Krémes…

Krémes….

 

…Az egyre növekvő hőség újból a város utcái közé lopakozott. Csütörtök reggel és már csak a hétvégének gondolata éltet. Pár perce jöttem ki a Törvényszékről. Körültekintek. Nyugodt egy nap a mai. Mindenki kedves, a munka sem annyira förtelmes. A Deák Ferencen keményen folynak a munkálatok. Új sétatér a város lakóinak….Egy kirakat aljába ültem.  Kezemben a mai reggelim és ebédem. Egy szendvics… Már megint túlságosan megtömték, hiszen a majonéz ujjaimon fénylik és a bécsi szelet sarkán a uborka is huncuttan rám néz majd a mélybe ugrik és a földre pottyan…. Egy percre leülni, kicsit körülnézni…. Előttem három munkás unottan várja a delet. A vadonatúj kövezett járdát újból csákánnyal törik. Már nem lep meg. A legsoványabb közülük nehézkes mozdulatokkal töri csákányával az akaratos földet. Társaik lapátaikra könyökölve bíztatják. Haladnak a munkálatok a városban, főleg ilyen nyári időben…. ,,Jó étvágyat” hallom egy mellettem elmenőtől. ,,Köszönöm”. Nem tudom ki, de jól esett, hogy felfigyelt. Egy egyszerű jó étvágyat és máris ellepi a mosoly az arcomat…. Épp egy csínos kis anya löki a babakocsiját. Halvány blúz, egy lebegő nyári szoknya. Vékony karjai a kis kocsin, amiből egy mosolygós baba tekint rám. Ki tudja mennyire megrémült. Egy napok óta borotválatlan, majonézes tag biztos nem a legszebb látvány egy babának, de azért ő mosolyog. Tekintetemet kicsit jobbra fordítom és hihetetlen csatát látok. Egy szegény pocakos öreg hadakózik két szelet krémessel. Atyám milyen csata. Mancsaival megragadja a végrendeletüket író süteményeket. De a sütemények sem hagyják magukat. Föláll az egyik. Összemaszatolja ujjait és rút arcát. De nem győzi a csatát sokáig és a  valószínűleg nemrég tett fogak áldozatává válik. Megőrlik. Nyel egyet a pocakos és a szegény sütemény már a mélybe zuhan…. Most következik a másik. De ez aztán harcol. Jobbra-balra mozog és visszaesik a szalvétára. Megint megragadja az öreg és körmeivel a kis krémes hátába markol. De nem hagyja magát. Tejszínhabjával maszatolja össze az orrát. Egy harapás és újból visszacsúszik a szalvétára. Kezdi elveszteni a harcot. A sárga karmok egyre jobban hasítják tejszínhabját majd egy utolsó harapás, egy nyelés és eltűnt. Szegény tata valószínűleg a malacoktól tanulta az étkezési szabályokat . Kezein folyt le a krém, szemöldökeitől lefele tejszínhab csomók ékesítették megrücskült arcát. Az emberek figyelték, de ő nem vette észre. Kezeit lenyalta. Egy zsebkendő, pár törlés és a két harcos utolsó maradványait is eltűntette. Egy lány elmegy mellette. Mosolyog, kezével visszafogja kacaját de rám néz amint az öregeken kacagok. Rám mosolyog és elmegy. Megtörlöm kezeimet. A bécsi szelet már rég megtalálta otthonát. Nagy nehezen feltápászkodom. Leporlom a nadrágom és a buszmegálló fele indulok….

 

                                                                                    Kolozsvár 2007 augusztus 16

.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s