The month of Ramadan

I wanted to write this article a couple of days ago, when Ramadan began, but I didn’t have the time…To all my colleagues and friends from work I wish endurance and strength during the month of Ramadan…for all those who don’t know what it means, it is one of the months of the Muslim calendar, when each Muslim has to feel on their skin how the people who are hungry and needy feel each day…Between sunrise and sunset it is forbidden to eat, drink and smoke. You are only allowed to consume anything during the night. Also, during the month of Ramadan each Muslim has to offer something for charity. I always say that knowledge is better than ignorance. I wish all my fellow workers strength during this month and it is a good way of knowing how the needy, the poor and the hungry feel each day…

Utrecht 2009, 24^th of August

How to make palinka?

This might sound like a silly article, but I observed that a lot of people accidentally find my blog, searching for a recipe for this drink. A couple of months ago I wrote a rather simple article on the benefits of palinka, in comparison with energy drinks. For this reason, each day I see people clicking on my blog searching for a way to make this brew. Well this blog is a pretty opened one, so why not write an article about it, so I can satisfy your curiosity.

1. First of all what do you make it out of? Well I’m sorry but this ain’t either whisky nor vodka. We don’t use wheat or barley, or maybe potatoes like the Irish do. It has to be made out of fruits. You name it. The most common is made out of plums (prunes), but then again you can find a whole variety. Cherry, Pears, Apples, Apricots or just the mixture of all these. My granddad’s favorite is pear palinka (körte pálinka).

2. Fermentation: Now, as in the case of every alcohol, the key factor is fermentation, but don’t forget; this is a distilled drink so the principles are somewhat different, than in the case of wine making.

Every autumn after the fruit harvest, a part of it (those that aren’t sold) are grinded up and put away in special recipients or barrels for fermentation. Don’t forget! Never fill them completely as during fermentation, the squashed fruits expand. And always put them in an opened recipient. Plus don’t forget to stir the content of the recipients each day. Now, in years when the fruits aren’t very sweet (meaning that the sugar content is lower than usual) a lot of people ad sugar to this concoction. Sugar always increases the strength of the brew. My advice is not to use sugar. I like it the natural way.

3. After fermentation: So what happens afterwards? Well fermentation lasts between 4 or 6 weeks. If you exceed the limit, it is most likely that the quality will not be as good, plus you will obtain less palinka after distilling.

Now in order to continue the process you need the “heavy artillery”. If you don’t have the distillation device at your home, then go to a friend or to someone who has one (so just come to my granddad J). Making palinka implies basic physics. Evaporation and condensation are the key words in a distillation process. Now the kit itself is quite expensive. Let’s say you have some extra space, room in your backyard and you want to make a small home distillery. The copper elements are sold (also traditionally ) by romas/gypsies from the Nyárád/Niraj region in Transylvania. They are experts in making the best caldrons and pipes. A medium size set will cost you from 600-1000 euros.

Then you need to build the furnace. It has to be made out of bricks and the main caldron has to be built in it. The caldron will have a stirring mechanism and a pipe coming out of it which will end in a spiral pipeline submerged in a barrel full of water. This is where the condensation will take place. And of course you need a bucket at the end of the pipeline.

4. The distillation. Well if you thought you will be ready in two minutes making palinka, you’re wrong. It will last through the night, so get your coffee ready or just call a couple of buddies over.

First you have to heat up the furnace. You use wood. We are doing it the old way. I don’t even wanna hear of gas burners. After the furnace is heated, slowly fill the caldron up to about half of its capacity and don’t forget to stir while you are at it. You have to stir, because if not, you’ll end up with a lot of burnt and wasted fermented fruits. After you completed the filling, you put the cap on the caldron, attach the pipes between the caldron and the spiral condensation pipes (of course, don’t forget to fill up the barrel, in which the spirals are, with cold water). After you attached the pipes you have to seal it. So don’t even think of superglue. You can use palenta (puliszka, mămăligă), which you make by boiling water with cornflower, until you get a sticky paste or just mix some wheat flower with water (csíriz). You have to spread the paste over each joint, so the precious vapors won’t escape.

And now you wait and stir, and stir and wait, and put some more wood in the furnace, drink your coffee, chat with your buddies and time will pass in no time.

