The second Irish referendum and the new Supreme Court of the United Kingdom

Besides other major news this week, like the Samoan and Indonesian catastrophes, the European legal world has experienced two major (I would dare say improvements) events in the legal sphere. And the legal aspect is what concerns me right now. My compassion for all the victims of the earthquakes.

First of all, believe it or not, the UK finally has a Supreme Court! Well some people might say, so what, didn’t it have one? Well you see Britain has a really complicated legal (common law) and judicial institutional system. Bottom line is that, before October 2009, the highest judicial body in Her Majesty’s realm was the House of Lords. For anyone who studied/studies civil law, this is something quite uncommon. Why? Because from Montesquieu  onwards we have the so called separation of powers principle, basically saying that The Legislative (Congress, Parliament etc.), The Executive (Government, Prime Minister, President) and the Judicial (the Courts) have to be separate from each other, especially the Courts cannot be influenced by any other powers! The United Kingdom had quite an odd system, as in its case the highest judicial body (basically meaning the “Supreme Court”) was the House of Lords. Now the House of Lords is the upper chamber of Parliament (the Legislative), technically you could compare it to the Senate in other countries.

As you might think, in this way the highest judicial authority and the upper chamber of the Legislative were pretty much the same. Put it into other words, a section of the Legislative was the “Supreme Court”. So of course, this raised issues of judicial independence and impartiality, even in front of the ECHR and it lead to the adoption of the 2005 Constitutional Reform Act, setting up the Supreme Court of the UK.[1]

I see this as a step forward in the development of the sometimes overly conservative UK judicial system and of course a lot of people can’t wait to see how the new Supreme Court will function.[2]

Second, and even more important, is the second Irish referendum regarding the Lisbon Treaty. Now for all you Lisbon Treaty skeptics, today’s results quite shocked me, as on the second referendum two thirds of the population said YES. Two years ago, the whole ratification process was stopped by the negative, 53% percent referendum, but now it looks like the Irish have changed their mind. Only the Czech president has to sign it, and both the Polish and Czech governments have to deposit the ratifying instruments, and the Lisbon Treaty has a green light.

Why am I so interested in it? Well besides all the other innovations, like the abolition of the pillar system, the entry into force of the Niece Charter of Human Rights etc., the EU judicial setup will sort off change. This is a really delicate matter and I will not dig into it deeply, but I wrote my Bachelor thesis on it. Basically, the EU will accede to the European Convention on Human Rights. Now this is quite interesting, especially from an EU Human Rights protection and an EU Constitutional point of view. If in the EU, the European Court of Justice (Luxemburg) was the highest judicial authority, by acceding to the Convention, in human rights matters the ECJ will be technically lower than the ECtHR, and in human rights matters the ECtHR in theory will have the power to rule against ECJ decisions. Of course this is not so sure, as there is such a thing called the Bosphorus compromise, in which the ECtHR basically said that the ECJ offers equal (“comparable”) protection to the ECtHR in human rights matters, so it will only examine such cases when extreme breaches have occured.[3]

This is an extremely interesting subject (I will not bore you guys with it) as the entry into force of the Lisbon Treaty is really near and a lot of people will want to see the new constitutional and institutional changes. It will create a lot of chaos, renumbering articles, restructuring and so on, EU lawyers will curse and administration workers will think twice about their jobs, but it will definitely bring some fresh air into the EU system.

Just wanted to remind all those interested in international and EU legal matters, of the new events.

Maastricht, 3^rd of October 2009

---

[1] For further reading on the topic. Dragoljub Popovic, ECHR Justice – European Court of Human Rights and the Concept of Separation of Powers, available at http://www.enelsyn.gr/papers/w4/Paper%20by%20Judge%20Dragoljub%20Popovic.pdf

[2] For the newly functioning UK Supreme Court see the official website http://www.supremecourt.gov.uk/about/history.html

[3] For further reading: and Leonard F.M. Besselink – The European Union and the European Convention on Human Rights – From sovereign immunity in Bosphorus to full scrutiny under the Reform Treaty?, Utrecht Law Review 2008 Kathrin Kuhnert – Bosphorus – Double Standards in European human rights protection? – Utrecht Law Review, Vol.2, 2006

Gashi (Gási) vagy Szilárd?

