudom megmondani, mert a választ még én sem tudom és talán nem is akarom tudni. Majd eljön a Kedd reggeli 9 óra, az elbíráló bizottság és a nyakkendős eminens tanuló. Hogyan fogja pályázatát megvédeni? Azt talán majd akkor fogja eldönteni és lehet engedi az álmodozót is megszólalni. Addig még két nap és három éjjel. Ki tudja majd reggel ki fog majd fölébredni…..

Kolozsvár 2007 május 20

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s