Archive for the ‘Pillanatok’ Category

h1

Köd

August 27, 2009

Cseppek csapdossák izzadt bőrömet….Halkan és egyenletesen zúdul rám a víztömeg…néma csendben úszik fáradt agyam… Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Egy fogkefe halkan kuksol a csempe falon. Szappan és víz keveredik egy napi izzadtsággal…Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Halkan ütik dobhártyámat és nesztelenül suttognak. Zúg a fejem. Egy épp gondolatot nem tudok megragadni. Lábszáraim már alig tartják térdeimet…Szemhéjaim kinyílnak. Vízcseppek lepik el szemeimet. Egy ködös szürkeségbe nézek, melynek végét nem látom… Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Tapogatózom a ködös semmiben, de minden szétfoszlik egy ködös vízcseppben. Érzem, amint lassan uralni kezdi végtagjaimat. Nem tudok neki ellenállni. Először érzem, hogy szembe állok a véghetetlen köddel. Tehetetlennek érzem magam… Cseppek csapdossák izzadt bőrömet…Hátratolom a fülke ajtaját. Pára fedi a magányos tükröt. Letörlöm kezemmel. Szembenézek…megöregedtem.

Utrecht 2009, aug.27

h1

Jegyzőkönyv „A csóré seggel a bácsi dombon” való esetről” – Proces verbal privind cazul „Cu curu’ gol pe dealul din Baciu”

June 13, 2009

naked mile

Magyar változat

I. Tényállás: Péntek reggeli 9 órás kezdettel elkezdődött az első fél testvérének utolsó jogi vizsgája. Az előbb említett vizsga számos szenvedés okozója, többek közt a második szerződő fél e-miatt kellett meghosszabbítsa egyetemi tanulmányait.

II. A felek érvelése: A fenti vizsga tegnapi átvétele az illető személyben rendkívüli örömhullámot váltott ki. A szellemi állapot ragályos volt és kiterjedt a második fél kisebbik testvérére is (a fent említett első szerződő fél). Az átvett vizsgának köszönhetően mindkét személy idén államvizsgázhat (legpontosabban Június hónapjának 18-ik napján)

III. Jogi érvelés: A felek között egy szóban megkötött, kétoldalú (szinalagmatikus) egyezmény létezett, mely a következő klauzulát tartalmazta (az alábbi szövegrészlet a felek közötti kolokviális kifejezéseket tartalmazza):

„Ha nem mész át a vizsgán, akkor egy lapáttal verlek agyon. Ha átmész akkor csóré seggel szaladunk ki a bácsi dombon.”

Mivel a második fél egyértelműen és kifogástalanul elfogadta az első fél ajánlatát, A szellemileg károsult felek közötti szerződések megkötéséről szóló törvény 25.cikke alapján, a felek között egy kétoldalú szerződés jött létre, melyet csakis a szerződés végrehajtásával lehetett bebizonyítani.

Az egyezmény az alternatív kötelességeket tartalmazó szerződések kategóriájába tartózik. Ebből következtetve az egyezményben megállapodott, bármelyik kötelesség végrehajtása elégséges a szerződés végrehajtásához. A második fél negatív teljesítménye esetében az első fél egyoldalú pozitív kötelességét kell végrehajtsa, vagyis: a lapáttal való agyonütést. Azonban a második fél pozitív kötelessége esetében, mindkét fél a következő pozitív kötelességet vállalta magára: a bácsi dombon csóré seggel való szaladást.

IV. Harmadik személyek szerződéshez való csatlakozása: A szóban forgó kétoldalú szerződéshez egy harmadik illető is csatlakozott. Őt nevezzük az unokatestvérnek. A harmadik személy csakis a második kötelességet vállalta magára: a meztelen hátsó résszel való szaladást. A harmadik személy nyilatkozata szerint „sajnálta” volna az első személyt egy lapáttal agyonütni.

V. A tett: Eszeveszetten rohanunk Péntek éjjeli 12 órakor csóré seggel a bácsi dombon. Sár van, a fű vizes, a földre dobált ruháinkból valószínűleg már csak a Fennvaló szedi ki a foltokat, de kit is érdekel már. 1O fok hideg (vagy meleg?) és három örült egy bácsi dombon. A vizsgák a hátunk mögött, egy-egy pohár bor a szervezetben…és ez így jó. Újból csurdé purdé vas kandér kölykök……

Versiunea română

I. Starea de fapt: Vineri dimineaţă, la ora 9, a început ultimul examen de drept al fratelui primei părţi contractante. Examenul din speţa prezentă a provocat nespus de multe suferinţe, printre care şi faptul că cea de a doua parte contractantă a fost nevoită să-şi prelungească studiile.