Hmmm…Na ez jó kérdés. Keresztlevelemben még ékezetes SZILÁRD szerepel. Majd jött az ötödik osztály és akarva, akaratlanul rám ragadt a GÁSI becenév (név?). Nyolcadik osztály végén már a kis kártyán is ott szerepelt a becenév. Amikor elkezdtem a líceumot már annyira rám ragadt ez a becenév, hogy szüleimen és közeli rokonaimon kívül, már mindenki GÁSI-nak szólított. Telt múlt az idő. A négy év líceum alatt már a tanárok is így szólítottak, az utcán mindenki így szólított: román, magyar, amerikai. Közben néha-néha Kicsi GÁSI lettem, mert a testvérem ő volt A Nagy GÁSI. Ez már nem egy egyszerű becenév lett. Így ismert mindenki, pár emberen kívül, így szólítottak ki a táblához, így szólítottak meg az utcán, így kerestek az otthoni telefonon és egyszerűen Gási lettem. Sok olyan ember volt aki már nem tudta valódi nevemet, hiszen hosszú is, meg néha magyaroknak is nehéz észben tartani, hát még akkor románnak vagy külföldinek.

Azután jött az egyetem. Egyetemen már egyenest így mutatkoztam be. Itt kezdődött a becenév elnemzetköziesítése (na ez aztán szó) is, GASHI végeredménnyel. Ezzel a névvel kezdtem a Bogáncsban táncolni, így ismertek a Szamócában, a Kollégiumban, most már az egyetemen is. Közben az egyetemi tanárok vagy egyéb más kollégák, csak egyszerűen GÁSPÁR-nak szólítottak. (néha még az ÚR vagy Domnul jegyzőt is odabiggyesztették).

Két évvel ezelőtt a bloggomat is elindítottam. Itt már gashicsavargó-ként jelentem meg, de az alap az mégis ott volt, a nemzetközibb GASHI. Utrecht, a Parnassos és minden új nemzetközi kolléga csakis így ismert. Ez volt a legegyszerűbb bemutatkozási forma.

Pár hónappal ezelőtt a dolgok változni kezdtek…Új holland tartózkodásom már másképp kezdődött. Két hónap  munka alatt, már a Szilárd (vagy ékezet nélkül) név ragadt újból rám. Ez volt a name tag-emen, így szólított a menedzser és mindenki más. Szerinte ez könnyebb, mint a Gashi. Érdekes módon azelőtt mindenki más fordítva mondta.

Maastrichtban már újból Szilárd lettem. Több magyar kolléga így szólít, így szólítanak az olasz lakótársaim, a JESSUP csapattársaim, a tanárok. És több, mint tíz év Gási/Gashi után újból a Szilárd kezd előtérbe kerülni. Volt egy időszak amikor valódi nevemre egyszerűen már nem reagáltam. Nem tudom ha azonosulás kérdése lesz, vagy nem, de valószínűleg kezdek a Gashi-ból alábbhagyni. Már rendesen reagálok a Szilárd névre (újból) és majd meglátom ha lesz valami identitás dolog is mindebben, vagy nem. De szólítson mindenki úgy, ahogy megszokta, csak érdekes, hogy újból kezdek valódi nevem szerint bemutatkozni.

Maastricht, Okt.3, 2009

Pakolunk vagy nem?

Már a negyedik maastrichti hetemet emésztem és a lakás ügyben nem állok jobban, mint ezelőtt egy hónappal, amikor még Utrechtben kezdtem magamra tojni, hogy nem találok lakást…

Nemrég értem haza a kurzusokról, most pedig egy jó hűsítő balzsam ecetes Mozzarella után degedek a balkonon. Egyszerűen a holland felfogást alkalmazom és közömbösen hagy már minden. Egy hónap hajhura után már elegem van. És mindhármunknak….Az elején az eget leesküdte az asszonyság, hogy igenis három ember is lakhat a tömbházban. Majd kezdődtek a gondok a 80 év feletti szomszédokkal. Kicseréltük a függönyeinket, betartottunk minden szabályt de a tulaj megváltoztatta előbbi jóváhagyását. Közben kiderült, hogy ugyebár ő nem is a tulaj, hanem egy Hollandia szerte működő lakásügynökség képviselője. Közben kiderült, hogy a második (csakis iratokat kezelő) ügynökség nem tudja kiadni a szerződéseket, mivel az előzők nem egyeztek bele. Ezt követte kettő darab hét telefonálgatás, ami szépen haladt, majd veszekedéssel folytatódott, majd újból szép hangon. Megszereztük a lakó egyesület jóváhagyását is, de már ez sem segített. Ma jött a végső válasz „Nem, nem. Beszéltem a főnökeimmel, de nem akarnak három fiút egy lakásban”. Ugyebár az már nem számított, hogy felettünk ugyanakkora lakást adtak ki 3 német lánynak, akik szegénykék mondjuk módos családból származnak, kocsival járnak és hotel szoba szerű lakásban éldegélnek. Ugyebár valószínűleg a mi csóró seggünk, IKEA-s bútorunk és rozsdás bringáink nem emelkednek föl az ők szintjükre.

