A 18-asra várva

A 18-asra várva

 

….. Leszállok a mikrobuszról. Vásárhelyre érkeztem… Péntek este munkából jövet és egy előző megszokott veszekedés után Torockó fele vittek az útszéli kocsik, majd innen kerültem szombat este a Maros partjára. Batyumat a hátamra veszem, megnézem hány óra. 21 óra 40 perc. A főút szélére állok és a Kolozsvár fele vezető utat nézem. Még nem jön semmi… Egy sovány, szemüveges és már ősz hajú néni jelenik meg. Kezében két necc, az egyik sarkából épp egy üveg tej kandikál ki. Ne tessék haragudni de a Novi 7-be mivel mehetnék – kérdem tőle…Hát mehetne a 2-essel, de az először felviszi arra, látja? Majd azután megy amerre maga akar. A legjobb lenne a 18-as, amúgy én is azzal megyek… Nem mondaná meg mégis hányóra fiatal úr? – kérdi pár pillanat után. 21 óra 46 percet mutat az órám felelem, a telefonomat kikotorászván a táskám valamelyik zsebéből. ÓÓÓ, akkor az enyém pár percet siet. Nekünk öregeknek már csak siet az óránk – feleli egy kicsit elcsüggedt, de mégis gyerekesnek tűnő hangon.  Ön mégis honnan jön két ekkora szatyorral?  kérdem kíváncsian, mert mégis egy idős néni ilyenkor már kéne aludjon. Hát most voltam a testvéremnél Csergeden. Tudja merre van?  Hát persze, nagyszüleimtől nem messze…Ön ott született?   Jaj nem, szüleim odavalósiak, én már Bukarestben nevelkedtem 14 éves koromig és csak pár évet töltöttem Csergeden – meséli az idős hölgy. Mégis magával ragadt ez a kis hely – és szemei egy általam még nem látott örömmel csillognak.  És mért nem költözik ki akkor Csergedre, ha már úgyis szíve arra húz?Ó, hát a férjem miatt fiatalember. Tudja ő városi gyerekként nevelkedett. Egész életében tanult és miután professzori rangját megszerezte, a Románia csillaggal is kitűntették – feleli egy büszke de ugyanakkor elkeseredett hangon. Most meg itt nyomorgunk pár milliós nyugdíjjal. Hiába,  az ember vagy pénzt szerez, vagy tanul. A családnak azért általában jobb ha pénzt szereznek. .Meg is jött a jármű. Várjon csak segítsek – és csomagját megfogva, csak most vettem észre, hogy milyen nehéz szatyorokat cipelt a vén néni. Nehézkesen fellépett a mikobusz lépcsőin és helyet foglalt. Csomagjait lába mellé tettem…21 óra 54 perc és a 15 ezer lej jegyet kifizettem. Köszönöm szépen fiatalúr és kellemes időtöltést amíg itt van… 22 óra és a Novi 7-en leszállok.

 

Kolozsvár 2007 július 30

Marosvásárhely 2007 július 28

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s