II. Motivarea părţilor: Trecerea cu brio a examenului sus amintite a provocat un val de bucurie în cea de a doua parte. Starea emoţională a fost contagioasă şi l-a afectat şi pe fratele mai mic al acestuia (prima parte din speţă). Datorită examenului luat, ambele părţi pot intra în procedura de terminare a facultăţii, denumită „licenţă”. (Mai exact în data de 18, luna Iunie).

III. Motivare în drept: Între părţi există o convenţie bilaterală (sinalagmatică), în formă orală, care a conţinut următoarea clauză contractuală (segmentul citat redă în original expresiile colocviale dintre părţi):

„Dacă nu treci examenul te bat cu lopata. Dacă treci examenul o să fugim cu curu’ gol pe dealul din Baciu.”

Încât cea de a doua parte a acceptat în mod ferm şi neechivoc oferta primei părţi, conform art.25 din Legea privind contractele încheiate între persoane cu dizabilităţi mintale, între aceştia a luat fiinţă un contract bilateral, care putea fi probată numai prin executarea acestuia.

Convenţia aparţine categoriei de contracte cu obligaţii alternative, astfel îndeplinirea oricăreia dintre cele două obligaţii din contract  este suficientă pentru executarea contractului. În cazul în care cea de a doua parte obţine un rezultat negativ, prima parte se obligă în mod pozitiv: să-l bată cu lopata. Însă în cazul în care cea de a doua parte obţine un rezultat pozitiv, ambele părţi sunt ţinute să execute obligaţia de a fugi cu curul gol pe dealul din Baciu.

IV. Aderarea la contract a unor terţe persoane: Contractului bilateral din speţă i s-a alăturat o a treia parte. Pe el o să-l numim „vărul”. Persoana terţă s-a obligat să execute numai cea de a doua obligaţie, respectiv fuga în curul gol pe dealul din Baciu. Conform declaraţiilor terţului, acestuia i-ar fi fost  “milă” să bată cu lopata pe cea de a doua parte contractantă.

V. Fapta: Vineri seara, la ora 12, fugim ca nebunii cu curul gol pe dealul din Baciu. E noroi, iarba e udă şi din hainele aruncate anapoda pe pământ poate numai D-zeu o să mai scoată petele. Dar cine se gândeşte la pete. 10 grade de frig (dau poate de cald) si trei nebuni pe un deal din Baciu. Examenele în spatele nostru, un pahar de vin în organism…şi aşa e bine. Din nou nişte purdani goi …  

h1

McChicken, avagy a „csürke bécsi”….

May 14, 2009

Hétfő hajnali öt körül jár az idő. Szombaton járt le a kicsengetésünk, tegnap d.u. 3-kor elkezdtük a bankettet és a „magyar autonóm gárda” (egy jó páran, akik most negyed évre igazán összeszoktunk) hajnali ötkor vánszorog hazafele az After Eightből. Lábaink már tyúkszemesek, vízhólyagosak, a lányok kezűkben cipelik a magas sarkúikat. A zakók csak lógnak rajtunk, mintha vasvillával hányták volna ránk, a nyakkendők valahol a zsebünkben hevernek és szánkban még mindig érződik a fahéjos Szambuka. Lassan lődörgünk a hajnali utcákon… Nemsokára föl kéne ébredjen a város. A Malom-árok bűzlik, pont mint a mi ingeink, de hát kit érdekel ebben a hajnali órában. Fő, hogy rég nem buliztunk ennyire jól, megtáncoltattuk a tanárokat, egyik szambuka a másik után égett szájüregünkben és most mindenki hulla fáradtan kíván valami kaját.

A McDonald’s elé vánszorgunk. Ez órában igazán nincs semmi más nyitva. Egy eléggé unott alak mossa a kinti teraszt. Leülhetünk? – kérdezzük, hisz észrevettük, hogy épp az estéli munkáját tesszük tönkre. Persze. Nem igazán érdekli a tagot. Még egyszer lemossa a slaggal és problem solved.