Tehát ma megjött a VERDICT. Nem és nem. Tehát ez azt jelentené, hogy a két előző olasz lakótárs kéne felezze a költségeket, de havi 375/fő már nekik is sok. (A francba, nem Párizsban bérlünk hanem egy 12O ezer lakosú városban). Tehát mi is elhatároztuk, hogy ezentúl nem szolunk senkinek semmit. Meglátjuk még mennyit tudjuk tartani a lakást, mert úgysem fog senki sem idejönni, hogy megnézze ki fizeti a havi bért. És közben ugyebár keresünk egy új lakást és már beszéltünk kettő ügynökséggel és remélhetőleg ide is adják pár heten belül. És még lehet olcsóbban is megússzuk (Habár elkérnek 1 hónap bért, 1 és fél hónap bért garanciának és 3OO euró/fő kezelési díjat. Hogy kb. tudjátok milyen összegről beszélek. Novemberben ki kéne kotorjak a zsebemből 95O eurót és abból majd 4OO-at vissza kéne kapjak az év végén, ha le nem égetjük a lakást.)

Na de ezeket leszámítva, újból melózom Utrechtben. Várom az egyetemista segélyt és az ingyen utazó kártyát. Le kell fújjam a polgári bejegyzésemet, mert nem lesz jövő hétre semmi lakószerződés. Közben az egyetem gőzerővel megy előre. Jó három hét múlva már végzem az első periódust és jönnek a vizsgák. Csütörtök és Pénteken Utrechtben leszek, mert kell a zsé, de nagyon. Feliratkoztam újból a tavalyi JESSUP nemzetközi jog versenyre. Tavaly a híres UBB le se szarta. Itt már meghívtak az interjúra és ha minden jó lesz, bevesznek a csapatba. Felkészült staff fogja a csapatot útba igazítani és az egyetem fog minden költséget fedezni.

Azonkívül keresek egy olasz nyelv vizsgát. December végén lenne egy Amszterdamban, ami kb. az angol TOEFL-el egyrangú. Még meglátom arra is, hogy lesz időm és pénzem. Mi újat mondjak még? Föl kell iratkozzak egy másodszintű holland tanfolyamra is, de ugyebár most nincsenek üres helyek és ejsze már nem lesz se pénzem se időm rá. Azonkívül az élet mendegél szép lassan. Az ősz már bedugta az orrát a városba és reggel már csipdesi a szél a bringán ülő seggemet.

Hát kb. ennyi egyelőre. Kezd igazán napló jellege lenni a bloggomnak. De most ez van. Úgyis a „Holland Naplóba” írok mostanában. Elkezdtem az Coelho „Alkimistáját” is olvasni. Olaszul (legyen amivel most büszkélkedjek). Október végén Svájcban kéne meglátogassam Javier bátyámat.

Addig még sok idegesség és sok víz fog lefolyni a Maas-on, de valami lesz. Nem ártana egy ösztöndíj, de egyelőre még boldogulok anyagilag. Majd meglátom az új lakásszerződésnél mi lesz….Akkor jön majd a magunkra szarás.

Maastricht 22 Szeptember 2009

U.I. ÉS BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT MESE!!! (Ő igenis egy személy, tehát az előbbi cikk Mese kérésére volt és nem egy mese kérésére. Csak, hogy pontosítsunk). Nőj nagyra vallás tanárnéni

Fridays from now on…

6.00 a.m. – Get up ya lazy ass, time to go to work. Teeth brushing, shower, coffee, toilet, dressing up (I don’t mind the order right now).

6.40-6.55 a.m. – Hell of a cold bike ride to the train station. Next time get a pair of gloves! Lock the bike 200 m from the train-station in order not to be stolen.

6.58 a.m. – buy train ticket. Heart attack moment. Day-return 40 euros.

7.07 a.m. – Chuchu train departs….WUUUWUUUU!!