After about a gooood hour the first drops of palinka should appear at the end of the spiral pipeline. Now what happens? When you put in the fermented fruits, you heat up a semi-liquid which starts to vaporize, it passes through the pipes as a really hot mass of gas (so don’t touch the pipes as they will burn you). The gases pass into the spiral pipes, cooled with water. They condense and form a liquid which will come out at the end of the pipeline.

Now don’t be happy. This still ain’t palinka. In Romanian you would call it ţuică, in Hungarian otka. You can drink it if you want to, as it is strong as a vodka, but we’re making palinka so that’s not how we do it. You wait until the last droplets come out and store the initial liquid in some recipients. Than after you did the first row of distilling, you clean out the caldron. It will have a hole where you can dispose of the leftovers and you have to thoroughly wash it out. If you are rich you can have two separate caldrons. If not, start scrubbing!

After you cleaned it out, put in the initial brew, the otka. And the same process repeats itself. But now you have an already strong alcohol being distilled, which will be even stronger . So be careful when you want to taste it on the other side. It can send you in paradise after a couple of shots.

! Warning: the initial droplets that come out during the second distillation are really strong, approx. 65-70% so it will definitely burn you. How much do you have to let it flow? It depends on your taste. If you have an alcohol meter, then a good palinka has to be between approx. 52-58 % (stronger than this and it will be hard to drink). If you don’t have an alcohol meter, than you get a small shot of it and throw it on the caldron. In case it ignites instantly, it is still good. If not, then you stop the process.

5. Storage: well by the time you will have to store the brew, you will be pretty much shit faced. Don’t forget. You have your buddies with you. You always have to test it, so by morning you will be crawling (let’s hope not). Now palinka is drinkable as it came out, so you can start drinking it. You can put it in glass bottles with corks, but the best way to preserve it is by putting it in mulberry wood barrels. This will give a distinctive flavor and color to the drink. Plus if you put a piece of fruit (the fruit it was made out of) in the barrel and leave it like this for a year it will be the best medicine.

Just don’t abuse it guys. It is definitely “fire water” as my Portuguese friend Marco said when he tasted it. Egézséget! Noroc! Nazdrave! Saluti ! Salud ! Skaul! Prost! Skol! Nazdarovja

Kolozsvár 2OO8 nov. 2

Egologonak…

Előre is bocs, hogy ennyi cikket publikáltam ma este, de végleg bezártam a második bloggom és az anyag jelentősebb részét pedig a régi bloggomon közöltem. Remélem nem okoztam ezzel gondot a többi bloggernek.

Gashi

Late birthday / Elkésett szülinap.

No, it’s not my birthday. There are a lot of months left until that. And no it is not my granny’s birthday or neither my cat’s…I almost forgot that I began administrating this blog more than a year ago. It’s been on the internet for a year and a week now. A lot happened in the blog’s first year. I could bore you all, with useless statistics that pop up every time when I have to manage my writings, but let’s leave them. I’ve already seen a lot of posts about the number of visitors or what do people search for when they discover your blog.

I don’t know yet what to make of the past year, but than again this is only my first one. I can say that I am content. Maybe some of the readers don’t think the same. One thing is certain. The blog outgrew itself, so that’s why I decided to administrate two sites. You can read about my travels on http://gashitravels.wordpress.com/, but it is written only in English as I don’t have the physical time to handle it in two languages. Meanwhile, most probably the upcoming month will be slightly inactive. It is not because I’m still trying to re-accommodate or because I have to organize myself for the up-coming univ. year, but because I’ve started a new project concerning the blog and I still need some time to finish it.

…Until then I will accept as much criticism as possible. Is it worth changing the appearance of the website or should I leave it the way it is? Isn’t it too dark? I’ve noticed that maybe the font size is too small and it is hard to read with a dark background. I don’t know if I caused joy or sorrow with my writings. Probably it is a good thing finding your name in someone’s writing or it was good reviving some old memories. There were occasions when I removed posts as they caused discomfort for certain people. If there are more posts like these, please let me now. I believe in freedom of expression and thought, but only until I don’t hurt someone with my writings.

What more can I say. A new year lies ahead, new projects (as I can not live without them), an old Romania with old habits and plenty of more things to write about…Have a pleasant reading experience.