Gergő áll a kisablakhoz (hisz ilyen órában csak a kisablakon árulnak). Fölsorakozunk a háta mögött.

- Na… Ki mit kér!? –kiálltja hátra Gergő.

Megnézzük a borsos árú menüt. Hmm… Egye fene. Kell minden, hisz éhesek vagyunk.

- Egy BigMac menü – mondjuk vagy hárman.

- Jó, szóval egy, kettő. Három Bic Mac menüt legyen szives – számolja Gergő

- Nekem legyen több saláta. – mondják a lányok.

- Na és te Csabi? – kérdi Gergő…

- Te Gergő nekem egy Csürke Bécsit kérlek szépen.

- Miiit? – majd seggre esünk. Bevallom még nem hallottam egy amerikai kaja efféle megnevezését.

- Egy McChickent, mi mást…

Kolozsvár, valamikor irtó korán, május 11-én, 2009

h1

Washingtoni reggel

March 22, 2009

Öltöny, cipő, palton, elrendezett haj, gyomorideg… gyors léptekkel haladunk a New Hampshire sugárúton. Most ébredezik az amerikai főváros. Csípős szellők hancúroznak a kék ég alatt. Nincs igazán időnk körültekinteni. Konzulátusok, elrendezett kis kertek, tiszta járdák, ébredező emberek. Egyesek kutyákat sétáltatnak. Fiatal lány halad el mellettünk. A reggeli jogging. Lépteink egyre csak gyorsulnak. Átjáró, átjáró után. Fél óra és kezdődik a verseny. Még nem szoktuk meg az új stoplámákat. Néha pirosan kelünk át, néha fehéren. A Dupont körforgóhoz érünk…

Gyomrom kavarog az idegességtől. Mit mondok majd a zsűrinek? Lábaim sebesen lépnek a járdán, anélkül, hogy valami fáradtságot is éreznék. Rég nem izgultam ennyire. Érzem, amint verejték folyik végig gerincemen, habár nem lehet több 8 foknál…A Dupont Circle közepére érünk. Hirtelen minden lelassul. A verejték csepp megáll a hátamon… Fölnézek. Virítóan kék ég néz le rám. Még csak mostan rügyező ágak állnak feszesen a szürke fatörzseken. Szélcsend. Körülnézek. Egy fehér szoborcsoport álldogál egy szökőkút tetején. Két koldus ül a szökőkút melletti padon, rongyos zöld kabátok lúgnak vállaikon.. Az egyik vállát mozgatja. A másik fejét rázza. Nem tudom ha örültek, de ők biztos nem a gazdag konzuli negyedbe térnek haza. Pillanatra minden megáll. Rég nem érzett nyugalom fog el. Gondjaim pillanatra eltűnnek és állok az üres semmiben egy washingtoni körforgó közepén, a reggeli washingtoni ég alatt. Egy pillanatig minden tiszta….

Érzem a verejték cseppet a hátamon, amint megmozdul. Gondolatok kezdik ellepni agyamat. Lábaimban újból kering a vér. Fölkapom az iramot. Léptek, léptek után. Eltűnnek a koldusok, hátramarad a szoborcsoport. Épületek követnek épületeket…még 25 perc…

h1

Szesszió és spanyol nyár

January 19, 2009

Fél egy fele jár az idő… Agyam már rég elérte a zsibbadás legmagasabb szintjét. Már képtelen gondolkodni. Igazán ki készít ez évi szesszió is. De mit csináljak. Rá kell húzzak, ha akarom, hogy egyes-más terveim valóra váljanak. Sokszor még azon töröm a fejem, hogy honnan van ambícióm minderre. Vagy tán már nem is érdekel, hisz már épp annyira szerves része az életemnek, mint az evés, ivás, alvás és a néha női csípők.

Kissé elgondolkodtatott egyik közeli ismerősöm blogja, de az sem igazán. Zsibbadnak az agytekervényeim… Egy hete borotválatlan (mondjuk a már egy éve pofámat ékesítő körszakállon kívül) és eléggé igénytelen. Paplan, laptop, ruha, könyv, kurzus egy ugyanazon helyen…

Afféle baromságot hallottam, hogy ma volt az utóbbi száz év egyik legdepressziósabb napja (még valami nagy tudós egy matek képletet is kitalált) de hát úgy látszik ez rám nem igazán hatott ki. Csendes volt az itthoni légkör. Egész nap ettem, ittam, tanultam, meg tanultam, ittam, ettem, budiztam, elmentem edzeni és közben beszéltem a kedvessel. Tehát minden a szesszió rendjén.

