Ajánlás Sólyomnak

candle2.jpg

Előszó

Mit keresek én itt szavak mögött talán még én sem tudom. Valami felhalmozódott bennem ami csak így tud a felszínre törni. Nem vagyok én író, nem keresem én a legszebb kifejezéseket, mit érdekel engem, ha mindentudó vagy csak első személyű elbeszélő vagyok. Én döntöm el, hogy mi leszek, az a fő amit az a mesélő el is tud mondani. Hogy miképpen, az a már az ő dolga. Olyan dolgokról akar nyilatkozni amik nyomasztják, hát tessék csak írjon, ha van miről. Hajnali 1 óra 41 perc hát épp most jönnek a legjobb gondolatok, mások nem zavarják, tán még ő sem saját magát. Na lásson már hozzá a meséjéhez, ne mind várakoztasson minket annyit.

…Vették a formát majd a kis szálat aztán a forró viasz következett. Ellepte a szálat, de egy kis vége mégis kint maradt mivel megszippanthatta a kinti levegőt. Lehűlt. Kész volt. Egy újabb gyertya – mondták a munkások, megfogván őt szépen és a többiek közé dobták. Hosszú út várt még a mi kis gyertyánkra. Innen egy sötét valamibe került, ami különös hangokat adott, pöfékelt majd durrogott és végül elkezdtek mozogni. Tudatlan volt még a gyertya. Elgondolkozott … hmm. Talán ennek megtudom majd a nevét. Körülnézett, érezte, hogy körülötte hozzá hasonló kis gyertyák hevernek. Meg se szólaltak, de hát hogyan is szólalnának meg hisz csak gyertyák.

   Egy hosszú fék, megállt a jármű. Egy dobozban vitték a mi kis hősünket majd nemsokára a kirakatba került. Nézett erre, nézett arra. Különös – gondolta. Mi is az én szerepem itt. Érezte, hogy valami csak nincs rendben hisz ő gondolkodik, de várjál csak, de a gyertyák nem gondolkodnak, vagy mégis. Valami mégis különös volt hisz ez nem a mi megszokott világító eszközünk volt. Lássuk csak, mi is lesz vele hiszen  látjuk, hogy valamiért érdekesebb a többinél.

    Jöttek bámészkodó emberek (azóta  már megtudta nevüket), kicsik és nagyok, itt ott egy kövér asszony hurcolva a kisgyerekét akinek épp vásárolni nem volt kedve. Nagy bajuszos öreg bácsik, finomka kis úri hölgyek, szeplős suhancok. Mindenki vett valamit, de a gyertya még ott álldogált. Eljött egy rút vénasszony. Na ez ki lehet? – kérdezte magában. Nem valami szép teremtény, nem szeretnék nála élni. Jóformán ki sem mondta mire a félelmetes banya a szikár, elsorvadt ujjaival megragadta és zsebre vágta a kis terméket. Két fillér. Ennyibe került.

    Üldögélt csendesen a kis szűkös zsebben, meg sem mert moccanni. Ki tudja még mit csinálhatott volna vele a boszorka. Hallott egy nyikorgó ajtót, majd becsapódott. Nemsokára fényt is látott egy szürke ablakon beszűrődni Hű, hát csak most veszem észre, hogy már kint vagyok. Mi is az én feladatom? Körülnézett, látott ott egy másik gyertyát. Ez hosszabb volt mint ő, kecsesebb, nagy pirosló lánggal világította ki a szobát. Elcsodálkozott… Szóval ez az ő szerepe, de hisz ő csak egy kis fehér gyertya, ő sohasem fog úgy világítani. Na de várjunk csak, hogy is kell világítani?

   Mégis valami furcsa volt benne, de mi is volt olyan különleges? Hisz csak egy darab viasz volt egy kis fonallal. Hopp. Nini . Hát lángra lobbant a fonal. Na ezt meg hogyan csináltad te kis gyertya? Nem tudom – felelte. Csak úgy egyszerre elkezdett égni a fonalam.

   S még hogy égett, kivilágította a kopott szobát, eltörpítve a másik elhalványuló fényét. Visszajött a boszorka…. Ni csak. Hogy világít a kis szemtelen, az én lakásomban. Na ide csak veled.

  Ezennel megfogta, megnyalta az ujjait és elakarta oltani, de a gyertya megégette a száraz karmait és még hevesebben égett. Na hagyd el csak. Meglátod te. Egyik szobából vitte a másikba, de mindenhova ment csak fény derült, akárhányszor is próbálta eloltani annál jobban világított. Nézte a boszorka, megmozgatva agytekervényeit. Megvan, hát víz alá teszlek te kis szemtelen. És úgy is tett….. Ez ellen gyertyánk már nem tudott ellenállni  és kialudt. A banya megfogta és egy dobozba dobta, ahol tucatnyi gyertyák álltak. Mint olyanok mint ő, kis fehér viaszdarabok egy fekete szállal. Rájuk mosolygott.

Ezek még fiatalok – mondta magában, nemrég jöhettek a gyárból. Nézte őket, mind egyformáknak tűntek. Vajon ezek tudnak világítani? Hmm… lehet.

   De várjál csak. Én még tudok! Lássuk gyertya  tudsz-e még? Nézz óda hisz még tud. Sőt milyen könnyedén kiugrott a láng a fonal tetejére. Látjátok, erre megtanítalak titeket is. Nincs szűkségünk gyufára. Nézték a többiek, csodálták. Honnan tudott ő úgy világítani? Gyertek, megtanítalak. Kövessetek. Más világot mutatok meg nektek.