7.08 a.m. – 9.08. a.m. – sleeping, scratching, sleeping, waking up, ticket conductor, back to sleep, train station names: Sittard, Roermond, Eindhoven, ‘s Hertogenbosch…Utrecht!!!! Get up!! The train is going to Amsterdam, so better get off.

9.12 a.m. 9.25 a.m.– bus 11 from Utrecht Central to the theater… plus 7 min. walking.

9.30 a.m. – 12.30 p.m. – work begins, coffee before, annoying grandmas, a lot of new products, talking with Alex, cluster 3, 4, talking with Rob, school kids, pregnant women, Vasil is back from Bulgaria, once again annoying grandmas…

12.30 – 13.30 p.m. – Lunch break. Copying my new work permit, sending a bunch of documents to the IB Groep. Praying to get study financing. Stuffing my face with food. Et’smakelijk and all that. Talking about guy stuff at the table with Alex, while Rob is looking at us quite amazed, with the expression “Ahh, kids”.

13.30 p.m. – 20.00p.m. – You know. Same old. Work, work and work. 2 coffee breaks. Watching the new student chicks and any other cute girls that shop in the store. Some more work. Chatting around during the coffee break (and only during the coffee break

20.05 p.m. – 21.33 p.m. Eat with Alex at the lil’Chinese guy’s place on the other side of the road. Go to a bar. My last time I’m gonna see the Australian Blondie. Son of a BIP. He’s going to London. Couple of beers, a nice smooth whisky and TAKE CARE YOU LIL’WAKKO BLONDIE AUZIE. Thanks for being there in the summer and I wish you a hell of a good experience in London!

21.34 p.m. – 21.56 p.m. Walking fast towards the train-station. Utrecht is once again full with students, once again charming as has always been. Saying bye to Alex, running to catch the last train to Maastricht.

22.05 p.m. – 00.15 a.m. Same order of train stations, but in the reverse order. Listening to music, deleting old messages, reading from my European Law course-book, laughing on a guy’s nose-blowing (everyone was laughing actually), more music, going to the toilet, ticket conductor.

00.20 a.m. – 00.35 a.m. Luckily my bike wasn’t stolen. Fast bike ride home and here I am.

Maastricht 19^th Sept 2009

Sőőőő akkor magyarul is :D (Mese kérésére :D)

Szóval lássuk mi lesz ezzel az olasz cikkel. Azért, hogy egy kicsit elismételjük mi is történt az utóbbi napokban…A legnagyobb gond az a lakásunkkal kapcsolatos, az ok pedig egyszerű. Szerda reggel elmegyek az ingatlan ügynökséghez, hogy kissé beszéljek velük. Már ott voltunk a múlt héten is. Kérdem ha már elkészültek a szerződéseink, de ez a szőke holland, agyonzselézett alak rám néz és a következőt mondja „De én nem tudok semmit semmilyen szerződésről.” „Hogy-hogy nem tud semmit? Múlt héten beszéltem egy alakkal és azt mondta, hogy erre a hétre készen lesznek a szerződések.” – mondom én növekvő pulzussal. „Jaaa…..Hát ő sajnos még új és még nem igazán tudja itt a menetet”. És így az ipse megkér, hogy jöjjek vissza a következő nap, persze Marcóval és Alessióval, és így majd aláírhatjuk a szerződést.

Csütörtökön megjelenünk az útleveleinkkel csak azért, hogy megtudjuk, hogy habár a szerződések már elkészültek, a tulajdonos még nem 1OO %-osan biztos a dologban. Ez az a pont amikor az Erdélyi elveszti türelmét és fölidegeskedik „Mi a vén franc ez az egész maskara? Én már 250 eurót leadtam a szeptemberi hónapra és ráadásul még egy 200 eurós garanciát. Már háromszor beszéltem ezzel az asszonysággal, aki a tulajdonosnak tartja magát és most te nekem itt azt mondod, hogy ő nem 100 %-osan biztos?!”. Ezek után egy újabb tipikus holland bomba, ami igazán azt a hitet kelti bennem, hogy ebben az országban senki sem dolgozik igazán, hanem csak a pénzt zsebelik. Kiderül, hogy az asszonyság nem is igazán a tulaj, hanem egy közvetítő közöttünk, az ügynökség és az igazi tulaj között, aki egy újabb cég és nem egy személy Há mi a franc!! Én már nem tudom, hogy-hogyan működnek a dolgok. És most Hétfőn nyakkendősen elmegyünk ehhez az újabb ügynökséghez (vagy micsoda) és mint felnőtt emberek beszélünk velük, mert már elegem van a sok beszédből. (Ja és nem is mondtam, hogy a kedves, idős szomszédaink fölhívták a tulajt, hogy talán nem mi lennénk a legjobb választás).

