Találkozás Istennel


 

Kissé unottan ülök a Törvényszék előtti buszmegállóban. Rettentő a hőség és itt-ott egy vénasszony szédeleg és az árnyék fele siet. A járda poros, a kövek között kinőtt pár szál fű is már hervadozik és az utcát mosó kocsit sem lehet már elég régóta látni. A padon már nem kaptam helyet, tehát a bokor melletti korláton helyezkedtem el. Mappám az ölemben, a szolgálati telefon a zsebemben. A 32-es még nincs a láthatáron. Gondolom magamban, hogy be jó lenne ilyenkor valahol a tengerparton lubickolni, nem 4O fokos melegben egy nyamvadt buszra várni, ami visszavigyen az irodába. Irtó nehezen telnek a percek….

…Egyszer csak orromat egy eléggé visszataszító bűz kezdi el zavarni. Felemelem tekintetem és egy koldus áll előttem. Haja hosszú és valószínűleg már hetek óta mosatlan. Egy-egy koszos fürt lóg a vállára. Gondozatlan az arca, a homlokán a ráncok között látszanak a fekete porcsíkok és a szakálla sem látott borotvát egy jó ideje. 40 fokot mutatnak a hőmérők és ő egy hosszú zöld és rongyos paltonban álldogál itt előttem. Lábain két ócska clujana (kluzsána) bakancs. Az egyik lábujja már ki is tört ebből az igazi meleg börtönből. ,,Leülhetek?” – kérdi tőlem egy rekedt és enyhén halk hangon. ,,Hát mért ne…”- mondom neki, mit árthatna ez nekem. Legrosszabb esetben hanyatt esek a kerítésen a bűztől, de nem annyira kényes az orrom. ,,Ki vagy?” kérdi tőlem.  ,,Egy egyszerű egyetemista, aki ahelyett, hogy valahol most épp szórakozna, itt ül és kevés pénzért dögledezik a forró napon” – felelem kissé unottan, mert ilyenkor nem vagyok valami társalgós kedvemben. ,,Még egyszer kérdem ki vagy?” – megismétli előző kérdését valamivel erősebb tónussal. ,,Há mit érdekel téged? Nem meg mondtam, hogy egy egyetemista. Már nehogy beszámolót tartsak az életemről. Mégis ki vagy te?” – és kissé kezdtek a halántékaim körül megdagadni az erek, mert a hőség mellett épp egy kíváncsi koldusra volt szűkségem. ,,Hát én vagyok Isten” – mondja egyszerűen és egy szokatlan csendes mosoly terült el arcán. ,, Hű szent szűzanyám” – mondom magamban ,,Nem elég, hogy büdös, de valószínűleg mindjárt két markos legény viszi majd vissza a szanatóriumba” ,,Mért gondolod, hogy bolond vagyok?” kissé ijedten kérdi tőlem. ,,Ki, én? Hát dehogyis, mondtam én valamit?” – és kezdtem kicsit érezni, hogy a helyzet kényelmetlen számomra. ,,Akkor mért gondoltad azt, hogy két markos legény kell mindjárt visszavigyen a szanatóriumba” – kérdi ismét azzal a gyermekes mosollyal az arcán. ,,Hogy…….” és elakadt a hangom. ,,Ki is vagy te, még egyszer?” – harmadjára teszi fel a kérdést. ,,Eeeemmberr. Egy ember” – hebegem kissé megrázottan. ,,Hát akkor szervusz ember, én vagyok az Isten.” – mondja egy hatalmas mosollyal és a ráncos kérges kezét felém nyújtja. Én is úgy teszek és kezemet feléje nyújtom, de  hallom a 32-est amint a megállóba érkezett. Elkapom mappámat és felugrom a buszra. Egy hangot hallottam még és többé nem láttam …,,Még találkozunk ember…”.

 

                                                                           Kolozsvár 2007 augusztus 3

One response to “Találkozás Istennel

  1. eszmeletlen sztori..en odavagtam volna magam, nem lett volna erom felmaszni a buszra, ez tuti

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s