Szárájka

Harag, méreg, bánat és közömbösség folytja most torkom minden felületét. Rájöttem, hogy életemben ha valaha is valamit elértem az pont annak az embernek köszönhetek akitől mindig is féltem, a közömbös magányos vén aggastyántól. Mert nem lehet, hogy ne porrá váljék minden amit próbálok másképp tenni. Életemben először éreztem, hogy szeretek, hogy valakiért mindent  fel tudok adni és, hogy semmi e világon nincs ennél feljebb. Ez az én átkom, a közömbös agg ki életem kezdetétől folytja a torkom és undoros mosollyal szembe röhög és legyőz. És próbálok lábra állni és minden romokba dől. 1O nap, március 3O-án kezdődött, egy olyasvalami amiben nem hittem, hogy valaha igaz is lesz, egy olyan valakivel akit csak álmodni mertem. ÉS többet éltem e 1O nap alatt mint életem utolsó másfél évében. ÉS mért mindig velem kell kibasszon a sors, mért mindig engem kell pofon üssön a vén bolond és pofámba röhögjön, hogy megint ő került fölém. Megtanultam szeretni, éreztem annak súlyát és fájdalmát. Gyerek voltam újból, 15 éves kis bolond aki későn kószál és kóborol egy kis rejtett falú poros és hideg utcáin. ÉS jó volt ismét kis bolondnak lenni, de nem kellett volna most véget érjen ez az egész. Egy lány akit magamhoz öleltem és szorítottam, kinek hajának illatát szippantottam mint az életet adó levegőt. ÉS boldog voltam 10 napig és óráról órára csak az ő csókjai után éltem. És nem érdekelt, hogy román, vagy magyar és nem érdekelt, hogy ki fia és ki gyermeke és mégsem bíztam benne.

Mert a vén bolond nem alszik és mindig belém szúr amikor úgy tűnik, hogy végre életemben én is boldog lehetek. Elözönlött a fájdalom, térdeim meglágyultakés nem hittem valakiben aki bízott bennem eleitől fogva. ÉS megkérdőjeleztem szavait és elmentem, hogy lássam, ha nem e hazudott nekem, mert féltem, hogy rossz emberbe fogok beleszeretni. ÉS 1 percnyi gondatlansággal belerúgtam abba ami jó és szép és egyedi. Mert ilyen vagyok én, mindenbe csak belerúgok ami valaha is jó körülöttem. És már meguntam és félek magamtól. Felveszem  közömbös pofámat és az agg megint csak rám vigyorog. Mert a bizalmat, ha egyszer megszegted azt már nem tudod visszaállítani. Most keresztút előtt állok, fogva a fejem, hogy válasszam az idegen hont és mindent hagyjak hátra magam mögött, mert már az utolsó fonal is ami ehhez a földhöz kötött elszakadt és érzem, hogy nem tart már semmi. Megtanított szeretni, és boldog lenni és mégis ott lappangott a kétely és belém szúrta mérges fullánkját az ősz agg. És bőgtem mint a gyermek aki elvesztette játékát, mert tudtam, hogy ha egyszer felrúgod valaki bizalmát, annak már lőttek.  Én felrúgtam ezt, akkor amikor a legjobban hiányzott nekem és amikor a legjobban akartam, hogy ujjaimmal hajában játszódjak és mellemre tegye a fejét és ne érdekeljen semmi ezen a világon. Bitang ez az élet és ez a sors. Lehet itt maradok, de meg fog a közömbösség ölni, s ha idegen utakon barangolok majd, mindig is csak egy csavargó maradok. ÉS félek, mint a sötét szobába zárt kisgyermek. Fejemet kezembe fogom, mert nem tudom mi vár rám. Feldúlta életemet ez a lány, képes lettem volna minden szabályt felrúgni érte és hittem a szerelemben és hittem abban, hogy megöregedhetek mellette. ÉS hittem mint egy bolond. DE megint megfogott az agg és belemarkolt torkomba ,,Ébredj fel szarházi, itt élsz nem a fellegekben “.  Magamba zárkózok, felteszem a plé pófát és teszem mintha mi sem történt volna. Már megsokaltam ezt és még hiszem, hogy valaha kezeimben fogom simogatni haját. Mert hiszek, mint egy bolond…

 

Kolozsvár 2007.04.11

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s