… Tegnap ugyebár ügyes fiúk voltunk. Kitakarítottuk a konyhát, eldobtuk a szemetet (amit ugyebár szét kell választani), azután találtunk egy mosodát a ruháinknak, mert még nincs mosógépünk. Az edény mosó már nem működik, tehát egy napi edényt is el kellett mosni.

A jövő héten már Utrechtben kell dolgozzak egy (vagy két) napot. Azonkívül ott vannak a házi feladatok és reméljük jövő héten megkötjük a szerződést és ezáltal bejegyezhetjük magunkat a polgármesteri hivatalnál. Egy újabb jó hír, hogy végre megadták a munkaengedélyem, amit majd az IB-Groepnak kell továbbítsak és remélhetőleg megérkezik az egyetemista segély.

Viszlát mindenkinek. Reméljük, hogy a következő alkalommal is tudok olaszul írni.

U.I. Ja és az egyetemen a számítógépes rendszer sem működik, ahogy kéne.

Maastricht, 2009 szeptember 13

Mio primo articolo in italiano

Dunque, vediamo che succederà con questo articolo italiano. Solo per recuperare un può tutte che hanno successo in questi ultimi giorni…Il Più grande problema e quello della nostra casa, e il motivo e semplice. Mercoledì mattina vado al’agenzia immobiliare per parlare con loro. Gia siamo stati di la una settimana fa. Chiedo se hanno fatto i contratti, ma questo olandese con i capelli tipici biondi, con tanto gel, mi guarda e dice “Ma io non so niente de nessun contratto”. “Ma come non sapete niente? Ho parlato con questo ragazzo e lui mia detto che’l contratto sarra pronto questa settimana” – dico io con il polso crescendo. “Aaa.hh…No, lui era nuovo qui e non sapeva come fare le cose”. E cosi questo mi dice di ritornare il prossimo giorno, con Marco e Alessio, e cosi possiamo segnare i contratti. Giovedì andiamo di la con i nostri passaporti solo per sapere che i contratti sono pronti ma il proprietario non e sicuro 100% se ne vuole di la. Questo e’l momento quando il Transilvano perde la sua pazienza e si arrabbia “Ma che cavolo e questa stronzata?! Io gia ho pagato 250 euro per settembre, ho pagato 200 euro per il deposito, ho parlato 3 volte con questa donna che dice che lei e’l proprietario, e tu adesso mi dici che lei non e 100% siccuro”. Dopo questo circo una nuova bomba, tipica olandeze che mi fa adesso essere sicuro che in questo paese nessuno non lavora, solo prendono i soldi. Scopriamo che quella donna non e’l proprietario, e solo un intermediario tra noi, l’agenzia e il proprietario vero, che e una azienda e non una persona. Ma che cavolo!! Io gia non so niente come funziona. E adesso Lunedì prendiamo le cravatte con i ragazzi e andiamo a questa azienda (o non so che cosa e) e parliamo come i uomini maturi per che gia sono pieno di queste telefonate. (Ha, non vi ho detto che i nostri vicini vecchi hanno telefonato a’l proprietario per dire che forse questi tre non sono la scelta più buona)…

… Ieri siamo stati ragazzi bravi. Abbiamo pulito la cucina, buttato via la spazzatura (che si deve separare qui), dopo abbiamo trovato un posto per lavare i nostri vestiti, perché non abbiamo una lavatrice. Il nostro lavastoviglie non funziona e cosi dobbiamo lavare tutti i piatti di nuovo.

La prossima settimana gia devo andare ad Utrecht per lavorare un (forse due) giorno. Ho i compiti da fare, speriamo che possiamo segnare il contratto e fare la registrazione alla comune. Un’altra buona notizia che adesso ho il mio permesso de lavoro, lo devo inviare a IB Groep e speriamo che mi danno il finanziamento per gli studenti.

Ciao ragazzi. A dopo, e speriamo che anche la prossima volta scriverò qualcosa in questa lingua.