Elolvastam pár oldalt a készülő blog-projektből. 64 oldal írja a Word és még ki tudja mikor lesz időm azt is befejezni. De jó volt kissé beleolvasni és korrektúrázni. Jobb, mint a tőke piac jogi értelmezése.

Egy spanyol part homokja érzi a közeledő hullámok minden rezgését. Homokvárakat építő gyermekek sokasága… a hullámtörők fölött ülünk. Egy fekete marokkói lány karjaimban. Ujjára nézek. Egy jegygyűrű…Nem értek arabul, ő nem ért angolul, de értem a mozdulatát. Nem igazán számít neki a gyűrű. Ki tudja hány évesen már eldöntötték jövőét. Ő élvezi a pár óra szabadot és férjének hiányát én meg örülők csavargó húszon egyéves nyaramnak. Valaki elítél? Nem ismerem, alig tudom a nevét és ő sem. És holnap valószínűleg már nem láthat senki sem együtt. De ez most így jó… Hullámok sora csapdossa a mázsás hullámtörőket. A nap még pár óráig hadakozik a közeledő esttel, de majd elveszíti csatáját…Holnap már új Nap.

A billentyűzetet nézem. Kis nosztalgia fog el, de rá kell húzzak, ha újból ezt akarom. És újból van ambícióm.

h1

Röhögő görcs

January 16, 2009

Vannak pillanatok az ember életében, amikor a nevetés nagyon is hirtelen jön és ha már elkapott, akkor valószínűleg az elkövetkező negyed órán keresztül irtó furán fognak nézni az emberek. Körülbelül ezt nevezem röhögő görcsnek, amikor bármilyen kis baromságon perceken keresztül tudsz nevetni megállás nélkül és sokszor anélkül, hogy a másikak értenék, hogy min.

Ez velem körülbelül heti egyszer megtörténik. Emlékszem, hogy líceumban elég gyakori jelenség volt (először még értette a tanár, de azután már a kidobással fenyegetett), de ugyebár mindenhol már előfordult. A buszban, az utcán, netán vizsga közben, amikor valami eszembe jutott. Nem kapom a kellő szót, de talán a „kiengesztelő” lenne a legjobb. Pár percig kissé megtisztulsz. (És nem hizlal, na s ha hizlal akkor mi a gond :P Menjenek kocogjanak az emberek, vagy bringázzanak, mint a képen látható alak)

gipsy_bike_pig

A mai röhögő görcsömet a fenti kép váltotta ki. Siralmas, hogy ilyen is létezik, de most szegény roma tata mivel kellett volna hazaszállítsa a kis cugát (értsd már jókora süldő, mert malacnak nem lehet nevezni). Kérdés ha azután szegény cugit nem kellett-e megmasszírozni, hisz nagyon kényelmetlen pozícióban kellett utazzon :D

U.I. Apropó újabb efféle görcs fogott el, hisz miközben posztoltam, újból a kis piggyre néztem. Nem igazán élvezi az utazást.

h1

87 késő tele / Late winter of ‘87

December 31, 2008

Az elmúlt hetek véghetetlen sara átadta helyét az egyre növekvő hidegnek. A Tóköz új szürke blokkjait hetekig tartó sártenger választotta el. Egyre növekszik a hideg. A sár redők betonná fagytak. Egyre csak hűlnek a lakások. Vékony hótakaró fagyott a megkeményedett keréknyomokra.

Recsegni kezdnek a hópelyhek a közeledő Clujeana bakancsok recéi alatt. Gyors léptekkel siet egy fiatal apa. Gomolyag párafelhők hagyják el orrát minden egyes lélegzet vételnél. Egyre növekszik a hideg. Ujjait lilára csípte a hideg. Egy necc lóg jobb mutatóujján. Egy pár narancs töri meg a fakóra dermedt sarat.

A lépcsőház ajtaja is hidegen mereng. Lassan csikorog a lift…Egy égő pislákol a lépcsőház végében. Nem rég adták vissza a villanyt. Haza érkezett a fiatal apa. Kezében a necc narancs.

