Láttam a láthatatlant…

Rápillantok az órámra és látom, hogy már éjjel egy óra elmúlt, elmémben meg gondolatok ezrei villannak fel és amilyen gyorsan felbukkantak el is tűnnek.  Egy gondolat vissza és visszatér és újból ott látom magamat azon a domboldalon, ahol ezelőtt már mindjárt két éve, egy hűvös nyári éjszakán hevertünk bundáinkon és lestük, hogy a kukoricás mellett mikor bukkan fel a szarvas. És itt van nagyapám, cigarettát fogva keze között és elmélkedve, mint ahogyan azt az öreg falusi emberek szokták, akik előtt az élet már nem hoz újdonságot. Mellette unokatestvérem, aki már valamely messzi tartomány utjain kószál álmában, és testvérem, aki a lámpát nézi, hogy működjön majd, amikor megjelenik a csodaszép állat. Állok és nézem a csillagokat, amire annyiszor vágyom, hogy lássam őket, mert a zűrzavaros város fergetegeiből egy varázslatos tájba szállítanak. Elsuhan mellettem egy hideg kis szellő, eszembe juttatva, hogy jobban be kéne bundámmal takaróznom. És milyen meleget nyújt ez a darab szőrme, mily biztonságban érzi magát az ember. Tekintetemet újból a csillagok ragadják meg és nézem amint ragyognak, mint ezernyi kis szikra a tűz mellett, mely mellett szundikálva hever a kis Fürge kutya.  Egy kis vakkantás, de senki sem figyel… nézem tovább a csillagokat és eszembe jutnak a csillagászat órán tanult tudósok elméletei és most, amikor itt látom a Tejút ezer kis ragyogó fáklyáját, melyen valamikor Csaba királyfi vitézei vágtattak fel Hadak Ura felé, egyszerre csak egy neszt hallok. Mindnyájan felfigyelünk. Szemeinket a zaj irányába meresztjük, kapkodva keressük a lámpát, hogy arra világítsunk, ahonnan e kis zörrenés hallatszott. Szinte végtelennek tűnnek ezek a pillanatok, amíg lámpánkkal a nesz irányába világíthatunk. És állunk elbűvölve mindnyájan, feldobban szívem, az izgalom elfogja testem minden kis porcikáját és várom, hogy jelenjen meg a rejtélyes állat. Egy hirtelen kis mozdulat és ott áll előttem e látomásszerű teremtmény, kecses nyakát előrehajtva, agancsait fölemelve, mintha büszkén mondaná, hogy ennek az erdőnek ő az ura, mi csak betolakodók vagyunk, akik gyönyörködünk az ő elbűvölő szépségében. Így áll pillanatokig, majd egy utolsó pillantást vetve eltűnik a sötétben, csak halk ficánkolásait hagyva hátra. Elámulva nézem a helyet ahol pillanatokkal azelőtt rám figyelt az erdők ura. Mintha távolból, valahonnan a messzeségből nagyapám egyre közeledő hangját hallanám. Véget ért! Elmúlt a látomás! Balra tekintek és látom nagyapám kérdő tekintetét és az unokatestvérem arcán jelentkező mosolyt. Tán nem volt mindez igaz, tán ők nem látták, azt amit én láttam? Fejüket rázva tudatják velem, hogy mindez az én elmém valamely kis találmánya. De ez nem lehet, én láttam a láthatatlant, a csodaszarvast, aki velem szembenézett és elbűvölt a belőle áradó bölcsességgel. Nevetve állnak körülöttem és nézik, amint én kétségbeesett vonásokkal próbálom meggyőzni őket, hogy tényleg láttam a szarvast.

  Eredménytelen, úgy látszik mindez a képzeletem egy kis játéka volt. Hátrafekszem bundámon és ismét rátekintek a valamikori hun vitézekre, amint büszkén díszítik az égboltot és ki tudja milyen csatában hadakoznak. De a csodaszarvas gondolata ott lappang még mindig előttem.

Valóban, láttam a láthatatlant, ezt a csodás állatot, amely csak nekem jelent meg és mindenki másnak láthatatlan maradt, csak sejtetve velük, hogy ott van. És ott volt, de nem szemükkel kellett látni, hanem a gyermek szemével, mely lassacskán eltűnik belőlem is; ez a kis gyermekkori szem, mely idővel eltűnik mindnyájunkból, de mindig ott marad belsőnk valamely kis zugában, mindig játszódva elménkkel, visszahozván a csodaszarvast, azoknak akik látták.

  Rápillantok az órámra, mely jelzi, hogy életem már egy órával rövidebb lett, de a kis szem az még mindig ott éldegél bennem valahol… 

 

Gáspár-Szilágyi Szilárd XII.R.

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s