P.S. A, e neanche’l sistemo informatico dalla università non funziona bene…

Maastricht, 13 Settembre 2009

Maholnap az EU arra fog kötelezni, hogy újrahasznosított bugyiban és bio zokniban járjunk

Úgy hiszem, hogy senkinek sem új információ az, hogy az EU-t alapvetően gazdasági érdekek hajtják. Teljesen gazdasági közösségekként indult, majd később egy kis emberjogok védelmét is odabiggyesztettek. S ugyebár a közösségek után létrehozták magát az Uniót és manapság a környezetvédelem is „rendkívül fontos” szerepet játszik. Megannyi fenséges, felemelő, az emberiséget magasztaló kijelentések mögött a gazdasági okok diktálnak mindent. NE gondoljuk, hogy az új tagállamok épp azért kerültek az Unióba, mert annyira fel voltak készülve. Dehogyis. Azt eléggé jól tudja mindenki, hogy ezt geopolitikai és gazdasági érdekek hajtották. Új piaci lehetőségek, könnyebben manipulálható kormányok, terjeszkedés a keleti zónák fele meg stb. De nem ez a lényeg most…Ma reggel újabb aberációt olvasok. A Szabadság napilapon közölték az Európai Bizottság legújabb döntését, miszerint szép lassacskán megszüntetik a hagyományos villanyégők használatát (úgy hiszem mindenki jól tudja, hogy ez a mi kedvelt „villanykörténk” – egyesek még eszik is) és cserében az európai polgár új energia takarékos bügyüszt kell vásároljon. Persze ugyebár az új égő a zsebet is megterheli, legalább hatszorosan drágább a mi kedvelt körténknél.

Nos ugyebár ezek mellett megjelenik egy rakás leterhelő adat is, miszerint ennyi és annyi millió tonna ezt és azt nem fogunk többet kibocsátani, ennyi és annyi az élettartama és ennyi és annyi pénzt fogunk megtakarítani. Most amiről senki sem beszél, az pont az, hogy kik lesznek azok az illetők akik az ennyi és annyi mellet bezsebelik a profitot. Mert ugyebár a cikk nagyon is szépen leírja, hogy az új döntés szerint 2016-tól csakis efféle új bügyüszt lehet majd vásárolni. Elárulom, tavalyelőtt anyámékkal vettünk egy olyasmit. Arra is emlékszem, hogy tízszeresen drágább volt és fél év után a szemét kukába került, mert „kiégett”. Nos abból a pénzből vehettem volna tíz más égőt, amelyek legalább 4 évig kibírták volna a strapát. ÉS azt is elárulom, hogy az új égő által kibocsátott fény rendkívül mesterséges és fárasztó is egyúttal.

Mindenki tudja, hogy a szénalapú energiaforrások fogyóban, az új energiaforrások még csak most járnak gyerekcipőben és kell takarékoskodni. De azt már nem nézi senki, hogy ki fogja bezsebelni majd a profitokat. Mert 500 millió Európait arra kötelezni, hogy egy új terméket megvegyen egy kis nyereséget fog generálni. Kíváncsi vagyok, hogyan lobbiztak a kulisszák mögött a nagy konglomerátumok, akik kezében van az efféle közhasználati tárgyak gyártása. Mert azt gondoljuk, hogy meggazdagodni csakis ingatlanokból és banki dolgokból lehet. Gondoljuk el mennyi profitot generálnak ezek a konglomerátumok, akik lehet épp az óvszered izét, a budipapírod színét, a villanyégődet vagy a jövendőbeli újrahasznosítható bugyidat gyártják.

Egy olyan országban élek jelenleg, ahol két darab szalámi szeletet egy kiló műanyagba pakolnak. Ahol már műanyag fóliás dinnyeszeletekkel, hatszorosan becsomagolt 15O gr-os sajttal és egyebekkel várják a vásárlókat. Persze ez azzal magyarázható, hogy így egészségesebb, mint amilyen régebb volt (ne tudjátok meg, hogyan és kik pakolják be a termékeket) és higiénikusabb, meg satöbbi marhasággal etetnek. De persze az a félkiló műanyag valakinek profitot generál (elég sok olaj és földgázcég létezik), pont, mint ahogy az újrahasznosító üzem is ugyanazt teszi.  Persze-persze fontos a környezet is, na de money makes the world go’round. (És ez mindig is így volt és így lesz)

Az első Maastrichti hét….

