The end of an outstanding year…
Maybe it is an unusual title for the end of august…it is most commonly used somewhere before the New Year… My backpack still lies in the middle of the room, filled with dirty clothes and a slipping bag. I open up a letter that arrived a couple of days earlier. From the behalf of Utrecht University…They acknowledge the past academic year, present the grades of the courses I took and thank me for choosing their institution…It’s a couple of days short of a year since I left my first twenty years behind and filled my pack with new events, faces, plans and goals. But now I feel that I need to stop for a minute or two. Too many things happened and it wouldn’t hurt to sit down for a second and think it over. Besides, I’m missing some sort of order in my life. I need proper food, clean clothes and not some rags taken from a backpack and now I think I finally accepted that I am home. I only spent a couple of weeks home during the last year but now I most probably need this environment. I’m somewhat tired…let’s put it this way.
Even if I used dry statistics I would still need some time to think it over. From the perspective of the time length spent away from home, it ads up to 340 days. From an academic point of view nine new courses, a file consisting of a couple of hundred pages of written projects, some 30 exams, presentations and so on and an average above eight at a university where exceeding nine is almost impossible (I’m bragging now but still…bare with me 
). On an administrative level, three full files contain everything from university and bank papers to residence and work permits, which took approximately 5 months to obtain. From the perspective of labor, it adds up to 5 months ranging from cookie factories to supermarkets… If we look at the money, I had to gather nine thousand euros from scholarships to manual labor and sometimes a lot of savings from here and there. Of course all the places I’ve visited cannot miss. Utrecht, Amsterdam, The Hague, Rotterdam, Antwerp, Brussels, Liege, Spa, Ghent, Bruges, The North Sea, London, Luxemburg, Dortmund, Köln, Frankfurt, Budapest, Barcelona, Tarragona, Valencia, the Mediterranean Sea, Milan, Modena, Pescara, Rome, Naples, Sicily, Bologna, Venice, Bergamo… And more than two hundred new faces from God knows how many countries…And this is how it would look like in a dry CV. But what lies behind all of this? What new relations, friendships, lovers, sorrows… happiness and sweat. No CV can ever show this.
I grew up. I now feel that I can stand on my own feet. The past year exceeded two or three previous ones. My eyes opened up, my perception changed and I feel that I’ve learned to look for the human inside everyone, regardless of where he comes from, what he eats, who does he pray to or not and I could continue with all the colors that I’ve learnt to accept.
My expectations grew on every level. May that be academic, payment, human relations or whatever. New plans for the upcoming year back home already started to spawn up in my head. Not everything will be easy but I’ve learnt to believe in chance and faith. Not everything depends from us. Meanwhile a strange feeling appeared, the feeling of doing something for my region but until that happens, still many difficulties lie ahead of me. I will leave this place once more, but I feel that a strong invisible wire still ties me to home.
Some good advice for everyone…Learn to believe in yourselves and it never hurts to dream and crave for something more and learn that whatever person in whatever position you meet was once still a kid just like you. Nothing is impossible…And now good night everyone. It wouldn’t hurt to sleep now. (I’m pretty much fed up with slipping on boats, in train stations and airports ).
Egy kitünő év vége…
Talán szokatlan ez a cím épp augusztus vége fele…általában valamikor Új Év előtt használunk hasonló szavakat… Hátizsákom még a szennyes ruhákkal és hálózsákkal hever a szoba közepén. Felbontom a pár nappal ezelőtt érkezett levelet. Az Utrechti Egyetem részéről… Elismerik az egyetemi évet, föltüntetik a sikeres vizsgákat és megköszönik a részvételt… Pár nap hiányával már egy éve hagytam hátra az első húsz évemet és új eseményekkel, arcokkal, tervekkel, célokkal bővítettem az eddigi batyumat. De most érzem, hogy meg kell egy pillanatra állni. Túl sok minden történt és nem ártana kissé leülni és átgondolni mindazt ami történt. Másképp is hiányzik egy kis rend az életemben. Kell stabil kaja, tiszta ruha és nem holmi hátizsákból előkotorászott limlom és talán most végre elfogadtam, hogy itthon vagyok. Alig pár hetet voltam idehaza az elmúlt évben, de most talán szükségem van az itteni környezetre. Kissé kifáradtam … mondjuk így.
Ha csak száraz statisztikákat is alkalmaznék le kell üljek kissé gondolkodni. Idő szempontjából kb. 340 nap távollét, akadémikus szempontból kilenc új kurzus, egy több száz oldalas mappa csak a leadott dolgozatokkal, talán 3O vizsga, projekt meg egyebek és egy nyolcas fölötti átlag egy olyan egyetemen ahol alig lehet meghaladni a kilencest (most dicsekszem, de na…ennyit nézzetek el ). Bürökratikus szempontból három mappányi papír… egyetemi és banki holmiktól elkezdve, tartózkodási és munkaengedélyekig, ami összesen 5 hónapnyi járást igényelt. Munka szempontjából öt hónap strapa keksz gyártól elkezdve bevásárló központig…Ha a pénzt nézzük 9 ezer euróra kellett valamiképpen szert tegyek (ösztöndíjak, munka meg néha gatyaszíj húzásos sporolások). A meglátogatott helyek sem maradhatnak ki. Utrecht, Amszterdam, Hága, Rotterdam, Breda, Antwerp, Brüsszel, Liege, Spa, Ghent, Brugge, Északi Tenger, London, Luxemburg, Dortmund, Köln, Frankfurt, Budapest, Barcelona, Taragona, Valencia, Földközi Tenger, Milánó, Modena, Pescara, Róma, Nápoly, Szícilia, Bologna, Velence, Bergámó… És több mint kétszáz új ismerős Isten tudja hány országból…És mindez így mutatna egy száraz CV-ben. De mi rejlik mindezek mögött? Milyen új kapcsolatok, barátságok, szerelmek, csüggedések… öröm és ugyanakkor verejték. Azt már semmilyen CV sem tudja kimutatni.
Felnőttem. Érzem, hogy meg tudok élni saját lábaimon. Az elmúlt év fölülmúlt akár két három eddigi évet is. Szemeim kinyíltak, felfogásom megváltozott és úgy érzem, hogy megtanultam mindenkiben az embert keresni, bárhonnan is jöjjön, bármit is egyék, bárkihez is imádkozzon vagy nem és sorolhatnám mindazon színeket amiket megtanultam elfogadni ez év alkalmával.
Elvárásaim megnőttek minden téren. Legyen az akadémikus, fizetés, emberi kapcsolatok vagy bármi. Új tervek szövődnek a fejemben az elkövetkező itthoni évre nézve. Sok minden nem lesz könnyű, de megtanultam hinni a véletlenben és a sorsban is. Nem minden csak tőlünk függ. Ugyanakkor furcsa érzés fogott el, hogy valamit majd kell tegyek ezért a vidékért, de addig még számos megpróbáltatáson kell elmenjek. Még el fogom hagyni ezt a helyet, de érzem, hogy valami túl erős láthatatlan fűz az itthonhoz.
Jó tanácsok bárkinek…Tanuljatok meg hinni magatokban és sosem árt álmodni vagy vágyni valami többre és ugyanakkor tanuljátok meg, hogy bármilyen pozícióban is lenne egy illető személy, valamikor ő is épp olyan kölyök volt mint ti. Semmi sem lehetetlen…Most meg egy jó éjt mindenkinek, mert nem ártana aludni is (most már elegem van a hajókon, vonat és repülőállomásokon való alvásból ).