———

Nem, nem az én szülinapom hisz addig még sok van. Nem is a nagyanyám szülinapja, még a macskámé sem…Majd elfelejtettem, hogy már több, mint egy éve elindítottam a bloggomat. Egy éve és egy hete, hogy fölkerült a nettre. Sok minden történt az elmúlt év alatt a blogg életében. Fáraszthatnék itt most mindenkit, minden féle statisztikákkal, amikkel a kezelőpultom fárasztja szemeimet amikor honlapomat megvizsgálom, de hagyjuk ezt. Úgyis már láttam elég posztot, hogy mennyi látogató, ki miket keres és mikre klikkel.

Nem tudom, hogy könyveljem el ezt az évet hisz még csak az első bloggoló évem, de mondhatom meg vagyok elégedve. Nem tudom ha az olvasók is egy véleményen vannak velem. Az biztos, hogy a blogg már kinőtte magát és ezért elhatároztam, hogy kettőt vezetek ezentúl. Utazásaimról a http://gashitravels.wordpress.com/ – on lehet olvasni és sajnos csak angol nyelven vezetem. Nincs már elegendő időm mindent lefordítani két nyelvre. Ugyanakkor az elkövetkező hónap is talán kissé inaktív lesz. Nem azért mert még próbálok visszaszokni a régi élethez, és rendszerezni mindent az elkövetkező egyetemi évre nézve, hanem egy új projektbe (ha mondhatom így) vágtam, ami persze a bloggot illeti és még kell kis idő amíg befejezem.

…Addig is nagyon elfogadom a kritikát. Érdemes-e megváltoztatnom a külalakját, vagy netán hagyjam így? Nem-e túl sötét? Azt észrevettem, hogy talán a karakterek túl kicsik és eléggé nehezen lehet olvasni a sötét háttérrel. Nem tudom, hogy volt akinek örömöt, bánatot okoztak írásaim. Lehet jó volt megtalálni neved egy firkában, vagy jó volt visszaemlékezni egy elmúlt történetre. Volt eset, amikor leszedtem egy két megjelenítést, mert valakinek ártottak. Ha még van ilyen megkérlek szóljatok. Hiszek én a szabad írásban és gondolkodásban, de csak addig amíg valakinek ezzel nem okozok bajt.

Másképp csak annyit mondhatok, hogy új egyetemi év, új tervek (mert hiszen azok nélkül nem lehet), régi Romániánk régi szokásokkal, de még lesz elég téma amiről írok majd… Kellemes olvasást.

Olvasóimnak / To my readers

Nem ártana ha időnként az ember az olvasóit is közvetlenül megszólítja. Az ember sosem magának és magáról ír.  Számos történet mindenkinek szól és olyan eseményeket próbáltam sokszor feleleveníteni, amelyen valamilyen szinten mások is átmentek. Ezek miatt nem is tudom az írásokat elsajátítani, hiszen a történetek éppúgy érintik Marijke őnagyságát aki nem akart egy szál nárciszt adni, mint az utcaszéli munkást, aki csak időnként ütött csákányával. ÉS ezek ugyebár csak azok az emberek az életedben, akikkel csak pillanatig volt valami kapcsolatod, nem beszélvén gyermekkori barátokról, családtagokról, kollégistákról, futó szerelmekről, a parnassos-i csapatról és sok egyéb más emberről. Ha azt elértem, hogy valaki aki mindezeket elolvassa, föltalálja magát bennük és ha egy pillanatra is, de újból átélje ezen történeteket, akkor nyugodt lelkiismerettel látok majd hozzá a következő fejezetekhez, történetekhez.

Ugyanakkor ezzel a cikkel pár hétig, vagy netán egy hónapig félbeszakítom a bloggolást. Ennek számos oka van. Nincs elegendő időm rá és most a legfontosabb, hogy kellő képen kihúzzam még ezt a pár hollandiai hetet, úgy szociális, mint egyetemi szempontból. A cikkek is sokszor saját állapotomat tükrözik és már kaptam pár visszajelzést, hogy legutóbbi cikkeim eléggé lehangolóak. Ez mind igaz. Ez a mindennapi életemben is már így megy jó pár hete, épp ezért félbeszakítom az írást addig, amíg kissé nem szedem rendbe magam. A blogg az utolsó hely ahol másoknak negatív energiát akarok eljuttatni. Még nagyon zsúfolt nyár van hátra (de ez mindig is így van ), de majd lesz idő újabb történetekre. A holland évbe csak kissé engedtem nektek betekintést nyerni és mindez a 1O százalékát sem tükrözi annak, amin itt átmentünk. Majd az itteni évemről készítek egy kellő összefoglalót, aminek a címén még fogok majd gondolkozni. Akarom, hogy lássátok mindnyájan mit jelentett ez az év számomra és megakarom osztani mindezt az itteni ismerőseimmel is. A harmadik ok, pedig maga a blogg minősége lenne. Nagyon értékelném ha felhoznátok a figyelmem helyesírási és fogalmazási hibákra. Tudom, elég sok van és sokat fedeztem fel amikor néha átolvastam egy-egy cikket, de nincs elegendő időm mindent teljesen átjavítani. Ezért nem fogok megharagudni ha netán egy-egy kommentben majd olyesmit látok, hogy “hmm, de ezt mégis hosszú Í-vel írják”, vagy “ez irtó kolozsvárias kifejezésnek tűnik”.