A szerény lakásban árad a meleg. Égnek a konyhában a gázégők. A falon egy lovas jelenetet ábrázoló bordó szőttes. Szerény fiatal lakás… Az ágy mellett csecsemő hangja hallszik. A gyerekdalt megtöri a háttérben zúgó Tévé. Fekete fehér arccal szól a néphez a diktátor. Legalább ne szólna semmit.

Az ágy mögött egy paplan fedi a beton földet. Alább hagyott a hideg. A szoba sarkában két radiátor önti a meleget a kis szobára. A paplanon egy fiatal anya játszik egy szőke fiú gyermekkel. Még nincs két éves. Fehér kis sapka a fején, fehér zoknik a lábain. Nem érzi a kisgyerek a hideget. Figyeli, amint anyja kezében a kis lovas életre kel. Mosolyog a parányi falovasnak. Fölnevet és kezeivel tapsolni kezd. Alább hagyott a hideg. A szőke fiúcska mellett egy Mózes kosár. Egy párnapos barna csecsemő halk szunnyadása simogatja meg a meleg levegőt. Kis csipkés takaró melegíti a pár napost. Fején halvány sapka. Álmában mosolyog. Alább hagyott a hideg

______________________________

The past few weeks’ endless sea of mud gave way to the increasing frost. The neighborhood’s new concrete flats lay separated by the never ending swamp. The cold keeps on rising. Former mud wrinkles froze to a solid mass of concrete. Cold creeps in the silent homes. A thin layer of snow lies frozen on the solid tire tracks.

Snowflakes start to screech under the approaching Clujeana boots. A young father picks up the pace. Swirls of foggy vapors leave his nose at every breath he catches. The cold keeps on rising. His purple, frost bitten fingers hold a small shopping bag. A couple of oranges break the lifelessly stiffened mud.

The flat’s entrance door wobbles under the cold. Slowly, the elevator screeches its way to the top floor…A light bulb flickers at the bottom of the corridor. They’ve just restarted the electricity. The young father arrives home. A bag of oranges in his hand…

Warmth surrounds the modest home. Gas burners warm up the kitchen. A dark red canvas portrays a battle of horsemen. A modest young home…Next to the bed the voice of a toddler reaches trough the room. In the background an erratic TV set disturbs the childish notes. With a black and white face ,the dictator addresses the people. It would be better if he just kept quiet.

Near the bed, a blanket covers the concrete floor. The cold started to diminish. In the corner, two radiators toss their warmth around the room. A young mother plays with a tiny blond child on the blanket. He’s not even two years old. A small white hat covers his blond head, white socks warm his little feet. He doesn’t feel the cold. With curios eyes he follows her mother’s every move, as the small toy horseman comes to life. He smiles at the wooden toy, followed by a silent giggle among his clapping hands. The cold started to diminish. A Moses basket lies next to the blond boy. The silent sleeping of a couple of days old toddler touches the warm air. A small blanket covers his little body; a pale white cap keeps his little head warm. He smiles in his dreams. The cold started to diminish.

Dec. 3O 2008, Február vége 1987 ; 30 Dec. 2008, the end of February 1987

h1

Karácsonyi angyal/ X-mas angel

December 24, 2008

Két, vékony hótakaróval fedett, Dacia szunnyad az útszélén. A járdára hullott pár pelyhet még nem igazán taposta szét senki. Egy sáros hó sáv választja el a járdát az úttól. Egy pislákoló oszlop szórja enyhén meleg fényét. Senki igazán az utcákon… A távolban egy lobogó hadakozik a tomboló széllel…Szunnyad a két öreg Dacia. Ki tudja, ha eljön majd hozzájuk is az angyal?

A thin blanket of snow covers two cars, slumbering on the side of the road. Some lost snowflakes lie scattered on the side-walk. No one is there to trample them. A muddy line of snow separates the side-walk from the street. A flickering light bulb slowly casts its warm light. The streets lie empty…In the distance a flag battles with the raging wind…The two old cars continue their slumber. Who knows if the angel will pay them a visit tonight?

Dec. 24 2008

h1

Simple songs…

November 13, 2008

Just two songs for today…maybe everyday…simple songs, simple lyrics…just listen to them

Bob Marley: Three little birds

Dont worry about a thing,
cause every little thing gonna be all right.
Singin: dont worry about a thing,
cause every little thing gonna be all right!