Miközben a napok telnek, úgy alakul a Maastrichti életem is…Az egyetemen egyelőre hatalmas felfordulás, mivel most váltottak új számítógépes rendszert. Jelenleg még nem jegyeztek be semmilyen kurzusra, de az egyetemisták egyharmadával ez a helyzet. Tehát egyelőre ezért nem idegeskedek. Nincs mért…. A szobával kapcsolatosan, rendkívül szerencsés voltam, hisz két olasszal lakom, Alessio és Marco. Nyitott, komoly és segítőkész emberek, tehát jó kollégákra találtam. Ma elmentünk az ingatlan irodához is. Szerencsére csak egy normális összegű garanciát kellett letegyek. Állítólag a kulcsaim is meglesznek holnapra. A munkaengedélyem meglesz a jövő hét elején. Úgyis szeptember végéig most nem fogok dolgozni.

Tegnap Alberto ismerősöm fölajánlott egy terep bringát, ha megjavítom a hátsó kerekét. Egy új belső árába került az új bringa. Tehát most a szállítást is elrendeztem, na de mért írom ezt a kis bejegyzést…A mai reggel miatt…Nem tudom, hogy röhögjek, vagy rázzam a fejem, hogy mennyire bugyuta lehet ez a társadalom. Tegnap nem akartam a bringámat kint hagyni, hisz nem volt mivel lekössem, ezért elhatároztam, hogy a folyosón hagyom. Nos annyit kell tudni, hogy az új panel (tömbház) lakásban 3 egyetemista lakás kivételével, a többi szobákat hetven éves holland öregek lakják. Eddig semmi gond nem volt az öregekkel, de ma reggel nagy döngetésre ébredünk meg. Valaki döngeti az ajtót….Föltápászkodom. Gondolom, nem ártana egy nadrágot is húzni hisz nem bugyogóban fogok ajtót nyitni. Na és láss csodát. Egy pocakos öreg fölháborodva kezd szájalni. „A tied a bicikli??!!! Mert pont a nyomorék asszony kocsija mellett hagytad (olyan mint egy aranyos kis golfkocsi, majd el kell lopjam). Hogy ilyesmit…”. Közben a csipáimat törlöm. Nem igazán értem mi a baja. „Ahumm….Ja. Az enyém. Na de azért lehet szebben is beszélni. Nem tudtam, hogy nem szabad otthagyni.” Mielőtt bevágtam volna az ajtót, utánam ordította, hogy azért ő akar beszélni Alessioval. Közben megisszuk a kávénkat,  röhögünk egyet, megjárjuk az ingatlan irodát és kiderül, hogy az ingatlan irodát már 5 darab tata és mama hívta föl. Fölháborodva persze, hogy idegen emberek járnak a panel lakásban. Mármint én és egy ártatlan lengyel lány aki nálunk ebédelt….Uhhhh…nagy veszély. Közben hazaérünk, Alessio elmegy beszélni a másikkal és egyéb érdekes dolgok derülnek ki. Na itt meg kell fogózkodni. Fölsorolás lesz:

1. Mi az, hogy félmeztelenül járunk a lakásban, hisz az egyik ablakon nem volt függöny és ma reggel egyik mama meglátta a félmeztelen Marcot. (Lehet meg is kívánta)
2. Mi az, hogy kék függöny van az egyik ablakunkon. Hogy lehet így vendégeket fogadni, hisz ők majd megmondják, hogy milyen lakónegyed ez, ahol kék függöny van a többi száz szürke mellett.
3. Mi az, hogy szemetet láttak a konyhánkban és, hogy kitesszük a törülközőt a balkonra. Nem oda tesszük a dolgokat száradni.
4. Mi az, hogy idegen emberek (én, csak most már nem vagyok, hisz kifizettem a bérem és a garanciát, és persze a lengyel lány) járkálnak nálunk.
5. Mi az, hogy az egyik ablakon nincs függöny, hisz így a vendégük láthatja a mi szemetünket.
6. Mit gondolunk, hogy itt egyetemista zóna van??!!

Nos annyit elárulok nektek, hogy én még ennél rendesebb egyetemista lakást nem láttam Hollandiában. Minden tiszta, szépen be van rendezve, eddig még nem dorbézoltunk. Közösen főzünk és eszünk. Nem dübörög a zene. Nem koslatunk részegen. Illedelmesen köszönünk.

Ha legközelebb valaki is valamit mond, nem az anyjába fogom elküldeni mert annál civilizáltabb lettem (nahát!!) hanem majd szépen megmondom, hogy:

1. Mi az, hogy bemer nézni a lakásomba!!!
2. Mi az, hogy kritizál engem, amikor egész nap semmi más dolga nincs, mint utánunk leskelődni.
3. Mi az, hogy függönyt kell cseréljünk. Fizeted a függönyt tata, kicserélem.
4. Mi az, hogy egyáltalán kimered tátni a szádat, hisz én fizetem a bért. Az én lakásomban ha akarok, épp csóré seggel járok!