   Egy kis vékony cérnaszál lógott a doboz mellet. Ezen le lehetne ereszkedni gyertyácska. Tudom mondta – épp erre gondoltam. És szép lassacskán leereszkedtek. Mentek, nagy kaland várt rájuk amíg a házból kiérhettek. Szép lassan tipegve, hogy a boszorka meg ne hallja őket átsurrantak a szőnyeg alatt, átmászták a nagy repedéseket a padlóban. Leültek, megpihentek sőt még egy pár dalra is megtanította őket. Ilyen kis kóborló gyertyadalokra amilyeneket ő is hallott a kirakatban, de valahogy úgy érezte, hogy neki szólnak. Folytatták utjukat a hatalmas küszöb fele. Nagy megmérettetés volt. Nemcsak, hogy magas volt, de még csúszott is. Nagy nehezen feltápászkodott a kis Lángoló majd kezét nyújtotta és felsegítette a következőt. Majd így ment tovább. Valaki könnyebben feljutott valaki nehezebben, ha netán valamelyikük nem volt kész a másikon segíteni elmondta nekik, hogy ez az első lépés, hogy a tűz majd bennünk égjen, hogy a másikon segítsünk.

   Ott voltam én is valamelyik gyertya között, sőt még emlékszem, hogy milyen nehéznek bizonyult másoknak segíteni.

    Hosszú út állt még előttük. veszélyek leselkedtek a ház minden sarkában. Épp, hogy elkapta őket mielőtt eltaposta volna őket a banya. Nem vette észre hála az égnek. A többi gyertya a dobozban csak nézte őket. Irigyelték. Mért őket választotta, mért azt a két tucatnyit, mért nem minket? Látott valamit  bennük amiben bízott.

    Átkúsztak a szék alatt, a kagyló mellett is elmentek. Ott leselkedett rájuk a víz, de eltudták kerülni. Már-már kezdték megérteni, hogy mi is kell a lánghoz. Nem gyufa, valami bensőbb. Itt ott kezdett felbukkanni egy kis szikra. NANA, gyerünk hátha-hátha. Még van egy kicsi és elérjük az ajtót és elkezdtek világítani.

    Siettek, rohantak az ajtó fele, már nem is figyeltek egymásra. Mindenki az ajtó fele jusson, minél hamarabb. Csak ő legyen ott, a többi majd utána jöhet. Elborzadva nézte a kis Lángoló a jelenetet. Félt, megijedt. Mi lett velük hisz rájuk sem ismerek, vagy ilyenek voltak végig és csak én nem láttam?

    Egy zörrenés és már is ott volt a boszorka. Mi van itt? Gondoljátok, hogy csak úgy elmehettek . Rögtön vissza gyertek. Megálltak az ajtóban. Erőre kapott a mi kis gyertyánk és elzengte. Most hajrá, lássam, hogy vakítjuk meg a boszorkát! Lángoljatok! De nem történt semmi. Lángolt egyedül, a többiek csak nézték, nem született meg a fény. Az a kis szikra is eltűnőben volt. Gyertek hajrá, hisz képesek vagytok rá! De elvesztették bizalmukat, vagy túl nagyon siettek az ajtó fele. A kis Lángoló letörve nézett maga elé. Tejfogakkal kőbe mért haraptál? Savanyú ízet érzett. Nem lehet. Minden, a küszöb, a csap melletti kalandok, az ének, a segítés. Hiába? Hol van a lángotok, hát égjetek? Semmi

    Új erőre kapott, de már nem azzal a lelkesedéssel. Szembe nézett a boszorkával, egy pillanatra megvakította és kinyitotta az ajtót. Körülnézett. Mély csend és világosság lepte el. Érezte, hogy valami zavarja az oldalát. Magára nézett, kezdtek szárnyai nőni, puha tollazattal, erős izmokkal az ég fele mutatva. Nem hitt szemének, egyet ugrott és már is vágtatott az Ismeretlen fele. Szélsebesen, mindent hagyott maga mellett. Érezte, hogy valami nehezíti szárnyalását. Hátra nyúlt és a zsebében két kis követ talált. Egy feketét és egy fehéret. Megnézte jól őket. A feketét a mélybe hajította és a fehérre nézve felcsendült a benne remény…..

    

 

2005 nyara Kolozsvár

Advertisements

2 responses to “Ajánlás Sólyomnak

  1. Velemeny: a szoveg eleje nagyon erdekes, azaz felkelti az olvaso figyelmet, es arra osztonzi, hogy tovabb olvasson, mert kivancsi a folytatasra, de azutan tulsagosan atcsap a meseibe es megjelennek a tartalmi hibak, elteresek, erhetetlensegek. Az erzelmi kifejezettseg jo, de javitani kell a tartalmon, kulonben sokat veszit az erzelmi telitettsegebol, a mondandobol. Jok a meglatasok es erdekes szferat teremtesz egy egyszeru gyertya kore, de azt el kell dontened, hogy meset irsz-e (es akkor azt ajanlom, hogy a sajat meglatasaidat ird bele, mert jelenleg ugy tunik mintha mindenfele-fajta mese kollazsaval lenne dolgom, nem egy egyeni muvel) vagy pedig foltatod a valos szalat (szerintem ez a valtozat sokkal tobb lehetoseget biztosit neked a mondandod kifejezesere). Osszefoglalaskent csak annyit, hogy van tehetseged az irashoz, de meg nem dontotted el, hogy igazan mit es hogyan akarsz irni.
    Ez egy filologus (volt magyar szakos) kritikaja. 😛

  2. Kedvencem az osszes eddigi irasod kozul, en viszont nem fogom kritizalni a stilusod (akar filos baratnom az elobb :P:P).

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s