Rise up this mornin,
Smiled with the risin sun,
Three little birds
Pitch by my doorstep
Singin sweet songs
Of melodies pure and true,
Sayin, (this is my message to you-ou-ou:)”

Bob Marley: Redemption song

Emancipate yourselves from mental slavery;
None but ourselves can free our minds.
Have no fear for atomic energy,
cause none of them can stop the time.
How long shall they kill our prophets,
While we stand aside and look? ooh!
Some say its just a part of it:
Weve got to fulfil de book.

Wont you help to sing
These songs of freedom? -
cause all I ever have:
Redemption songs;

h1

MP3 lejátszó nélkül…

October 16, 2008

Egyike korunk nagy találmányainak…legyen bármilyen elnevezésű, de egy pár fontos tulajdonsága van: kis semmiség a zsebben, nagyanyád nem igazán tudja, hogy ez miféle új ördögi találmány, rendkívüli mennyiségű zene számot tud tárolni (most attól függ, hogy kinek mire jussa) és elzár a kinti világtól. Amolyan kis egyedi odúnkba szállít, ahol attól függően, hogy akkor pont milyen szám megy, lehetünk bárkik és bármik. A vénáit vágó szerencsétlen, aki épp a Goo Goo Dolls Irisát hallgatja, a klubban felfordulást okozó szupersztár, ha netán Rihanna Disturbiájára vált át és a fülig motivált alak, ha Yves La Rock Rise Up-ja szólal meg. Na de ma valami csoda történt.

A szokásos reggeli rituálé kezdődött. Nincs meg a pénztárca, a telefon a párna alatt maradt, a kulcsok valahol az ágy alatt és hol az mp3 lejátszó?(szerencsések a csajok, mert hiszen nekik van „mindentudó” kis táskájuk, ahol mindent meglehet találni). Eltelik egy perc, kettő perc; az ötödik perc keresés után már föladom a harcot hisz már így is késésben voltam. Bezárom az ajtót, a buszt is idejében elkapom, de most kezdek kétségbeesni. Nincs mit hallgassak. Mivel fog eltelni ez a 15-2O percnyi idő?

Miközben a buszban gyúródok fölfigyelek. Húúú…hm…valami vagy valaki bűzlik. A mellettem levőre nézek és nem kell sok idő, amíg rájövök, hogy valószínűleg jó pár hete nem találkozott zuhanyzóval. Előre nézek és egy kb. velem egykorú egyetemista csipás szemekkel kukucskál, de látszik, hogy a fülében szóló zene nem igazán engedi látni. Néz a csipás, de nem igazán lát. Mért is látna, hisz valahol a saját világában kuksol…Leszállok a buszról és belém botlik valaki. Szevasz ember. Már meg sem ismersz? – látom Sorin barátomat, akivel ezelőtt egy éve még együtt dolgoztam. Kiderül, hogy a tegnap is látott, de annyira el voltam a saját világomban, hogy elhatározta nem zavar meg. Elnézést kérek tőle, hisz valószínűleg nem az első aki nem szólít meg ez okból kifolyólag.

Tovább halasztom utam. Átszaladok az út másik felére, egy alak otrombán el kezd dudálni. Amint föllépek a járdára egy mentő autó száguld el sikító szirénájával. Eltűnök egy kisebb mellék utcában. Már minden csendesebb. Egy palacsinta árus mellett haladok el. Hm….irtó jó illata van annak a palacsintának. Megállok és veszek kettőt. Közben az elárusítóval is váltok két szót…Előre lépek, de épp, hogy elkerülöm a földön fekvő barna kutyaszart. Még pár perc és az egyetemen vagyok. Újból átrohanok az úttesten. Ezáltal a Napoca utcán. Feltűnikkét fecsegő arab egyetemista hangja. Újabb kis utcába vágódom. A palacsintákat már mindjárt elfogyasztottam. Közben a táskámban rezgő telefonra is fölfigyelek. Üzenet érkezett. Mikor leszek már ott, hiszen helyet foglaltak…Megint figyelnem kell, hisz egy dög madár pottyantott mellém. Balra térek. Már a Petőfi utca járdája…Az egyetem előtt tömeg. Mindenki százfele fecseg. Az amfiteátrum fele rohanok és épp a tanár előtt lépek a terembe. Leülök. Megszusszanok. Elgondolkodom. Te ez a város él!!! El is felejtettem, hogy milyen jó érzés…

Kolozsvár okt.16