Úgy hiszem ezek az öreg múmiák nem tudják milyen más országban élni. Lennél te otthon vén tata és akkora két seggberúgással távoznál, hogy a lábad sem érné a földet. Nagyanyámék kapálnak ezek meg a nyugdíjukat nincs mire szórják és egyetemistákkal kezdenek ki. Sorry opa, maar ik komt uit Roemenje en Roemenje is en andere land dan Nederland.

Maastricht szep. 3, 2009

A twist of luck

Now I sit in my new room, in a quiet neighborhood of Maastricht, a completely different situation that I was in two days ago. Maybe it is luck, the misterious ways of God, both or sheer coincidence. I was lucky enough to meet Marius, my German friend, at last week’s introduction day. I packed my bags in Utrecht and came in complete uncertainty once again. I knew I could spend a couple of nights at his place, but finding a room was nearly impossible… I got of in the train-station with my 50 kilos of luggage, set down for a minute, ate, drank and rested. I found which bus would take me to his place. Actually two buses…Waiting in one of the bus stops, in the middle of Sunday, I get a sudden message. I thought to myself that most probably Marius was trying to tell me the exact address. No…a message from Anna, my Polish friend. A message that changed it all. “Gashi, one of my friends urgently needs someone to rent a room in his apartment”. A twist of faith. I call the guy up. 275 euros per month, plus probably another 20 for this and that. Deal made…I spent Sunday night at Marius’s place, met her lovely girlfriend, Teodora and suddenly I found myself once again among people who know what it means to try to make an existence in a foreign country….So here I stand now. We already had two great meals today. I met my new housemates. I solved a lot of the university problems, bought my course materials. I still need to buy a bike, to find a second job as I will be working in Utrecht on Fridays, but only from the end of September. Yes I still have problems with my work permit, with my study financing but eventually things will have to get better. My confidence is rising. It is still a lot of stuff to do until life gets back on its normal track, but now the lights are positive…Thanks for all the people who supported me and offered me shelter, food and a good advice…

Maastricht, 1st of Sept

The road to Maastricht…new beginning again

I have to wake up in a couple of hours and catch the train to Maastricht… I’m not looking forward to the upcoming train ride as I will have to switch twice and I do have two big bags, a backpack, a laptop and sleeping bag…It is really hard for me to describe this summer, probably even harder to describe everything that happened from January onwards. It has been the most grueling 8 months of my life. Just a series of constant frustrating episodes, frustration caused by a series of denied scholarships, shitty paperwork, incapable-on-holiday office workers, an extremely complicated legal system, people unwilling to give me a room and the list could go on…My problems are far from solved and I never would’ve imagined that it will be this difficult to continue the next phase in my life…My energy, body and mind is just sacked and my self confidence level hit rock-bottom. Yes, this is the truth and I cannot keep it to my self. Too many factors in my life right now are in other people’s hands…Everything is hanging in the air at the present moment. I have absolutely no idea when I am going to find a room, if I will be allowed to work in the upcoming months, if I am going to get the tax refund etc… I didn’t leave anything to chance and tried doing everything in time, but sometimes things don’t work out the way you planned them… But amongst all this I found people who I can rely on. It would’ve been an excrutiating period without the moral support of my family, the dedication of my manager, the poker nights of my coworkers, the prayers of MZ and the long talks with Alex. I do have to thank these people for being there for me in a time of my life when my self confidence is dwindling. It’s not easy to change homes again, to change home in another country as well. It is not easy for an Eastern European to launch/relaunch himself in one of the most complicated Western European systems. I do have my studies again and this will have to be my main focus, so I do hope that all my other problems will get solved, in order for me to be able to enjoy life in its fullest once again…I know that without the help of these people I wouldn’t have made it so far. It does take oneself’s determination, but it is not enough. It is a combined effort of the person and the people who surround him and are willing to give him a helping hand…Life has many tricks up his sleeve, but then again this is how you learn how to appreciate people around you. Anyone who reads this, please help out a foreigner if he is in need of it. A meal, a place to sleep overnight, a kind gesture can mean a lot… I do accept that right now certain parts of my life depend on other people so I just have to wait it out and see what happens. As MZ says “Life tests great thinkers”…Thanks for the support of all of you.

Utrecht 2009, 30^th of Aug.