Kalinihta

Ugyanaz a nyomasztó magány nehezedik rám még itt, egy görögországi kis településen is. Holnap készülök haza… Haza? Merre is van az én otthonom, hazám? Hol is érzem én azt, hogy valahova tartózom…. Még talán sehol. Majd egyszer annak is eljön az ideje és talán nem veszekedve fogok máskor otthonról elindulni. Ne legyen ki megkérdezze, hogy kell-e valami az útra, aki egy rántott húst tegyen, vagy tán valaki aki örüljön annak, hogy fia már egyedül is el tud boldogulni egy idegen országban…véghetetlen egyedül.

És valahogy még is úgy lett, hogy emberekkel ismerkedtem meg. Talpraesett, egyszerű egyetemistákkal hozott össze a sors láthatatlan keze. De érzem, hogy terhükre vagyok. Végül is azért jöttem el, hogy ne mint valami rongyos púp lógjak majd a testvérem hátán és mégis pont azzá váltam. Mert mindenkinek van valakie, csak én kell egyedül rothadjak egy három ágyas szobában. ÉS érzem, hogy megörülök és a falak nehezednek rám. Fojtanak….

Megláttam a szemkápráztató Akropoliszt, ahol valamikor a demokrácia kezdett gyökeret verni, és a fenséges  Meteorákat, melyeket tán nem is földi erők formáltak évmilliókkal ezelőtt.  Barangoltam új társaimmal Katerini felé csodálkozván, hogy mennyi minden más gyümölcs megteremhet itt. És mégis csak egy helynek tudtam örülni. A valamikor istenek által lakott szent hegynek, az Olimpusznak. :S talán kérdezné az ember, hogy mért pont ennek. Egyszerű kis banális válasz. Szabadság ! Ahol eggyé válik az ember környezetével, ahol a szél süvít füled mellett miközben száguldasz egy kerékpárral a hegy kanyargós lejtőin. ÉS meg kellett izzadj  ezért a pillanatnyi szabadságért. Órák hosszát verejtékezve másztál, számoltad a kanyarokat míg számsorodat el nem vesztetted. És küzdöttél, hogy minél fennebb jussál. Meleg volt, lábad fáradt és meleg érzés futotta át, miközben verejték cseppek sorra hullott homlokodról. Tudtad, hogy a csúcs messze van és még elérhetetlen, de már ez is nagy út volt a tető fele. Az a pillanatnyi öröm hajtja az embert, hogy valamikor is eggyé válik a széllel és száguld majd a fák és cserjék között míg majd újból erőt vesz, hogy felkapaszkodjon a csúcsra. Az a pillanat is eljön majd.  

Paralia-Katerini, Görögország, 2OO6 szept. 22

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s