Addig ha van türelmetek olvassátok a mostanig feltüntetett cikkeket. Kiss ya all.

U.I. A képet azért választottam, mert jól néz ki a csajszi

It doesn’t hurt if occasionally the writer directly addresses his readers. No one ever rights for himself and about himself. A lot of stories were meant for all of you and I try to recall events that others to went through. For this reason I cannot appropriate these writings, because they concern as much Mrs. Marijke who refused to give me a daffodil as the worker on the streets who just occasionally used his pickax. And these are just people you came across only for a moment, not mentioning childhood friends, family members, high-school buddies, passing lovers, the Parnassos team and many more. If I managed to actually take back the person who reads these stories to a particular moment in time when he can identify himself, then I have a clear conscience to write new chapters and events.

In the same time this article will be the start of a couple of weeks, maybe month long break from blogging. This has many reasons. I don’t have sufficient time for it anymore and now the priority is to end my Dutch year properly, both on a social and academic level. In many cases the articles portray my own feelings and I already got some feedback that the latest articles are quite depressing. And this is all true. This is valid for my daily life to and this is why I will stop writing until I don’t get my life on the right track. My blogg is the last place where I want to give of negative energy to others. A really busy summer still lies ahead (but this is always like this ) but there will be time for new stories. I only offered you some insides on my Dutch year, but this is not even 1O percent of what we’ve gone through. I’m going to make a proper work about this year. I want all of you to know what this year meant to me and I want to share this with all the Parnassians (if this word exists ). The third reason is the quality of the blogg itself. I would appreciate if you would point out the grammar and writing mistakes (especially in English). I know there are quite a lot, but I don’t have the necessary time to properly review all of them. Trust me, I won’t get upset if someone writes in his/her comment that “ yo mate, this is written with a c and not a k” or “this expression seams really lame and from the streets”.

Until then, if you still have the patience, you can read the articles posted up to this moment. Kiss ya all.

P.S. I chose the pictures because the chick is really pretty

I’m still standing

“I’m still standing better than I ever did
Looking like a true survivor, feeling like a little kid
I’m still standing after all this time”

- Sorry Elton, for using your words, but I cannot help it. A simple thing as your voice being heard. Not just heard, but accepted. Justice had been made for us (although it’s just a recognition of a scolarship we were entitled to from the beginning). It’s the feeling of achieving something against all the odds, when not even the people who should’ve supported you, did. I haven’t felt so alive in months. Thanks for a good job PARTNER.

 

Mini Bicatúra/Mini Bike-trip

Holnap reggel indulunk… Január közepe, lassan Hollandiában is kezdi a tél éreztetni magát és alítólagosan az eső is fog esni Na de kit zavar. Pár nappal ezelőtt Javi-nak a remek ötlete támadt, hogy bringázzunk el Észak Belgiumig. A válasz? Négy bicatúra után gondolhatjuk, hogy nem utasítottam vissza. Tehát kisebb kaland, egy erdélyi és egy spanyol két bringán Belgium fele. Utrecht – Breda – Antwerpen – Gent – Brugge – tengerpart – Brugge es onnan csúcsú tréjn-nel vissza Utrechtbe (majdnem elfelejtettem, hogy Gentből vonattal vissza Katya szülinapjára, reggel újból Belgiumba és onnan folytatni a túrát). Kb 275 km, de kit érdekli Tehát találkozunk jövő héten, addig minél kellemesebb időtöltést.

