Ember

Egyszerű kérdés… és mégsem annyira egyszerű a válasz. Mi az ami minket emberré tesz? Mi az ami megkülönböztet minket az állattól és arról tanúskodik, hogy igenis ez az illető egy ember. Hol van az ember bennünk vagy ki is az? Reggel felkelsz, mosolyogsz, talán elmész kedvtelenül munkába és talán ellátogatsz az egyetemre is, vagy netán a haverokkal összerohansz valahol. Elég ez arra, hogy embernek nevezhesd magad? Vannak álmok, vannak ideálok és célok, azonban sokszor felteszed a kérdést, hogy van-e mindezeknek értelme. Az tesz emberré, hogy álmodozol, hogy próbálsz nemcsak a mának élni hanem álmaid megvalósításáért. ÉS akkor ez tán a helyes út? Egy életed van és az is rövid és kevesek a pillanatok melynek igazán örülhetsz. Vagy talán az tesz emberré, hogy szeretetre vágysz mint bárki más a világon. Sokan nem veszik észre, vagy tán egyszerűen elfogadták a gondolatot….. Szeretet. Ennél több mi kell, hogy ember legyél és tudd ezt a szót ki is mondani. Mindenki lefekszik este és sokan megnézik a mellettük levő üres helyet. ÉS talán oda gondolják álmaik személyét. ÉS oly nehéz amikor ezzel találkozol is. Lehet én is valakinek az álmainak szüledéke vagyok és vannak akik az én álmaimban járkálnak. Sok mindentől nehéz elszakadni az életben, és nem a hajától, testének illatától, vagy épp gyöngéd melleitől. Hanem nehéz elválni egy álomtól. Mi is lett volna ma az első reakcióm, minthogy ,,hát igenis egy kurva”. NA és ezzel lezártuk a témát. Vagy talán nem. Kik vagyunk mi, hogy mások felett ítélkezzünk, addig amíg még magunkról sem tudunk semmit. Játszott a fejemmel és játszik mások elméjével, vagy talán csak éli hóbortos életét, mint bármelyik más fiatal. És akkor megint felmerül a kérdés, hogy ennyire egyszerűen kell venni ezt az életet, nem gondolunk arra, hogy lehet azért mert épp ,,játszunk” valaki fejével lehet  meg is tudjuk sérteni. Kérdés-e ha én ezt már nem tettem meg. Mert van még valaki aki még két év után megsirat és elmond egy imát is értem. S akkor nézel sokszor önmagadba és tépelődsz, hogy talán elrúgtad ezt az embert magadtól örökre. Elképzeled mind gyermekeid anyját, mint a szeretetteljes feleséget aki nyakadba ugrik amikor majd fáradtan hazavánszorogsz, aki majd felneveli véredet. ÉS még most majdnem két év után is érzed, hogy meg tudsz benne bízni. ÉS mégis ott lappang a tüzes szenvedély. Tudod, hogy Ő benne már nem tudsz megbízni és nem is tudtál soha és nem is tudod elképzelni mint gyermeked felnevelőjét és valami azt súgja neked, hogy életed egy kin lenne melletted. ÉS ott ég benned a vágy, hogy mégis ő kell. Mért pont ő?

   Ebben a percben nehéz megmondani ha érzek valamit iránta az állati vágyon kívül, hogy vele lehessek. Mert amikor már az álommal is szembesülsz már szinte lehetetlen újból hinni. ÉS itt állok újabb kérdéssel magam előtt, mert tudom, hogy ha az ő utját választanám sok más szívet tönkre tudnék tenni és sok lelket eltipornék. ÉS lehet ezt az utat fogom választani, de nem találom rá a magyarázatot, hogy miért. Mért annyira megfertőző ez a vágy, hogy valakinek a lelkével tudjál játszani, Nem tudom….

    Ember…..majd egyszer valaki nagyokos megpróbálja ezt a szót határozni. De választ nem fog rá adni, mert nem tud. Mert nem lehet ezt a szót betűkbe foglalni.

    Figyelmemet megragadta egy ma elhangzott mondat. Nemrég beszéltem egyik barátnőmmel, akinek el merem mondani, hogy néha mit is érzek e világ iránt és akinek elmondom, hogy néha még írok is. Kerestünk egy választ az életre és annak értelmére. És egyszerű gondolat hangzott el felőle. Talán ha annyit megteszel, hogy valakinek az életére hassál és egy csipetnyi inspirációt adsz neki, hogy saját álmait megvalósítsa akkor már érdemes volt élni, mint ember.

 

Kolozsvár 2007 Június 19

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s