We start tomorrow morning…The middle of January and slowly the winter starts showing it’s presence in the Netherlands. Possibly it will even rain But who cares. A couple of days ago Javi had the brilliant idea of biking to Northern Belgium. The asnwer? Well I think everyone knows that after 4 bike tours I didn’t turn it down. So a small adventure, a Transylvanian with a Spanish on two bikes towards Belgium. Utrecht – Breda – Antwerpen – Gent – Brugge – the sea side – Brugge and from there back to Utrecht with the chuchu train.( I almost forgot from Gent Ih ave to take the train back to Katya’s birthday and go back to Belgium and continue the tour). Approx. 275 km, but who gives a damn . So we’ll meet next week. Have fun until then.

30th of January 2008 Utrecht

 

Kissé fáradtan közelítem az Új Évet. Túl sok minden történt ez évben és érzem, hogy most a vége fele jó lenne megpihenni. Az Új Év majd új tervekkel vár, de addig nem ártana lazítani. Valószínűleg még egy pár cikket írok addig, tehát akinek kedve van a Mikulás ajándéka és az újévi pia között bloggot olvasni majd lesz egy pár sor. Addig is Meghitt Karácsonyi Ünnepeket és egy Boldog Új Évet mindenkinek. Een prettige Kerst en een Gelukkig Nieuwe Jaar voor iedereen.

I’m approaching the New Year slightly tired and worn. Too many things happened this year and I feel that by the end of it, it would be wise to rest. A New Year with new plans but untill then I should chill. Probably I will write a couple of more articles untill then, so there will be a few sentences for those who between Santa’s gift and the new year’s drinks would like to read . Untill then Marry X-mas and a Happy New Year. Een prettige Kerst en een Gelukkig Nieuwe Jaar voor iedereen.

Visszajöttem/I’m back

Mégsem tudom megállni, hogy ne írjak. Személyes gondolatok, történetek, ötletek, frusztráltságok és egyebek kerülnek a bloggomra és lehet van akiket zavar sokszor amiket írok, de el kell fogadják, mert mindez arról szól amit én élek át. Nem tudom lefékezni magamat és kell írjak és én saját magam vállaltam ezt. Tehát ezentúl újabb cikkek fogják a bloggomat tölteni és remélhetőleg kétnyelvűen. Egy hét után a nap is süt, december elseje (tehát aki akar ünnepelni kellemes nemzeti napokat kivánok). Jó pár hét monoton eső és hangulat után érzem, hogy kell valamit változtatni. Még számos történet, amit nem meséltem el, de majd következnek. Addig is még kéne valami szállító eszközt találni, hogy Prágába is eljussak meg egyebek. Tot ziens mindenkinek és újból lehet követni a bloggot.

As it seams I cannot stand not writing anymore. Personal thoughts, stories, ideas, frustrations and others fill this blogg and maybe some people are offended by what I write, but they just have to accept it, because all of this is about what I go through. I just cannot stop myself and I need to write and I chose this path. So from now on new articles will be published and hopefully in both languages. After a week the Sun is shining again, it’s the first of December (so anyone who wants to celebrate a joyfull national day). After a good couple of weeks of rain and monotony I feel the need to change something. A lot of untold stories await. Untill then I should find some means of transportation to hop to Prague and other stuff. Tot ziens to everyone and you can once again follow the blogg.

Cenzúrált/Censored

 

 

… Mától kezdve erre a bloggra nem fogok többet írni. Ez van… cenzúra… ennyire egyszerű. Lehet majd ezentúl politikai bloggot vezetek, vagy a Kínai Nagyfal építéséről fogok írni, de többet személyes dolgokkal nem foglalkozom. A blogg továbbá is a wordpress-en marad, aki akarja az elolvashatja azt amit írtam eddig. 20 év, Pillanatok és a befejezetlen Holland Napló, amit lehet majd saját számítógépemen fogok folytatni, vagy lehet végleg lefagyasztom. Jó olvasást azoknak akik még akarnak olvasni, elnézést akik esetleg több cikket akartak volna… Tot ziens…

… From this day onwards I’ll stop writing on this blog. That’s life…censorship… it’s that simple. Maybe from now on I will conduct political blogs or write about the making of the Great Wall of China, but I will never bother with personal matters anymore. The blog will remain on wordpress and who pleases can read what I’ve written until this point. 20 years, Moments and the unfinished Dutch Journal, maybe which I’ll finish on my PC or maybe I’ll freeze it forever. A pleasant reading experience to those who still want to read and my apologies to those who wanted more articles… Tot ziens…

2007 November 25/25^th of November 2007 Utrecht